Tini sikolyok töltötték be a hatalmas termet.Több ezer lány várta ordibálva Shawnt.Én pedig legszívesebben hazarohantam volna.Annyira megbántottnak éreztem magam,pedig nem kéne hogy érdekeljen.Ő csak egy srác aki viccet csinált belőlem.Nem is ismerem.Nem kéne számítania.De nagyon is számított.Azok a gyönyörű barna szemek...Nem és nem!Ő csak egy beképzelt énekes .Nem érdekel.Nem.Nem.
-Valami baj van?-Monica aggódva fükészett én pedig megráztam a fejem és egy hatalmas vigyort varázsoltam az arcomra.
-Dehogy!Örülök,hogy eljöhettem veled!-öleltem át szorosan mire elég furcsán nézett rá.
-De te nem birod Shawnt...
-Tudom.De örülök,hogy örömet okozok neked!-mondtam lehúnyt szemekkel.Aztán már nem sokat beszéltünk mert több ezer lány kezdte szinte egyszerre ugyanazt ordítani: SHAWN MENDEEES!
-Jóóó estét New York!-felhorkantottam."Sam" mosolyogva lépett a színpadra,a lányok meg szinte elájultak.Tipikus.Bárcsak el se jöttem volna!Vagy legalább nem kellett volna eltévednem.
-Hogy vagytok ma este?- Folytatta Shawn, a nagy visongás pedig egyértelműen azt jelentette,hogy soha jobban.
-Vágjunk belee!-ordította a mikrofonba majd leült a színpad közepén lévő székre egy gitárral a kezében.Elsötétült az egész terem és mikor meghallottam a hangját minden létező gondolat kiszállt a fejemből.
I thought that I'd been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life.-énekelte fátyolos hangon én pedig egy másik világban éreztem magam.Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű hangja?Annyira belevesztem a dalba,hogy szinte észre se vettem,hogy véget ért.
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches.-fejezte be én pedig szégyen szemre együtt sikoltoztzm a többi rajongóval.Jó pár szám lement én pedig mindet ugyanúgy élveztem mint az elsőt.Monica sokatmondó pillantásokat vetett felém de én csak vigyorogtam mint egy vadalma.Amennyire seggfej annyira jól énekel.Ez tény.Miután a 7. számnak is vége lett Shawn lihegve leült a színpad szélére,beletúrt kissé izzadt hajába majd homlokráncolva fordult a közönség felé.Valahogy rossz előérzetem volt.
-Tudjátok,gondban vagyok.-kezdte búgó,szexi hangon amire azzonal beindult a fantázioám.Én,ő,egy üres öltöző...
-Van egy lány.Észveszejtő.Vicces.És ezt 10 perc ismeretség után mondom.Bárcsak ne lettem volna seggfej szupersztár arra a 10 percre!-sóhajtott,nekem pedig elakadt a lélegzetem.Nem lehet,hogy rólam beszél!
-Aria!-ezt nem hiszem el.-Tudom,hogy ott ülsz valahol.-mutatott a VIP irányába.-Most biztos a gyönyörű szemeidet forgatod és az gondolod, hogy "ezazidiótamiazistentcsinál" de muszáj beszélnem veled.Elrohantál.Ez nem illik!Gyere fel hozzám kérlek,bocsánatot szeretnék kérni!-Ez.Nem.Lehet.Igaz.Monica kérdőn nézett rám de én csak tátogtam mint egy hal.Több lány is kiváncsian fordult a VIP irányába de én csak álltam és azt sem tudtam hol vagyok.Aztán mintha egy álomba csöppentem volna,lassan elindultam a színpad irányába,lábaim automatikusan mozogtak szinte oda se figyeltem merre megyek.Mire elértem a színpad szélére ezerszer megbántam,hogy elindultam.Több lány döbbenten bámult elcsíptem pár "hogynézezki" stílusú szemforgatást és összenézést.Nagyszerű.Aztán felnéztem a színpadra és belevesztem azokba a gyönyörű barna szemekbe.
-Szia!-tátogta szélesen mosolyogva,nekem pedig összerándult a gyomrom.
-Te idióta!-motyogtam,mire kuncogni kezdett.
-Gyere ide!-nyújtotta a kezét én pedig habozás nélkül megfogtam.Felrángatott a színpadra majd vett egy mély levegőt és elkezdett a fülembe suttogni.Kicsit megnyugodtam,hogy nem a mikrofonba beszél.
-Sajnálom,hogy hazudtam.Csak annyira megörültem amikor nem ismertél meg! Mindenki csak a sztárt látja bennem.Ez idegesítő.Gyönyörű lány vagy.És aranyos.Végre megismertem valakit aki olyannak lát amilyen vagyok:normálisnak.Tudom,hogy csak most találkoztunk és nem tettem rád túl jó benyomást,de remélem adsz esélyt,hogy ezen változtassak.-az utolsó mondatot alig lehett érteni annyira hadart.Zavarban volt,ahogy én is.De ilyen aranyos dolgot még soha nem mondtak nekem.
Boldogan a nyakába ugrottam.Hát persze,hogy szeretném megismerni.A tömeg ózni kezdett én pedig tudtam,hogy mostantól teljesen más lesz az életem.De azóta sem bánom egy percre sem,hogy véletlenül neki mentem annak a fiúnak aki 5 évvel később a vőlegényem lett.
