Game Over [Dzsudzsák]

4. fejezet

Evelin

-Csókolj meg-ejtette ki lassan a szavakat, miközben végig a szemembe nézett.

-Mi a franc? Na ezt felejtsd el! Jobb csajozási ötletre nem telt?-néztem rájuk.

-Jó, ez csak vicc volt-röhögte el magát kínosan. Szúrós szemmel néztem rá, majd az ablak felé kaptam tekintetem, és kinéztem rajta. A vihar már elállt, de az eső még szakadt. Tekintetem visszatévedt a fiúkra, így láttam, ahogy Németh hátoncsapja Dzsudzsákot.

-Bökd már ki mi a merése, te észlény-mondta helyettem is. A fiúnak nem kellett több, újra kinyitotta a száját, és ecsetelte feladatomat.

-Add oda a szexi micimacis felsődet-kezdte, mire én megcsóváltam a fejemet.

-Arra várhatsz, amúgy is ez nem merés-sóhajtottam. Nem tudnak egy normális feladatot kitalálni?

-Nem is ez volt a feladata-mondta Böde. Mindenki ránézett.

-Mondja már el valaki, de tényleg. Dzsudzsák, te pedig ne szórakozz velem, mert beleváglak a vízbe, és hagyom, hogy megfulladj-emeltem rá tekintetem.

-Úúúú, de kemény valaki-ordította el magát Nagyi és felpattant a helyéről.

-Állj már le, fiam-verte vállon Király, mire Ádi visszaült.

-Hm..Most jó ötletet adtál-indult meg felém Balázs, és egy határozott mozdulattal felkapott. Menyasszonfogásban indult meg velem az udvarra, a szakadó esőbe.

Időm sem volt felfogni a dolgokat,mert végtelenül egyszerűen belevágott az ott levő medencébe. Hát, mit ne mondjak, kössz szépen.

Lebuktam a víz alá, és prüszkölve jöttem fel. Kinyitottam a szemeimet. Hajam vizesen tapadt ruhámra, és mivel az eső is szakadt, remegve néztem fel. Nem vagyok valami fázós típus, de azért na.

-Rohadj ketté, nyírlugosi parasztgyerek-mondtam neki, cseppet sem kedvesen.

-Most miért?-pislogott tettetett ártatlansággal.-Akkor nem lennék itt, és nem tudnál kit szeretni.

-Ó, dehogynem-vágtam közbe.-Na, ha már ilyen kedves voltál, segíts kiszállni-nyújtottam felé a kezem.

-Honnan tudjam, hogy nem csak be akarsz rántani?

-Ahj, onnan, hogy el se bírnálak, te elmebajnok!

-Ebben igazad van-ragadta meg a karomat, és kirántott a vízből. Az eső továbbra is zuhogott, és a hideg levegő a testemnek csapódva még nagyobb borzongást váltott ki belőlem.

-Na jó, tényleg sajnálom-kapta le a pólóját és rám terítette.

-A sajnálat ide kevés lesz-vigyorodtam el, és felé léptem egyet. Automatikusan hátrált egyet, és elvesztve az egyensúlyát, a vízben landolt.

-Na, ha kiromantikáztátok magatokat, akkor visszajöhettek-jött oda Kleinheisler.

-Lacikám, segíts már ki-kérlelte Dzsudzsák.-Gréti még a pólómat is elvette, és látod, milyen gonosz?-nézett rám morcosan. Csak nem ballábbal kelt fel valaki?

-Jól van, Dzsudzsika, gyereee-húzta volna ki László a vízből, de nem járt sikerrel, mert ő is ott landolt.

-Barmok-szóltam oda nekik, és beviharoztam.

-Hé, szerelmem, itthagysz?-kiáltotta Dzsudzsák.

Villámgyorsan berohantam két törölközőért, és letettem eléjük. Megborzongva szálltak ki és magukra terítették a törölközőt. Mivel magamnak nem hoztam, és még mindig hideg volt, csurom vizesen bementem a szobámba, és egy forró zuhanyt vettem. Odakintről még hallottam a srácok beszélgetését, de később elcsendesedtek. Később esett csak le, hogy Dzsudzsák pólója is itt van. Majd holnap visszaadom neki.

☆☆☆

A másnapi edzésen mindenki hulla fáradt volt. A padon ülve, szemeimet dörzsölgetve figyeltem a lankadt fiúkat, akik megállas nélkül futottak.

-Gyerünk, srácok, akik este legények, nappal is legyenek azok-tapsolt kettőt az edző.

-Honnan tudja, hogy fent voltunk?-kérdezte lihegve Németh.

Mindenki egy emberként pillantott felém. Ásítva megvontam a vállam.

-Hé, ne nézzetek rám! Nem én voltam!-emeltem fel a kezeimet védekezően.

-Nem vesszük be-mondták egyszerre.

-Ha beszéltek, még több kör lesz!-fenyegette őket az edző. Elhalgattak, és csöndben futottak tovább.

Az edzés végén Storck odajött hozzám.

-Evelin, szeretném megdicsérni. Ugyan a fiúk fáradtak, de nem másnaposak. Annyira-mosolyodott el.

-Igyekeztem figyelni rájuk.

-Holnap lesz a meccsük. Ott kell csak igazán ügyelni rájuk. Tehát ma feltétlenül pihenje ki magát, hosszú napja lesz holnap, az biztos. Viszlát!-mondta, és elviharzott.

Visszamentem a szobámba és felkaptam a kistáskámat, majd lementem a hallba. A mellettem levő fotel besüppedt, Szalai Ádám foglalt rajta helyet.

-Szia, Gréti. Nem akarom sokáig húzni az idődet, csak Balázsról szeretnék veled beszélni-közölte. Rápillantottam, és fura érzésem volt. A focisták ma maximálisan fáradtak voltak, és valljuk be egy kicsit másnaposak is, de Ádámon egyáltalán nem látszottak fáradtság jelei.

-Hallgatlak-néztem rá furán.

-Szóval, mostanában nagyon durván hajt rád, és látom, hogy nem hagyod közeledni. Jól teszed. Általában minden lányra ráhajt, és eljátsza nekik a szépet, meg a jót, aztán amikor megunja a csajokat, otthagyja őket valami ribancért.

Bólintottam. Nagyon is elgondolkodtam Szalai szavain. Kicsit furcsa volt, hogy miért mondja el ezt nekem, de igazat adtam neki. Elvégre ő csak jobban ismeri.

-Oké, köszi, hogy elmondtad, eddig se volt a szívem csücske-röhögtem el magam.

Szalai elégedetten bólintot, majd visszament a többiekhez.

Vajon mit akart ezzel? Elvégre a munkám során is találkoztam már ilyesmi emberekkel, és azok határozottan rosszban sántikáltak. Tuti volt valami hátsószándéka.

☆☆☆

Sziasztok!

Sajnálom, hogy a rész ilyen semmilyen lett, de eléggé furcsa hangulatban vagyok. Mellesleg az is eléggé rontott a kedvemen, hogy Király Gabi visszamondta a válogatottságot.

Ha tetszett a rész, és olvasnád a folytatást, akkor jelezd nekem egy kommentel vagy esetleg egy csillaggal.

Köszönöm:)

U.i.: Ha meglesz a 100 követő, egy extra résszel jövök nektek:))

Xx, Kelly