Vérvörös csillag {Befejezett}

Megvettek

Még nagyon kihalt volt a tér, de látszott, hogy sokan fognak beférni és mindenki tudta, hogy itt rengeteg sors fog eldőlni. Egy órával a nyitás előtt már felasorakoztunk a helyünkön amit az újjak nem értettek , de én tudtam a csókosok és barátok most fognak jönni, hogy a minél erősebb férfiakat és szebb nőket megvegyék.  Nyílt is a kis ajtó és belépett rajta egy középkorú férfi és egy kb velem egykotú fiú és három őr.  A szemem sarkából figyeltem őket.  Felénk jöttek.-Ma miben álhatok a rendelkezésükre tisztelt Honorius? -kérdezte.-Nekem erős gladiátorokra lenne szükségem a fiamnak meg egy szolgálóra, de azt ő választja ki. -mondta ellentmondást nem tűrő hangon. -Erős férfiakat nem sikerült szereznem sajnálatosan, de akadnak szemrevaló lánykáim akik csak rátok várnak-mutatott körbe.  Igaza volt vagy 30 rabszolgája, de ebből mindösszesen 5 férfi volt, de azok is véznák. -Ebben az esetben fiam, ha akarsz szétnézhetsz itt, ha valamelyik kell vedd meg.  Én elmegyek gladiátor  alapanyag után. -jelentette ki és tovább halad.  A fiatal fiú elhaladt mindenki mellet. Voltolyan aki mellett egy ideig elidőzőtt, de a nemtetszés látszott az arcán, be akartam szólni neki,  hogy egy elkényeztetett kis pöcs, de csak morogtam egyet. merthát én egy vadállat vagyok nem beszélek másrészt egy ilyenért akár még is ölhetnek.  Már csak két szolgára ált tőllem mikor rámpillantott,  valami nagyon megtetszhetett bennem, mer az  utolsót kihagyta és egyből elém lépett. -Mondj valamit róla -utasította. -Ez - mutatott felém a kereskedő és  én erre a mozdulatára majdnem leharaptam az ujjat de nem tettem,  és ő folytatta- Nem neked való ő nagyon vad és alig beszél szinte semmit. -mondta mire én kihúztam magam. Sose voltam egy beszédes típus és ez a hely még rátett egy lapáttal.
-Évekig a vadonba élt állatként,  egyszer egy őrömnek feltépte a torkát. Rémes eset, de sajnos ez benne van a játékba. Mára már kicsit finomult a modora, de még mindig pocsék. - folytatta tovább a mesét. Mikor az öléshez ért rávillantottam az "úrfira" a vérszomjas zöld szemeim amik ilyenkor villanak egyet és egy dacos mosoly kíséretében meghajoltam.
-Mit meg nem mersz  tenni te szajha-nyúlt az arcomhoz a kereső és háttafeszítette azt. Fújtam egyet. Nem látszódott félelem a szemembe csak dac.
-Hogy hívják? -kérdezze a srác. Meglepődtem mert ennyi figyelmet még nem szenteltek rám. Mondjuk soha nem is akartam, hogy megvegyenek, de sajnos mostmár itt az ideje mert a végén rosszúl járok. Nagyon. Bele se szabad gondolni mi vár azokra akiket nem lehet időbe eladni. Vagy megölik őket vagy valami sokkal rosszabbat tesznek vele.
-Senkinek nem mondta meg.  Igazából senkivel nem beszélt még. -mondta majd továbsétált egy másik vevőhöz. Ketten maradtunk a sráccal.
-Hogy hívnak ?-kérdezte.
-Ariella.-válaszoltam kurtán, de mivel nem az alázatomrol voltam híres ezért visszakérdeztem. Meg azért kicsit felkeltette az érdeklődésem ez a titokzatos fiú.
- Téged? - azt hittem megüt, de csak meghökkenés látszott az arcán. Nem emelte meg se a kezét se a hangját.
-Adonis-felelte
-Miért vagy olyan hírhedt? - huh ez a gyerek vagy nagyon hülye vagy süket na mindegy azért válaszolok
-Azért mert feltéptem egy ember torkát ,és bárkit képes vagyok megölni puszta kézzel. Ja és eddig senkihez sem szóltam. Nem félsz tőlem? -hajoltam hozzá közelebb és ezt szinte csak a fülébe súgtam.  Erre ő közelebb lépett és válaszolt
-Nem eszem ágában sincs sőt meg foglak venni mert tervem van veled.- mondta majd intett az árusnak, hogy választott.  Ő közelebb lépett és mikor megtudta a választását gonoszúl csillogott a szeme, de eloldozott és a kezébe nyomta a láncom.  Én rávigyorogtam és eléköptem.  Nem mert megütni mert Adonis ráförmedt én ezt kihasználva rámosolyogtam majd ennyit mondta-Még látjuk egymást- ezután elmentem. Beültettek egy szekérbe ahol még két másik férfi ült őket is most vették. Bezárták az ajtót és elindultunk.

~Sziasztok remélem tetszik, ha bármi van irj jó szórakozást a további részekhez~