Game Over [Dzsudzsák]

17. fejezet

Evelin

2 hete semmi. De tényleg. A szobámba vagyok bezárva, megszakadt a kapcsolatom a külvilággal. Még fény se jön be. Sőt, a gyomrom folytonos korgása jelezte, hogy nem ártana ennem. Már ha tudnék. Mivel a mostani körülmények közt ez eléggé elérhetetlennek tűnik. Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy Ali természetesen elvette a telefonom, és haragja kicsapongásait megint én bántam meg. Ha a kék-zöld foltokat összeszámolnánk, bőven megtölthetnénk vele a kék eget.

Már éppen minden reményemet elvesztve bámultam a koromsötét plafont, sejtésem szerint éjszaka lehetett, mivel nem hallottam semmi zajt. Szorosan lehunytam szemeimet, és próbáltam aludni.

***
-Balázs! Te..ezt, hogy?-tátottam el a számat a csodálkozástól.

-Ne aggódj, Evi, sose hagynálak cserbe..-mosolyodott el Dzsudzsi, majd a karjai közé felkapva kivitt a teremből. Az ajtó kinyílt, és én az oltár előtt találtam magam. Habos-babos ruhám gyönyörűen festett. Hajam természetesen omlott a vállamra, velem szemben pedig Dzsudzsi állt, tetőtöl talpig öltönyben.

-Lénárt Evelin, akarod e hites férjedül Dzsudzsák Balázst?

-Igen-bólintottam magabiztos mosollyal arcomon, majd körbetekintettem a vendégeken. Mindenki mosolygott.

-És te, Dzsudzsák Balázs, akarod e hites feleségedül az itt jelen lévő Lénárt Evelint?-pillantott a világklasszisra.

Ő azonban nem válaszolhatott, mert hirtelen fegyverzörej hallatszott, és hullani kezdtek a bombák..

***

Kipattantak szemeim, és felültem az ágyamban. Ekkor vettem csak észre, hogy az ajtóm nyitva áll, és ott pedig, Alejandro.

-Muszáj még az állaimat is elbasznod?-ásítottam egyet.

-Ácsi kislány, tudod, hogy az életed a kezemben van? Szerintem pont nem velem kéne így beszélned..-húzta össze szemöldökét.

-Szerintem pont leszarom-vontam vállat. A férfi kezét nyakamra tapasztotta és szemembe nézett. Mérgesen csillogott tekintete.

-Ismételd...meg..-rebegte idegesen a szavakat.

-Oké, ha ezt akrod..Ölj meg. Itt a lehetőség-húztam vigyorra a számat.-Itt van a lehetőség, hogy megölj. Itt van..Senki nem akadályoz meg-kiáltottam fel. Ali még mindig semmit nem csinált. Szemembe könnyek szöktek, de igyekeztem visszafolytani őket. Nem láthat gyengének. Senki.

-Nem öllek meg, mert..Ahj, ehez neked semmi közöd-eresztette el torkomat, majd a rongyosra szétment pólómat megragadta, és teljes erőből a falhoz vágott. Mondanám hogy fájt, de nála ez még kímélőnek is számított.

Aha, szóval tuti van még valami terve velem. Nem azért hozott ide, hogy kinyíjon.

Lecsúsztam a falon, és a hideg padlóra lerogyva karommal átkulcsoltam térdeimet, majd a fejemet lehajtva roskadtam magamba. Szememből visszafoghatatlanul folyni kezdtek a könnyek. Éreztem, amint jéggé dermedt testemen végigkúszik a forró csepp. Nem akartam sírni. Még csak könnyezni sem.

Nem az itteni bánásmódtól készültem ki. Hanem inkább a hiányérzettől. Attól a hiánytól, ami olyan volt, mintha egy darabot kitéptek volna belőlem. Ez az érzés pedig olyan szinten mardosott, hogy azt hittem majd' megőrülök.

Ki tudja mennyi idő telt el, talán órák, vagy csupán pár perc, esetleg maga az örök valóság, míg én a jéghideg földön kuporogva adtam ki magamból a hetek óta felgyült feszültséget.

Végül hátradőltem a matrac nélküli ágyon, és álombasírtam magam. Ezelőtt sosem volt még ilyen. Hogyan jutottam el idáig?

