Lovers of Speed

2.

Pár nap telt el az első napom óta. Jessen kívül mindenki levegőnek néz, vagy még annak sem. Nem figyel rám senki, nem érdeklek senkit sem. De ezt most az előnyömre fordíthatom. Tervemet már kieszeltem, hogy hogyan keltsem fel a motorokosok érdeklődését irántam. Kissé feszengek miatta, de muszáj megtennem.

Kint sétálgattunk Jessel, élvezve a napsütést és a még kellemesen hűvös szellőt ami a hideg közeledtét jelezte. Korábban említett férfiaknak csúfolt embertársaink egy asztalnál- pontosabban az asztalon- ültek. Figyelmüket elterelte saját poénjuk. Itt az idő, most vagy soha, gondoltam. Mélyen beszívtam a friss levegőt, ami magában hordozta az erdő minden zamatát, ezzel keveredett a járművekből áradó füst, szinte hallani lehetett a gumik csikorgását az aszfalton. Az új impulzusoktól felbátorodva megindultam, magam mellett tolva újdonsült barátnőmet.

A fényben megcsillantak a kulcsok a szőke herceg zsebében. Ahogy mellé értünk, egy gyors mozdulattal kivarázsoltam onnan, és rohanni kezdtem a parkolók felé. A fiú először nem vette észre, viszont barátai igen, és tájékoztatták róla. Utánam eredtek, míg Jess megsemmisülve állt továbbra is, nem tudta mire vélni tettemet. Engem azonban nem érdekelt mit gondol rólam, még akkor sem, ha ő volt az első és egyben utolsó ember aki valaha hozzám szólt, hiába kezdtem megkedvelni. Ebben a pillanatban csak egy cél lebegett a szemem előtt. 

Eszeveszettül futottam, nyomomban a baljós társasággal. Valamit kiabáltak, valószínűleg azt, hogy álljak meg, de az extázistól nem hallottam semmit. Felpattantam az első motorra, ami elém került, de rossz volt, nem ennek a kulcsait tartottam markomban. Átszálltam egy régebbi, egy kicsit chopperre hasonlítóra, és most volt annyi szerencsém, hogy bele illettek a kulcsok. Remegve fordítottam el, majd ahogy felmordult alattam, libabőr futott végig minden porcikámon.

  - Ha összetöröd, én esküszöm...-kezdett bele egy cifra káromkodásba, mikor elindítottam a motort. Hátrafordultam, és a képébe mosolyogtam, majd egy szép lendülettel elindultam. A szél hátralökte hajamat, arcomat pedig kicsípte. Kezem önkéntelenül mozdult a sebességen, még gyorsabbra váltva. Hatalmas vigyor ült ki arcomra, mikor a mézédes mámor végig száguldozott ereimben. Nagyjából egy féléve nem ért ilyen boldogság. Most meg majdhogynem már úgy éreztem, túl sok egyszerre ennyi.

A fülemben dorombolt a motor mély bőgője, testem pedig teljesen hozzáfeszült a motorhoz. Nevetés hagyta el ajkaimat, hajam hátamat verdeste, az út pedig üres volt. Ennél szebb dolgot el sem tudtam volna képzelni. De persze semmi sem tart örökké, a magányos utamat egy kiabálás zavarta meg.

  - Állj meg! Skylar!- fintorogva fordultam meg nevem hallatán. A szőke hasított mögöttem, arca felderült, mikor tudomást vettem róla. Most már legalább ismernek. 

  - Mit akarsz?

  - Esetleg a motoromat?-pofákat vágott rám, amitől még inkább felgyúlt bennem a versenyszellem.

  - Kapj el.-mondtam nemes egyszerűséggel, és gyorsítottam. Újabb káromkodásba kezdett, amit nem bírtam ki nevetés nélkül. Szegény járműből kihajtottam a lelket is, de készségesen haladt velem. Néha bosszúsan felpüfögött, de nem sajnáltam meg miatta túlságosan. Úgy repesztettem, ahogy csak kifért a csövön, viszont a fiú újabb stílusú és tervezésű motorjával szemben kevésnek bizonyult. Fülig érő szájjal ment el mellettem, mikor pedig elém ért, egy erőset fékeztem.

  - Azért nem volt rossz, csajszi.- tüntetőleg mellem állt, én pedig szótlan kérésének eleget téve, leszálltam a motorról, ő pedig felpattant rá. Lassan megérkeztek a többiek is, az egyik motoron ketten ültek, a hátsó utas azonban leszállt és felugrott arra, amelyik leelőzött. Ahogy számolgattam a motorokat még világosabbá vált, hogy nekem nincs, amivel visszamenjek. Mondjuk nem is csodálkozom, egy ilyen akció után ki adna?

  - Gyere.-ütögette meg maga mögött a kis helyet a szőke. Próbáltam semleges arcot vágni, de nem teljesen sikerült, boldog voltam a helyzetem miatt. Lehuppantam az említett helyre, és körbe öleltem a fiú derekát.- Amúgy Cole vagyok.-mondta, aztán elindultunk. Éreztem, hogy feszülnek meg izmai a motor hangja hallatán.

Annak ellenére, hogy azt hittem, ezután kitekerik majd a nyakamat, nagyot tévedtem. Jó, biztos nem tetszik nekik a barátszerző módszerem, de nem is voltak túl dühösek. Úgy vélem, kifejezetten jól sikerült.