Monica Sorina Navarro vagyok. Spanyolországban élek de a szüleim beajánlottak cserediáknak az USA - ba, hogy jobban tudják angolul. Júniusban lettem 17. Két bátyám van, szóval elég fiús lány lett belőlem. A szüleink lovardát üzemeltetnek. Apa a főnök, szóval mindig elég sok dolga van, ritkán ebédel velünk. Az évek során már hagyománnyá vált a reggeli tereplovaglás. Szerencsések vagyunk, mert a lovarda a tengerparton van. Az én lovam Blanca. Egy tejfehér (szürke) andalúz kanca.
Holnap indulok. Bőröndöm bepakolva, másnapi ruháim a széken sorakoznak.
Kopogtatnak.
- Gyere! - kiáltok az illetőnek, aki az ajtó túloldalán várja bebocsájtásomat.
- Szevasz Picurka! - Nicolas trappol be a szombámba.
Na igen, Nicolas. Ő a fiatalabbik fivérem, egy igazi energia- és humorbomba. Mindig viccelodik, még a komoly beszélgetéseket is elpoénkodja. Viszont ha rájön valakirea búskomorság - akár csak egy pillanatra is - azonnal észreveszi és fevidít. Imádom, hogy a bátyám, és hogy ennyire törődik velem. Mindig mindenkinek vicces - vagy sima - beceneveket talál ki. Fel sem tudom sorolni, hogy mennyit adott már nekem.
- Szia Nico!
- Na hogy érzed magad? - kérdi
- Kicsit ideges vavyok az út miatt...
Megértelek Sora - komorodik el - olyan üres lesz ez a ház nélküled.
- Na, még ne érzelgősködj. Ha most elsírod magad mi lesz veled a reptéren? - nevettem.
- Igazad van, végül is nem sírhatok a kishúgom előtt.
- Hát, pedig már sírtál.
- Tényleg?
- Tényleg. Nem emlékszel?
Ráncolja a szemöldökét, látszik, hogy nagyon igyekszik emlékezni arra a bizonyos eseményre.
- Hadd segítsek! Martha? - tekintete elsötétült.
- Nem jelentett semmit.
- Két teljes napig sírtál utána.
- Akkor sem jelentett SEMMIT! - hirtelen kaján vigyor ült ki az arcára - Na és te meg az a..... Hogy is hívták? Paolo?
- Én csak 2 órát sírtam max, nem 2 napot - nyújtottam rá nyelvet
- Aha, persze - horkant fel
- Igen.
Fejen vág egy párnával. Hülyén vigyorgok rá.
- Párnacsata? Ez most komoly?
Erre udaugrik elém, két párna van a kezében, egyiket felém nyújtja. Felvont szemöldökkel, vigyorogva várt mit lépek. Egyértelmű, ha nem veszem el az egyiket, két párnával kezd el püffölni. Nem maradt választásom. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam.
- Anya? - míg gyanútlanul hátranézett, én elvettem az egyik párnát és ütöttem, ahol értem.
- Csaló! - kiált, és beleveti magát a játékba. Együtt nevetünk és ütjük egymást. Nagy erővel közeledik felém, hátrálni kényszerülök. A falnak ütközöm, sarokba szorított. A párna csattanása helyett amit vártam, elkezdett csikizni. Jól tudja, melyik a legérzékenyebb pontom, és ezt ügyesen ki is használta. Már visítok, amikor kinyílt az ajtó és Mathias lépett be a szombámba.
- Párnacsatázunk. - mondtuk egyszerre - Jinx. Jinx. Jinx. Jinx.
- Hah én nyertem - közli Nico.
- Nem, én nyertem!
- Meddig lesztek még gyerekek? Nic, te már 20 éves vagy, de úgy viselkedsz, mint egy 10 éves. Sorának elnézem, mert ő még mindig gyerek.
- Na kösz! Csak te vagy öreg.
- Te is tudod hogy csak 25 vagy, nem 50. - sóhajt.
- Dehogynem - kezd viccelődni Nic.
- Mindketten vén csontok vagytok! - nevetek - Még mindig én vagyok a legfiatalabb és hozzám képest öregek vagytok. Mati te meg ahgyd már abba a komolykodást!
Mathias az idősebb bátyám. Gondolkodásán és hozzáállásán is látszik, hogy tényleg felnőtt. Kicsit puhítgatni kell, mielőtt ellazul és nem komolykodik. De akkor ő is olyan gyermeteg lesz, mint mi. Ő is nagyon szeret engem, és mindent megtesz, hogy megvédjen. Nem is tudom melyiküket szeretem jobban. Képtelen volnék választani közülük.
- Amúgy mi lezs ebédre? - kérdi Nico. Bátyja engem néz és úgy válaszol.
- A kedvenced
- Húú, komolyan? - Nic csillogó szemmel nézett.
- Nem a tied, hanem Soráé.
- Nyugi, te is kapsz - nyugtattam - de menjünk is lassan, mert éhes vagyok.
- Lány létedre annyit eszel, mint egy ló. Olyan leszel mint Rosalie. - csúfolt Mathias. Úgy tűnik mégis csak megenyhült egy kicsit.
Rosalie a vemhes kancánk, egyik legjobb vérvonalat vezeti. A környék tenyészlova. És igen mivel vemhes, akkora mint egy elefánt.
- Ne hasonlíts Rosalie - hoz! Tényleg, apa bejön ebédre?
- Tuti.
- Szuper. - mosolyodtam el. Ez elég ritka esemény, mert ugye elég elfoglalt.
Ahogy megyek le a lépcsőn, meglátom az ablakból.Negrón ül, kalapját erősen belehúzta arcába. Testalkatát mindhárman megörököltük. Erős, testes, mégis vékony. Mindent megtesz, hogy embert faragjon belőlünk.
Anya a konyhában terített. Egyenes, fekete haja háta közepéig ért, mely nagyon is passzolt világosbarna bőréhez. Sokan mondják, higy anya kicsinyített mása vagyok. Külsőre hasonlítunk, az igaz, de másban nem.
Viszont a fantasztikus főzőtudásának egy részét már átadta. Hirtelen azon kapom magam, hogy odamegyek hozzá, megölelem, és az ebéd kezdetéig el sem engedtem.
YOU ARE READING
Trapped
Teen FictionMonica Sorina Navarro egy 17 éves, spanyol lány, aki egy évre kimegy cserediáknak Californiába. Azt hiszi hogy odakint minden olyan lesz, mint legszebb álmában, de a dolgok közel sem alakulnak úgy, mint ahogy elképzelte. Felelősséget nem vállalok!