Hirtelen arra keltem, hogy már megint valami megzavar az alvásban. De ezúttal nem a beszűrűdő fény tette tönkre képzeletem világát. Sokkal inkább a folyosóról beszűrődő zajok.

-Mi van már itt megint?-mormogtam magamban. A kulcslyukon kikukucskálva az állam is leesett a döbbenettől. Ugyanis a fadarab túloldalán Balázs és Alejandro veszekedtek.

-Nincs itt Evelin, oké? Nem mondom el többször..-nézett rá úgy, mint aki menten elveszti türelmét.

-Mégegyszer mondom, te szemét, hogy áruld el, hol van, vagy megbánod!-fenyegetőzött Dzsudzsák.

Alejandro kezét a férfi nyakára tapasztotta, zsebéből pedig egy kést húzott elő, immáron azt szegezte nyakához.

-Felfogod, hogy nincs itt, vagy meghalsz, te köcsög-közben az éles evőeszközt egyre erősebben kezdte nyomni.

Na ez kurvára nem jó így.

A düh olyan gyorsan áradt szét testemben, és alkotott tökéletes duót a bosszúvággyal, hogy teljes erőbedobással nyomtam az ajtómat. Ami végül megadta magát, ezáltal Ali mögé lopóztam, és megpróbáltam kicsavarni kezéből a kést. Nem jött össze. De keze elmozdult Dzsudzsák nyakáról, és az enyém köré fonódott.

-Balázs! Menekülj!-kiáltottam neki indulatosan, mire éreztem, hogy a hideg penge egyre erősebben feszül nyakamhoz. Ez már nem volt játék. Mostmár Ali simán megölhetett volna.

Tehát tudtam én, hogy csak csalinak kellek. Balázst akarja.

-Nem hagylak itt. Nem, mégegyszer nem.

-Kurva gyorsan takarodj innen, oké? Rendben leszek, megígérem!-kiáltok rá, alig kipréselve a szavakat. A nyakam már ég.

-Jajj, de édes kis szerelmespár vagytok. Annyira, hogy majd beszarok-forgatta meg szemét, majd még erősebben nyomta a kést nyakamhoz, míg másik kezével a levegőt igyekezett elzárni előlem.

-Akkor se hagylak itt-indulatoskodott Dzsudzsi, majd egy határozott mozdulattal ellökte Alejandrot előlem, és ezután egy fegyverdörrenés, majd Alejandro nincs többé.

Na jó, oké, ez így túl könnyű lenne. A köcsög nem halt meg. A lábát találta el.

-Auu!-ordított fel az, majd a földre vetette magát, míg én hirtelen levegőért kapkodok. A fejem totálisan lila.

Dzsudzsák azonnal magához ölel. Karjai olyan melengető érzést adnak, amiben az elmúlt hetekben nem igazán volt részem. Szinte jég és tűz. Mélyen magamba szívom az illatát.

-Köszönöm, hogy itt vagy..-pillantok rá hálásan, és tényleg nem értem meg, mi változott bennem ennyire. Úgy viselkedek, mint egy talpig szerelmes tinilány. Lehet, hogy a tini kifejezés nem stimmel, de mi van a másikkal?

***

Ok. Koporsóm. Most.

Megértem ha ezek után nincs egy olyan se, aki kíváncsi erre a szutyokra. Mert az egy dolog, hogy megígértem, hogy sűrűbben lesznek részek, és még egy, hogy tegnap azt mondtam, még aznap lesz rész. Meg a francokat. Annnnyira sajnálom csakhát én mindig akkor ígérek meg dolgokat, amikor az univerzum tuti vendégeket küld hozzánk. Tudom, ezek után teljesen megértem, sőt el is fogadom, hogy minek gondoltok.😅 Sőt, ja hogy még a rész is uncsi lett? Na az már csak a hab a szarkupac tetején...

Netán ha valaki idáig is kitartott volna mellettem, akkor annak közlöm, hogy a következő részek lesznek igencsak tartalmasak. De ezt később.

Ha netalántán tetszett(amit kétlek),akkor hagyjátok meg kommentben.

Szeretlek titeeeeket, de tényleg, főleg, hogy még ezek után is kitartotok mellettem💚