Game Over [Dzsudzsák]

6. fejezet

Evelin

Kleinheisler ismét visszapasszolja Szalainak, ott a gólhelyzet, és a gól is.

Az egész szurkolótábor egy emberként éljenzi nemzetét. Teli torokból kiáltoznak. Minden egyes igazi szurkolónak felpezsdült a vére, s az örömtől könnyek szöktek szemeikbe.

Azonban a szurkolótábor moraja eltörpült fülemben a hangok mögül, amiket akkor, ott hallottam. Nem mondanám magamat nyugodtnak, sőt  így is eléggé széttördeltem ujjaimat a fiúk miatt, de a kíváncsiság felülkerekedett rajtam. Kimentem az egyik irányba a VIP lelátórészlegről, egyenesen a srácok öltözőjébe. Belépve egyből beigazolódott sejtésem. A helyiségben szana széjjel voltak szórva a ruhák, különböző tárgyak hevertek a földön. Emberünk éppen lázasan keresett valamit.

-Maga mit keres itt?-lopóztam szorosan egy fekete ruhás srác mögé, és óvatosan kivettem a  zsebéből kilógó papírfecnit, majd a zsebembe gyűrtem. Szerencsére neki nem tűnt fel. Angolul szólaltam meg.

-Nicsak, egy vendég. Számítottam rád-húzott elő egy kést. Én sem haboztam, előrántottam a magam zsebkését, amelyet ilyen helyzetekre tartottam magamnál. Hogy én milyen okos vagyok.

A fiú, akit hangja alapján nem tippeltem volna többnek tizenhatnál, megindult felém. Egy jól célzott mozdulattal ugrottam át egyik padról a másikra. A művelet közben viszont késének hegye végigvályta a karomat. Felszisszenve kaptam a sérült területhez, és megcsóváltam a fejemet. Szóval akkor így játszunk.

-Pakold össze, amit szétrámoltál, rosszfiú-léptem ki az öltözőből. Egy határozott mozdulattal rácsuktam az ajtót, és kezemben a kulccsal visszasétáltam a lelátóra.

Azaz, mentem volna, ha Böde nem fogja meg a karomat, és húz oda magához. Te jó ég, mennyi erő van abban a gyerekben?

-Gréti, kivel beszéltél?-kérdezte rosszat sejtve.-Ugye nincs senki az öltözőben..És mi történt a karoddal? Tiszta vér.

Á, senkivel csak egy elmebeteg álattal, aki valószínűleg valamelyikőtöktől nyúlja le a cuccát, és ki tudja mit akar ott.

-Ja, semmi extra, megvágtam véletlen magamat. Valami éles tárgyba-vontam vállat lazán.

-Oké, de azzal, hogy mit kerestél az öltözőnkben, még jössz egy magyarázattal. De csak azután,miután megnézted Fiolát. Lesérült-mutatott a játékos felé. Odafordítottam a fejemet. Van itt egyáltalan igazi sportorvos?

Nyugodtabb lettem, hogy a mentősök azonnal kezelésbe vették, így már nekem nem kellett ellátnom. Amúgy nem is tudtam volna.

-Mindegy, már intézik-vont vállat mellékesen.-Amúgy ez szerinted milyen?-tolta képembe a telefonját, amin egy kép volt megnyitva.

Szememet törölgetve tört ki belőlem a röhögés, és alig bírtam visszafogni magamat.

-Ez cseszett jó. Te csináltad?-fogtam hasamat, ami a nevetésnek köszönhetően következett be. Azért annyira nem volt vicces, hogy ennyire röhögjek, de na. Ha valamin elkezdek nevetni, nem bírom abbahagyni. Eh, rossz szokás.