Lovers of Speed

1.

Morcosan ültem a hátsó ülésen, ahogy haladunk az új iskola felé. Semmi kedvem nem volt ehhez az egész költözés dologhoz, nem látom, hogy bármi értelme lenne. Tegnap érkeztünk meg, takaros házunk van, aranyos kis virágokkal a kertben, a nap gyönyörűen járta át a tetőtéri szobámat, felmelegítve minden négyzetcentimétert. Azonban nem erre vágyom. Vissza akarok menni, vissza akarom kapni a régi életemet. Ha tehetném, megváltoztatnék mindent. Vagy ha mindent nem is, egy estét mindenképpen.

Szótlanul szálltam ki az autóból, nem méltattam szüleimet köszönésre, ahhoz túl feldúlt voltam. Kezeimet szorosan összefontam magam előtt, szégyenlősen néztem lábaimat miközben a kapu felé haladtam. Bent, mintha nem láttak volna még fehér embert, minden egyes diák szúrós pillantását magamon éreztem. Különösen méregették vörös tincseimet és orcámat tarkító szeplőimet. Nos igen, tipikus vörös lány vagyok. Egy szomorú vörös lány, akinek elvették mindenét.

  - Szia! Jessica vagyok, de a barátaimnak csak Jess.-ugrándozott mellettem egy szőke kiscsaj. Nem értettem, miért jött oda hozzám, nem szokásom az ilyen lányokkal barátkozni, nem igazán vagyunk egy hullámhosszon. Baba arca volt, gyönyörű tengerkék szemekkel. Nagyon szép teremtés, azt be kell vallani, de sminkje is rátett egy lapáttal.

  - Új vagy nem? Gondoltam körbe vezetlek. Tudod, hogy merre vannak a termek, hogy kikkel ne barátkozz,...- nagy tüdeje lehet, mert egy mély levegővétellel hosszas csacsogásba kezdett.- Amúgy hogy hívnak? Melyik osztályba jársz?

  - Skylar, és 11-es, azt hiszem B-s.

  - AHHHHHH! Én is!- a folyosó közepén sikongatott, emiatt páran megbámultak minket, bár úgy tűnt felismerték Jessica-t, és inkább nem szóltak semmit. 

Pár egyszerű, ámbár annál unalmasabb órák után az ebédlőhöz indultunk. 

  - Nézd, ők ott a ribancok.-mutatott egy asztalnyi vakolat felé.

  - A focisok és a pompon lányaik, és ők.-ujja egy egy harmadik asztalra meredt, elszeparálva a többitől. Nagyjából öt fiú ült ott, talpig feketében, bőrkabátjaik mellettük hevertek. Néhányan közülük színes bőrűek voltak,- nem vagyok rasszista, ne értsetek félre- nevetésük beharangozta az egész helységet. Mosolyogva dobta le magát közéjük egy porcelán bőrű fiú. Kék íriszei valósággal világítottak, arany tincsein egy apró szivárvány jelent meg, ahogy a napfény megcsillant rajta.

  - Ők kik?-kérdeztem, mikor már leültünk egy üres asztalhoz.

  - Motorosok.- egész lényem felvidult ettől az egy szótól.

  - Komolyan mondod?-kérdeztem izgatottan, mely Jess-t is meglepte.

  - Ühüm, de miért, fontos?- kissé nehéz volt kivenni, mit is mond, mert szája tele volt hamburgerével, amit előbb vettünk a büfében.

  - Semmi, nem érdekes.-fejemet rázogatva próbáltam meggyőzni, hátha elterelem a témát, de agyam már azon járt, hogy hogyan kerülhetek közelebb hozzájuk. Talán ez az utolsó mentőövem.