Vérvörös csillag {Befejezett}

Felcsillanó remény

Egy hete annak, hogy Kastor megkapta a szabadságot. Egy hete vagyok a lodusnak a kiemelt helyén. Azóta kicsit megváltoztak a dolgok, sokkal több figyelmet kapok mind a szellemi mint fizikális fejlődés terén. Rengeteget edzek és a Doctore sokkal többet foglalkozik velem minden kis hibámat kijavítja és mindenre felhívja a figyelmem. A szellemi fejlődésem érdekébe mostanában rengeteg könyvet kapok amit olvashatok. De az egészben mégis az a  legjobb, hogy sokkal többet találkozhatok Adonissal. Két nappal ezelőtt elmentünk a piacra és csináltatott nekem egy új vértet. Igaz nem volt igazi kétszemélyes program mert két őr mindig a sarkunkba volt de azért mégis kellemes volt mellette sétálni úgy, hogy közbe alig pár centi választott minket el. Nem hittem volna, hogy tudok férfit így szeretni de szerettem. Egyre jobban kezdtem beleszeretni és ezt nem tudtam megállítani. Éreztem valamit a közelébe és mikor rámnézett láttam, hogy ő is ugyanígy érez. Az elmúlt egy hétben betöltöttem a 15.-ik életévem amikor Adonis egy gyönyörű szöld nyaklánccal ajándékozott meg. Ő amúgy egy hónappal idősebb.
Most este van és várom, hogy Adonis jöjjön. Két naponta megszokott látogatni.( na értsétek félre nem úgy csak beszélgetni). A látogatás ma sem maradt el a szokásos módon három kicsit kopogott az ajtón így tudtam, hogy ő az. Bejött és egy arcra puszival üdvözölt. - Mi újság? - kérdezte mint mindig- Semmi különös- válaszoltam a szokásos módon. -Am mit szólnál ha három év szolgálat után te is felszabadulnál mint Kastor.- kérdezte. A szivem a torkomba dobogott. Eddig sose gondoltam így a szabadságra és most mint egy szerződést felkínálatk nekem. -Nagyon örülnék a szabadságnak mert minden ember számára alapvető szükséglet, de ha elmegyek akkor soha többé nem látlak és nem hiszem, hogy bírnám. - vallottam ba neki. Adonis közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta. -Hidd el megoldom, hogy a felszavadításod után is együtt maradjunk. Vagy elveszlek. Vagy... -gyorsan belevágtam a szavába- Én lennék a legboldogabb a világon de nem hiszem, hogy a szüleid beleegyeznek és amíg az apád phater famile addig nincs más választásod halgatnod kell rá. - mondtam neki szomorúan ő közelebb jött átkarolt és folytatta az előbb félbemaradt momdatát. - Vagy befejeznem ha hagynád befejezni amit elkezdtem. Vagy egyszerűen veled megyek miután szabad leszel.- mondta. Nem is hittem a fülemnek olyan döbbenten néztem rá azt hittem menten kiröhögy de ő komolyan bólintott jelezve, hogy nem viccel. - De mégis, hogyan?- Kérdeztem. - Hát mostantól spórolok pénzt eddig is van de mostantól semmit nem költök. - Ígérte. Valami miatt mindennél jobban megbíztam az adott szavába. - Majd én se költök semmire úgyis kapok pénzt minden harcom után.- mondtam. Sokat tervezgettünk még de nem mertem neki megmondani mennyire félek a jövőtől. Féltem mivan ha becsap, mivan ha kihasznál majd eldob mint egy megunt játékot,  ne adj Isten mégházasodik engem meg teljesen elfelejt, vagy meghalok de úgy, hogy közben látnom kell az elkeseredett arcát. Igen sok minden kavargott a fejembe de egyiket se mertem kimondani. Nagyon elfáradtam és későre is járt de nem akartam, hogy Adonis elmenjen. Ő sem akart. Nem szóltumk egymáshoz de mégis tudtuk, hogy mindketten ugyanazt akarjuk lefeküdtem aludni ő meg mögém feküdt átkarolt és így aludtunk.

~Itt egy új rész, kevésbé eseménydús mint az előzőek de azért jó olvasást. ~