Bíborfény | ✓

|| 23. Fejezet ||

Daria kételkedve túrt a tincseibe. Felnézett a repedezett plafonra, kint felvillantak az utcai lámpák, narancsos fénye bekúszott az ablakon és szétterült a bútorzaton. Csodálkozva néztem ki az ablakon, ahol a sötét eget egy hatalmas felhőréteg terítette be, nem láthattuk a csillagokat, sem a Hold ezüstös fényét, de helyette ott voltak a lámpák mesterséges sugarai.

- Egy kis dugi-mugi?

- Dehogy! – hangosan felnevetve oldalra gördültem. – Megcsókolt.

Daria arca hitetlen grimaszba futott és értetlenkedve ő is az oldalára fordult. Annak ellenére, hogy nem nagyon bírta a nyálas dolgokat, arca mégis felvirult a csók hallatán.

- Tessék?

- Megcsókolt – ismételtem meg kék szemeibe bámulva.

- Most őszintén egy tízes skálán mennyire csókol jól? Bocsi, de sok lánytól hallottam, hogy Nolan egy csók király, de mivel itt vagy nekem te, kis szerelmes galambom, be is számolhatsz az élményekről!

- Nem vagyok szerelmes, csak kedvelem – szúrtam közbe, majd a csókra gondoltam. – Csodás volt, igazak a forrásaid.

- Ennyi?

- Egy lánynak kellenek a kis, saját titkok – susogtam.

Barátnőm megölelt és egy halk jókívánság mellett átkuckózott a saját ágyára és néha vigyorogva rám meredt, de valahogy az én arcom is így festhetett.

Pénteken unottan vonultam le a tesi terembe, hisz Mrs. Salmander szerette volna felmérni, hogy jól osztotta-e be a párokat. Daria unottan cammogott mellettem és szidta, úgy az egész világot, amiatt, hogy Norton mellé sorolták be, plusz még táncolnia is kellett. A lány gyönyörűen festett, mégsem szerette magát mutogatni és egy nyitó bálon, ahol mi táncoljuk el az első felvonást, igenis sok ember vizslat majd minket.

A Téli bál maga volt a tökéletesség, a tanárok és az alsóbb évfolyamosok – ezesetben a kilencedikesek – mindig bőszen és gyönyörűen feldíszítik a hatalmas kibérelt termet. A nézőtéren megannyi diák szemléli a táncot, és azután kezdődhetett is bál. Tizediktől szabadott csak bejárni rá, a kilencedikesek szigorúan csak figyelhették az eseményeket. A tizedikesek és a tizenegyedikesek táncolták a nyitót és utána az egész bál a végzősöké volt. Imádtam nézni a gyönyörű ruhákba öltözött lányokat, akik párjukkal keringőztek a zenére. Minden lány álma, hogy végzős korában majd a szerelmével vonul a tánctérre, bár igen sokan nem részesülhettek ebben az élményben.

Amint leértünk a lépcsőn tekintetem megakadt a nagyobb, unott arcú, szenvedő diákokon, akik a saját csoportjukba vergődve átkozták Mrs. Salmander hülye ötleteit. Daria megragadta a kezemet és egy elrejtett kis zugba akart húzni, de egy hangos szólítás megállított a mozdulatainkban.

Teressa Greenmantel ott állt, egy gyönyörű szürke ruhában, sötétszőke haját lazán kieresztette, amik ezáltal gyönyörű hullámokba omlottak kecses vállára. Ajkait egy természetes színű, matt rúzzsal húzta ki, akárcsak szemeit, melyek feketére voltak rajzolva. Gyönyörű volt.

Torkomba lassan felkúszott a kesernyés epe, nem bírtam elképzelni, ahogy Nolan ujjai a lány íves csípőjére simulnak, és ne érezne késztetést arra, hogy ott helyben a magáévá tegye.

Daria sóhajtva végig simított a karomon.

- Nyugi, rá se fog nézni – súgta a fülembe és unottan a visongó lányokhoz terelt. Képtelen voltam szavakat formálni, agyam folyamatosan kattogott és egy jó kifogást kerestem arra, hogy miért is engem osszanak Nolan mellé.