Game Over [Dzsudzsák]

13. fejezet

Evelin

Lassan nyitottam ki szememet, a hirtelen ért fény pedig szinte kiégette a retinámat. Hunyorogtam egy sort, mire eljutottam odáig, hogy normálisan tudjak látni.

Körülöttem emberek, mellettem pedig Balázs szuszog. Az üldözőknek nyomuk sincs. Egy kedves néni foglal helyet velem szemben.

-Jó napot-köhintek egyet.

-Szia, drága. Bizonyára nem érted miért vagy itt-kedvesen elmosolyodva méreget tovább. Megrázom fejemet.-A barátoddal éppen az erdőben találtunk rátok. Mindketten eszméleteteket vesztettétek. Az áram kifújt, ezért értesíteni se tudtunk senkit. Hallottuk, hogy lélegeztek, ezért gondoltuk nincs nagy baj. Azok a fickók jól elbántak veletek-arcáról elillan a mosoly, és helyette mérgesen ráncolódik a szemöldöke.

Nagyot nyelek, és újra bólintok. Nem tudok megszólalni.

Ha Balázs is elájult, és simán eltehették volna láb alól, akkor miért üldözték?

Valamelyest megkönnyebbülök, de legbelül majd' szétrobbanok az idegtől. Fogalmam sincs, mi kellett nekik. De most teljesen biztos, hogy elvették.

-Gyere, kedves, vegyél egy fürdőt-újra felölti mosolyát a néni, majd a fürdőszoba felé terel. Ahogy felállnék, hatalmas fájdalom nyilal a combomba, és a talpamba. Na meg az arcom is eléggé szúródik.

Belépek a kis helyiségbe, de eszemben sincs fürdeni. Feltápászkodok a mosdókagylóra, és odahajolok a tükörhöz.

Elborzadok az összképtől, amit ott látok. A hajam kócosan, enyhe hullámokban ékeskedik a vállamon, a szőkés tincsek tele vannak homokkal, az arcom tiszta kosz, nem mellesleg egy vágás is húzódik rajta. Az alvadt vér mintha csak körbetáncolta volna a sérült területet. Az erőspiros folyadékot pedig homok hintette be. Száz szónak is egy a vége, borzalmasan festettem. Megengedtem a vizet, és lemostam az arcomat. Közben folyamatosan hangot adtam fájdalmamnak sziszegéseimmel.

Az ujjaimmal enyhén átfésültem tincseimet, és amennyire csak tudtam, próbáltam kirázni onnan a homokot. Nem az igazi, de valamelyest megteszi.

Ezután lepillantok a combomra. Ott nincs vágás, de irdatlanul fáj. Biztos nekivágtak valamit. A rohadékok!

Az ajtó nyílására leszek figyelmes, ahol hamarosan Dzsudzsák lép be. Leül mellém a kád szélére, és ásít egyet. Óvatosan végignézek rajta. Haja kissé kócos ugyan, de így is tökéletesen fest. Az, hogy kicsit hanyagabbul néz ki, még szexibbé varázsolja őt.

Ahogy látom, rajta egyetlen vágás, vagy lilafolt sem éktelenkedik. Megdörzsöli szemeit, és felém fordul.

-Balázs, mi történt?-kérdezek rá, amikor már egy ideje kék íriszei mögül engem pásztáz.

-Nem emlékszem. Teljesen homályos, úgy az egész. Addig megvan, ameddig te elájultál. Utána csak pár emlékfolt. Semmi több-von vállat unottan.

-Milyenek azok az emlékfoltok?-tudakolom tovább. Gyanítom, hogy nem akarja elmondani. Vagy titkol valamit.

-Á, mindegy. Elfelejtettem már-közelebb húz magához, egyik kezemet megfogja, és végigsimít az arcomon húzódó vágáson.

A keze, ami az enyémet érinti, most alaposan összepréselődik. Nagyon vissza kell fognom magam, nehogy felordítsak. Nincs olyan szó, ami igazán leírja mennyire is fáj az a rohadt seb.

-Erősebb vagy, mint gondoltam.

-Hah! Tudom-kirántom kezemet az övéből, és lepillantok kissé elfehéredett ujjaira, amikből imént a vérkeringést zártam el.

