☆ prologue ☆

754 69 2
                                    



- Hyungwon, mit művelsz? - kiabálta Hoseok torkaszakadtából, könnyeit nyeldesve. – Gyere ide könyörgöm! – folytatta reménykedve, hogy az ablakpárkányon ücsörgő srác, visszamászik a szoba padlóra.

De Hyungwonnak esze ágában sem volt megfordulni és szemet hunyni afelett, amik vele történtek. Nem akart tovább szenvedni, egyszerűen csak véget szeretett volna vetni értelmetlen életének. Oka sem volt arra, hogy szót fogadjon a már könnyeiben fuldokló fiúnak. Chae Hyungwon csak el szeretett volna rugaszkodni. Elrugaszkodni a tízedik emelettől, a fájdalmaktól, a depressziótól, csak búcsút akart mondani mindannak, amit már nem bírt elviselni.

- Sajnálom Hoseok. – mondta maga elé az égető szavakat a fiatalabbik, teljes higgadtsággal. – Menj innen, nem akarom, hogy lásd! – kérte. – Remélem nem fogunk találkozni egy ideig... - mosolygott szomorúan.

❝darling❞ || hyungwonho Where stories live. Discover now