Epilógus

385 36 19
                                    

Evelin

Mindenki a lányt nézte, akit a biztonsági rángatott.
-Ő az!-mutatott rá Szalai.-Ő követett el mindent!
-Miről beszélsz, te féleszű?-sipákolt a lány, minden erejét összevetve a testőr ellen. Esélye se volt. Nevetségesen festett.
-Ha valóban ártatlannak nevezi Evelint, bizonyítsa be-biccentett felé a bírónő.
-Itt van egy élő példa is-bökött az immáron fejét lehajtó lányra.-És egy másik is. Biztonságiak-füttyentett Böde, mire filmbeillően, azon nyomban bevezettek egy maszkos férfit is. Meg még egyet. A bekötözött térdéről azonnal felismertem.

Kleinheisler odament mindhárom személyhez, és az arcukat takaró maszkokat egyesével lerántotta. Az első kettőtől tátva maradt a szám. Amanda, és Dénes.

-De ha ez-mutatott végig rajtuk szánakozva Szala, és igazán meg kellett erőltetnie magát, hogy ki ne dobja a taccsot.-Nem lenne elég, akkor tessék, itt vannak ezek is-dobott le hanyagul a bizottság elé egy halomnyi mappát.

-Juuj és mi történt ezután?-hajtotta fejét Zsófi Nagyá vállára, mire az említett fiú mosolyogva megsimította a lány haját.

-Hát..Az csak a hab volt a tortán-mosolyodtam el lepillantva ujjaimra, majd mesélni kezdtem.

Miután megszabadítottak a kezeimet össze préselő bilincsek fogságából, leporoltam koszos ruhámat, majd Balázs kezét megragadva indultunk kifele a tárgyaló teremből.

-Srácok, ezt nem tudom nektek elégszer megköszönni-pislogtam hálásan.-De, hogy hoztátok ezt össze?-vontam fel szemöldököm.

-Jófajta kémtől tanultam-vigyorodott el Kleinheisler.

-Mi? Tudjátok? De honna..-kezdtem bele, mire Dzsudzsákra nézve azonnal leesett.-Tudtam, hogy egy pletykás vén bácsika vagy-böktem meg izmos mellkasát.

-Hihetetlen vagy-rázta meg fejét Nagyi.

-Meg tökéletes. Azt kihagytad-kacsintottam rá.

-Szerintem ez a két egobajnok tökéletesen kiegészítik egymást-hunyorgott ránk Dani, mire Dzsudzsi megcsókolt.

-Jut eszembe..-húzódott el tőlem Balázs.-Van még itt valami..-jelentette ki, mire gyanakvóan méregettem. Zakójából elővett egy kisebb dobozt, majd kinyitotta és letérdelt előttem.

-Evi, kérsz egy csokit?-nyújtotta felém a dobozkából kivett darabot. Elég hülyén nézhettem rá, mert azonnal hozzátette: meg egy gyűrűt?

-Igen, igen, duplán is igen-pattantam nyakába azonnal.

-De csak ha tudod, hogy én is hozzá járok.

-Majd valahogy elvisellek-húztam el a szám, mire azonnal adott egy csókot.

-Jajj de romcsi. Mi van, jön a gyerek?-vigyorodott el a nagyobbik Ádám.

-Ami azt illeti..khm..igen-mondtam.

-Na, Szala, tökéletes jósnő lenne belőled-nevetett Dani is.

És én ott, akkor a poros, elnyűtt, börtöni ruhámban állva, a bíróság kellős közepén, magam mellett egy világklasszissal a földkerekség legboldogabb emberének tudhattam magam.

-Evi, drágám, el fogunk késni-rontott be a szoba ajtaján Balázs, mire felpattantam a helyemről, és a tengelyem körül megfordulva mentem ki az ajtón. Már csak három triplaszaltó hiányzott.

Zsófi is kibogozta magát Ádi öleléséből, majd átballagtunk a szomszéd szobába.

-Ne hari, Dzsudzsi, de most nem jöhetsz be-biggyesztettem le ajkaim, majd az ujjam végighúztam a szemem alatt könnycseppet imitálva.

Game Over [Dzsudzsák]Where stories live. Discover now