Trapped

~~5~~

Mérgesen a táskámba vágtam a telefonom, majd az ablak felé fordultam és néztem az elém táruló látképet, miután rádöbbentem, hogy a kocsiban tartózkodó személyek mind engem néznek. A döbbent csend és a mérgem elfeledtette velem az alap illemet.

- Bocsánat az előbbi kirohanásomért... - szólaltam meg miután rájöttem, hogy a beszélgetés végén már gyakorlatilag ordibáltam.

- Megkérdezhetem, mi történt? – kérdezte kedvesen Ann.

- Családi ügy... – vetettem oda majd, mivel nem akartam megbántani, kedvesen hozzátettem - Most nem szeretnék róla beszélni, de köszönöm, hogy kérdezted. – mosolyogtam rá.

- Rendben, de szívesen meghallgatlak, ha beszélni szeretnél róla – mondta mosolyogva

- Köszönöm.

De vajon miért érzem úgy, hogy ezeket a mondatokat nem tőle kellett volna hallanom? Hanem mondjuk a lányától? Na, de mindegy. Érdekes egy év lesz ez. Hirtelen megálltunk egy hatalmas kétszintes ház előtt, melynek száz százalék hogy van padlásrésze. Erre egy szögletes kis ablak hívta fel a figyelmemet. A ház fehér színével és modernségével sem tűnt ki a többi közül, ebből arra következtettem, hogy ez egy gazdag környék

- Megérkeztünk. – mondta Annabeth, de mellőlem egyből ajtócsapódást hallottam. Én is kiszálltam az autóból, majd hátramentem a csomagtartóhoz, és Ann segített kivenni a csomagjaim, Ezalatt Stacey már kizárta a lakást és elegánsan bevonult. Én mentem utána. Mögöttem jött Stacey anyja, aki felkísért az emeletre. Egy folyosóra értünk ahol négy ajtó volt.

- A jobb oldali első ajtó. – mondta, majd benyitottam az említett helyiségbe.

Az ajtó mögött egy halványszürke falú szoba került a látóterembe, az egyik falhoz támasztva egy fekete franciaágy állt, két oldalán egy- egy éjjeliszekrénnyel. Vele szemben a falon egy televízió, alatta kis tárolóval. A másik oldalt egy nagy, kétszárnyú szekrény. Mindkettő sötétszürke színben pompázott. A negyedik falon egy úgyszint sötét színű íróasztal kapott helyet.

- Na, akkor ez lesz a szobád. – tette le a bőröndöm, ami a kezében volt, majd elindult az ugyanolyan sötét függönyhöz, és amikor elhúzta azt, egy hatalmas kétszárnyú ablakot pillantottam meg, de amikor Ann kinyitotta és kilépett rajta, rájöttem, hogy ott csak egy terasz lehet. A fény szétáradt, bevilágította a szobát.

- Ez a teraszod. Gyere ki nyugodtan – mondta mosolyogva, mégis egy kis fájdalmat véltem felfedezni benne.

Követtem utasításait, és amikor kiértem mellé, csodás látvány tárult a szeme elé. A gyönyörű tiszta égbolton a nap épp középen helyezkedett el. De a legszebb az alatta elhelyezkedő Óceán volt. A strandoló ember felszűrődő hangja tette igazán hangulatossá a helyet. A teraszon helyet kapott egy kisasztal két székkel.

- Gyere még nem is láttad a ház többi részét. – szólalt meg Annabeth. Éreztem a hangján, hogy a sírás határán ál, de nem szóltam semmit, csak követtem kifelé.

A folyosó vége felé vettük az irányt, majd kinyitotta másik jobb oldali ajtót, ami a fürdőszobát rejtette.

- Ez a fürdő. A szekrényben vannak törölközők. Tusfürdőt, sampont is ott találsz. – mondta majd kilibbent a szobából, én meg szaladtam utána.

Megmutatta a nappalit, elmondta merre van az Ő lakrésze, hogy megtaláljam, ha valami gond van. Ezután a konyhába mentünk, majd kinyitott egy ajtót.

A fehérség kishíjján elvakított. A szoba hatalmas volt. Középen a falnak támasztva egy hófehér franciaágy, oldalának támasztva egy éjjeli szekrény. Az egyik oldalfal gyakorlatilag egy úgyszint fehér szekrényből állt. Az ezzel szemközti falon lévő üvegajtók a teraszra vezettek, ahonnan az óceánra nyílt a kilátás. A befelé fújó szellő meglebegtette a függönyt. Az ággyal szemközti falon, Egy óriási könyves szekrény állt, ami csak úgy roskadozott a sok könyv súlya alatt. Ezek gerincei voltak az egyetlen szín a szobában. Volt még egy dolgozóasztal, amin egy fekete laptop hevert. A faj vajszínű volt. Azt gondolná az ember, túl fehér, túl egyhangú, de nem. Ez így tökéletes.

- Le vagyok nyűgözve. Tökéletes ez a ház – fordultam felé, mire csak mosolygott.

- Örülök, hogy ennyire tetszik. Menj fel, pakolj ki, aztán ha van kedvetek, lemehetünk a strandra.

- Oké. – mondtam majd elindultam kifele.

Még mindig lenyűgöz ez a szoba. A cuccaim felét már kipakoltam – így kicsit otthonosabb lett az alapból tökéletes szoba. Kopogtak, úgyhogy nagy nehezen feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót. Stacey állt ott.

- Tíz perc múlva indulunk a strandra. Úgyhogy készülődj – mosolygott.

- Rendben.

Úgy néz ki, lenyugodott, sokkal vidámabb. Odamentem a bőröndömhöz, mert természetesen a fürdőruhákat még nem találtam meg. Miután előkerült az őket rejtő zacskó, tartalmát kiborítottam a földre, és válogatni kezdtem. Végül egy fekete – kék darab mellett döntöttem. Felvettem a fekete csipkés strandruhámat, fogtam a kedvenc törölközőm, hajamat felkötöttem, majd magamra kaptam a napszemcsim, és a telefonommal és naptejemmel a kezemben elindultam lefele. A többiek már vártak.

- Kész vagyok – jelentettem ki a nyilvánvalót, majd elindultunk.

?