Trapped

~~2~~

Ezek a fenomenális ebédek nagyon fognak hiányozni. A gondolat hatására fájdalom hasít a szívembe.

Kimentem az istállóba,  felpattantam Blancara, majd békésen kilovagoltunk. A kedvenc helyünkre mentünk. A tengerpartnál van egy kis szirt,  egy forrással, mely a tengerbe ömlik. Selymes, zöld fű is van a közelben. Csak ültem és nézelődtem.  Néztem az eget, a tengert, a forrást, a lovamat...

Már kezdett lemenni a nap amikor szokásomhoz híven felültem Blancara, aki már várta az érkezésem. Vágtáztunk a tengerparton. A szabadság szele arcomba csapott és egy hirtrlen ötlettől vezérelve elengedtem a sörényét, és kitártam kezemet. Így mentünk tovább. Teljes mértékben megbízok benne hagytam, hogy vezessen. Patái belesüllyedtek a homokba,  a lábszárához csapódó víz az arcomig felfröccsent. Majd bementünk a zátonyra, ahol leültünk és néztük, ahogy a Nap utolsó kis csücske is eltűnik a láthatárról.

Pont vacsorára értem haza. A tűz már meg volt rakva, s minden elő volt készítve az estéhez. Már csak a vendégek. Anyuék ugyanis búcsúpartit szerveztek tiszetelemre. Csupán a rokonaim voltak a meghívottak. Gyorsaneg felszaladtam a szobámba. Öt perc alatt lezuhanyoztam, majd megtörülköztem. Egyik szokásos szettemet vettem fel: fehér sort és szürke,  feliratos ujjatlan felső. Alatta pedig fürdőruha, mert szinte mindig az a vége egy ilyen partinak, hogy mindenki csuromvizesen megy haza.
Mire lementem már majdnem mindneki ott volt. Alberto bácsikám, Amelia nénikém, Isabell nagyi, az unaktesók, összesen négyen tudtak csak eljönni a hét közül.
A barátaim közül ott volt Dolores (Lora) , a legjobb barátnőm,  olyan mintha a nővérem lenne; Christina,  Gabriela, valamint az exem,  akivel most is jóban vagyok: Sebastian. 
A szomszédasszony is meg lett hívva, hiszen az évek alatt bármikor segített nekem,  egész szoros kapcsolatot alakítottunk ki, hogy úgy mondjam...
Elsőre őket láttam meg,  szóval tettem egy kört a kertben, közben mindenkit öleléssel köszöntöttem... Találkoztam a lányok szüleivel is,  de leginkább csak az anyukájukkal, de itt volt Lora papája is aki apuval beszélgetett. Mire körbeértem megérkezett a két késő is: Pablo és a húga Amalia. Grilleztünk, beszélgettünk,  énekeltünk, táncoltunk. Az utolsó szám egy tipikus, utolsó pillanatokhoz illő zene volt. Sírtam, miközben megint megöleltem - vagy kishíjján megfojtottam ölelés közben - és sírva megköszöntem nekink mindent, természetesen megígértem a folyamatos kapcsolattartást. Ők pedig sok sikert kívántak és sírva búcsúztak. A hagyományunkhoz híven átváltottak egy gyorsabb számra, majd, hiyg ne sírva váljunk el, Pablo a hátára kapott, és bedobott a medencébe. Szinte mindenki utánam ugrott és nevetve fröcsköltük egymást, játszottunk a vízben.  Aztán szépen lassan elkeztek hazamenni a többiek.

Fáradtan dőltem az ágyba, és szinte azonnal elaludtam.

---------------------------------------------------------
Sziasztok! 😊❤💗😘

Fhú tökre örülök nektek,  hogy olvassátok ezt a történetet... 
Kérlek, ha tetszik valamilyen módon jelezzétek ( vote, komment, akármi...),  csak hogy érdemes e továbbra is folytatnom a megosztását.
A csúszásért bocsi, elutaztam, nem volt időm...

Infók 
A történet eleje direkt ilyen, de ne aggódjtaok nem lesz ilyen végig még egy pár rész és beindulnak az események. Nekem már a teljes sztori megvan a fejemben de ha írtok,  szívesen tezsek meg bele csavarokat. Az eseményekrol egyenlőre semmit nem mondok maradjon meglepetés 😜
A részek hosszát nem tudom garantálni,  hogy mindig hosszú lesz, a történésektől függ...

Köszi, tényleg hogy olvassátok, szeretlek titeket❤ 💛💙💜💚
Puszi: Sophie 💜💚💛💙❤😘😘😘😘