-De..Ennyire fáj?-kezeit vállamra teszi, majd az arcom felé irányítja, viszont még mielőtt újra a vágáshoz érhetne, lesöpröm azokat onnan.

-Igen. De hagyjad, nem tudom mi a fene az. Lehet, hogy valami ág karcolta meg vagy bármi hegyes dolog..-mellékesen vállat vonok.-Vagy esetleg a támadók..Ki tudja?

-A szemetek..Ezért még megkapják a magukét!-keze ökölbe szorul, szeméből sugárzik a düh és a bosszúvágy. Izmai megfeszülnek, fogai jól láthatóan összeszorulnak.

Sose láttam még ennyire mérgesnek.

-Újabb fogadás?-nevetek fel keserűen, bár ezt egyáltalán nem szánom viccnek.

-Evi..Én nem olyan vagyok, aki ismét csőbe húzna-gyengén körbeöleli a derekamat, és odaránt magához. Karjaiba zár, de én hamar ki is bontakozok onnan.

-Én meg el is hiszem-morgom az orrom alatt inkább magamnak,mint neki. Kár, hogy ezt ő is meghallja.

-Tudod, Evi..Fáj, hogy ennyire nem bízol bennem. Ahogy az is, hogy érkezésed óta ilyen bunkó vagy velem, és seggarcnak tartassz. Ismersz egyáltalán?-tárja szét a karjait értetlenül. A levegő megfagy, és olyan hangulat telepedik le, amitől csak még nagyobb feszültség kering bennem.

-Basszus..Tényleg nem ismerlek. De nem is akarlak. Tudom, hogy minden lánytól azt várod, hogy bedőljön a béna csajozási dumáidnak, meghatódjon a még elfuseráltabb nyálas dumáidtól, és elolvadjon a kockás hasadtól. Figyelj, nekem az a munkám, hogy vigyázzak rád. Neked pedig az, hogy hagyd ezt. Ennyi. Semmi több-nézek rá komolyan. Miután kimondtam a szavakat, gombóc nő a torkomban, és hirtelen a gyomromat se érzem többnek holmi gombostűhegynyinél.

-Oké. Így játszunk? Igen? Akkor jobb ha tudod, hogy én is csak fogadásból vagyok veled kedves. Amint ennek az őrületnek vége, már nem is számítasz-vág vissza. Au! Ez azért durva volt. Szavai olyan hatással bírnak rám, mintha mindegyik után egy kést döftek volna belém. Újra, és újra. Kínzásomat tovább erősíti a következő szavaival.-És mi lenne akkor, hogyha ezentúl én vigyáznék rád? Ha hinnél nekem, vagy csak adnál egy lehetőséget arra, hogy bebizonyosítom, a fogadásom kívül is lehetek kedves.

Na persze, hiszi a piszi. Ennyire ne nézzen naivnak.

Az Isten szerelmére, Evelin. Te erős vagy. Ne csinálj itt szerelmi drámát az Eb kellős közepén, hanem nyeld le ezt az egész dolgot. Úgy is egy színjáték az egész.

A fejemben a kis hang mindit olyan jó tanácsokat ad. Csak nem tudom, ez normális e. De igaza van. Nem törhetek meg. Elvégre ahogy mondta, amint vége az Eb-nek, ő szépen éli a saját életét, én meg az enyémet. Ennyi. Igen, és ki is fújt.

-Ha megbocsátassz..-felállok, majd egyenesen kifele veszem az irányt. A kertbe. Nincs jó előérzetem. Mintha lenne itt valaki.

Gyanakvásom beigazolódik amint az egyik bokor mögül előbújik egy alak. A sötétben teste néhány vonala látható csupán. Na meg hallani a rekedt hangját.

-Evelin, Evelin, Evelin, cicuskám..Nem tudod te kivel kezdtél ki..-felém fordul, fejéről lehajtja a kapucnit, így száz százalékosan körvonalazódik arcának megannyi vonala.

Ezt az arcot bárhol felismerném. Na meg a francokat. Mit keres ez itt?

☆☆☆

Erm..Az utóbbi időben elég kevés kommentet kapok tőletek, és a voteok száma is egyre csökken, ami kissé elbizonytalanít..Megéri folytatni?:/

Kelly