Vérvörös csillag {Befejezett}

A párharc

.....Kastor. - meghült bennem a vér.  Még sose harcoltam vele.  Kétségbeesve kutattam információk után az agyamba, hogy mit is kéne tennem.  Kicsit más volt a harcmodora  mert egy kardja volt ami azt eredményezte, hogy kicsit több esèlyem van de nem bíztam el magam. Kicsit félve de azért magabiztosan léptem a kör közepére.  Mellettem Kastor ugyanezt tette bár ő gúnyosan ennyit mondott - Na most megmutatom ennek a kis szajhának,  hogy hol is a helye!-üvöltötte mire sokan éljenzésbe törtek ki néhányan be is kiabáltak, hogy szerintük hol de én nem törődtem velük. Felvettem a támadó állást és vártam, hogy mi lesz az első lépése. Támadott amit én sikerrel ki is védtem. Most én támadtam de olyan játszi könnyedséggel hárította, hogy azt hittem csak egy rossz álom.  De nem kedvetlenedtem el mert folytatam a támadást. Egymás után támadtunk és védtünk míg nem egy óvatlan mozdulattnál földre lökött. Nagyon megijedtem de nem tétováztam, mikor fölém hajolt, hogy megadja a kegyelem döfést hírtelen kigurultam alóla és oldalba vágtam. Hatalmasat nyögött de én nem hagytam magam úgy karbavágtam, hogy hallani lehetett a csont roppanását.- Ennyi elég is lesz- hallotuk a Honorius hangját. - Igenis Dominus- mondtam majd odaadtam a kardokat a Doktorenak. Elsétáltam, leültem egy távoli sarokba és a továbbiakban már nem érdekeltek a párharcok. Végül mindenki megkapta a jelet és letehettük a Sacramentum Gladiatorum-ot . Mindenki az alkarjára kapta a család jeléül szolgáló "N" betűt,  kivéve én nekem a lapockámba, égették. Este nem tudtam aludni mert folyton Kastor dühtől fűtött üvöltése járt a fejemben.  A csuklója nem súlyosan de eltört és ezért én vagyok a hibás nincs lelkiismeret furdalásom de azt ordibált, hogy ezért megöl. Nem baj, hogy nem aludtam mert nemsokkal később bejött Minor, hogy a dominusok hivatnak. Megilyedtem mert tudtam, hogy tudják mi lett Kastorral és ez az én lelkemen szárad. Minor nem kedvelt de nem is tett ellenem még soha semmit, most mégis mielőtt beléptem volna megszorította a kezem és jelezte, hogy minden rendben lesz. Izgultam de beléptem. -Dominus- hajoltam meg mikor bementem.- Gondolom te is tudod miért hivattunk. - kezdett bele. Én nem szakítottam félbe csak hagytam,  hogy folytassa. -Most, hogy Kastor mint a lodusunk dicsősége lesérült mondanom se kell miattad. -folytatta- te leszel az aki a szüreti viadalon az arénába lép helyette.- Meglepődtem. - Ez nagyobb megtiszteltetés Dominus mit amit én megérdemlek.- mondtam de gyorsan hozzátettem- De mindent meg fogok tenni annak érdekében hogy nyerjek és a lodus dicsőségét gyarapítsam. - feleltem főhajtással.- Rendben ezt mi is így gondoltuk.- mondta majd Honorius elhagyta a termet. -Nagyon örülök a győzelemednek. De tudd nagyon nagy felelősséggel jár, hogy megkaptad az utolsó csatát.-mondat majd közelebb lépett és a fülembe súgta- Hidd el nem esne jól ha meghalnál az arénába. - ledöbbentem most miért mondja ezt. Bár a hangja érzelem mentes volt azért mégiscsak jól esett,  hogy nem szeretné a halálom. Elbocsátott.  Alvás előtt még sokáig gondolkoztam azon, hogy miképp lettem ilyen.