Cipőfűző • Taekook

1.7K 115 9
                                    

Jungkook elmélyülve a gondolataiban bámulta a kávézó vendégeit. Nem voltak sokan, ám annál érdekesebbnek tűnő emberek töltötték be a zölden pompázó helységet.

Volt egy idősebb nő, kinek kalapján a legcifrább madártollak ékeskedtek körbe. Gyűrűkkel megrakott ujjaival kavargatta a gőzölgő fekete kávéját, amivel előzőleg Jungkook szolgálta ki.

Aztán volt egy öltönyös férfi is, kinek jobb szemén egy monokli sötétedett. Csupán egy kis jeget kért pohárban Jungkooktól, aki készségesen ki is szolgálta, és még meg is kérdezte, hogy tudna-e segíteni. A férfi futtában elutasította a nagylelkűséget, majd helyet is foglalt egy hátsó asztalnál, ahol azóta csak a telefonját nyomkodja.

Jungkook elgondolkodott volna azon, hogy mi történhetett az öltönyös férfival, de ekkor nyílt a kávézó ajtaja, és gyermeki kacaj simogatta meg a fülét.

Egy gyönyörű, tíz év körüli kislány kacarászott vékony hangján, és Jungkook ezen nem tudott nem elmosolyodni.
Hosszú, fekete haja két copfba volt fogva, és egy virágos egyberuhát viselt.

Ahogy egyre közelebb ért a pulthoz, Jungkook észrevette, hogy a keze egy másik ember kezébe fonódik.
Ahogy tekintetét végig vezette az apró kezet szorongató kéz tulajdonosán, szíve mintha kihagyott volna egy dobbanást.

Egy magas fiú alakja volt előtte, kinek sötéten csillogó szeme most Jungkookot figyelte.

Jungkook arra gondolt, hogy milyen gyönyörű ez a fiú.
Világos barna tincsei kuszán álltak a kint fújó enyhe szellő miatt, ám ez a kuszaság kiemelte gyermekded, ugyanakkor férfias vonásait.
Ajkainak rózsaszínes íve mosolyra görbült, így mintha egy angyal mosolygott volna Jungkookra, kinek szívverése még mindig nem normalizálódott.

-Taehyung, tegyél fel!-a kislány húzogatta a fiú hosszú, szürke kardigánját, miközben a másik kezét felfelé nyújtogatta.

Taehyung elszakította tekintetét a pult mögött álló Jungkookról, majd lehajolva a kislányhoz beleültette egy szolíd mintákkal díszített székbe.

-Mit szeretnél inni, Lisa?-kérdezte Taehyung Lisatól, miközben a hátát simogatta.
-Forró csokit, forró csokit-lelkesedett be a kis Lisa, miközben apró kezeit a pultra helyezte.
-Akkor szeretnénk egy forró csokit kérni-szólt immár Jungkookhoz mély hangján, melybe a kiszolgáló fiú beleborzongott.
-M-máris hozom-dadogta idegesen Jungkook, majd megfordult, hogy eltudja készíteni a forró csokit.

Eközben hallgatta, ahogy egymással beszélgetnek.
A kis Lisa mindenre rákérdezett, amit csak meglátott. Taehyung nevetve válaszolgatott neki, mert eszébe jutott, hogy gyermekként ő is ilyen volt.

A forró csoki kész lett, így Jungkook óvatosan tette le a kislány elé. Egy szalvétát is adott neki, hogy így megtudja fogni a forró poharat.

-Köszönjük szépen-felelte Taehyung, miközben a kis Lisát levette a székről, odaadva neki a forró csokiját-Menj, keress egy helyet.

Lisa el is ment egy nem túl távoli, két személyes fa asztalhoz, ahol békésen leült, majd kavargatni kezdte az italát.

-Mennyi lesz?-kérdezte Taehyung a pénztárcáját elővéve.
-Két dollár-felete Jungkook, akinek csak most tűnt fel az az apró anyajegy Taehyung orrán, ami még angyalibbá teszi a magas fiút.

Taehyung odaadta a pénzt, majd egy utolsót rámosolygva Jungkookra ott hagyta őt, hogy Lisához tudjon ülni.

Jungkook csak őt tudta figyelni. Megbabonázta ez a fiú. A külseje a hangja, a kisugárzása.
Nem ismerte a fiút, mégis úgy érezte, mintha egy kötelék húzódna kettejük között.

'Persze, ez hülyeség'-gondolta magában, de mégse tudott szabadulni az érzéstől.

-Jungkook, hahó, itt vagy?-lengette meg a kezét Jungkook előtt Eunji, Jungkook munkatársa.
-Hm, tessék?-kapta fel a fejét Jungkook, ezzel elszakítva tekintetét Taehyngról.
-Azt kérdeztem, hogy nem mész haza? Jöttelek leváltani, mivel kezdődik az én műszakom-nevette el magát Eunji, miközben a kávézó logójával ellátott kötényét kötötte be.
-Ja, de, tényleg. Akkor, akkor jó munkát. Szia-tudta le hamar a búcsúzást, majd besietett hátra az öltözőbe.

Taehyung ezt végig kísérte a szemével. Az is feltűnt neki, hogy Jungkook őt bámulja, amitől kicsit zavarba jött, de próbált Lisara figyelni.

Taehyung szépnek gondolta Jungkook éjfekete szemeit, amibe belelógott egy egy barna hajtincse, ami még jobban kiemelte ártatlannak tűnő arcát.

Jungkook kapkodva jött ki az öltözőből, majd sietett ki az utcára, miközben lopva Taehyungra nézett.

A tekintetük összeakadt, ugyanis Taehyung is a fekete sapkát viselő, pultos fiút bámulta. Jungkook ezután elkapta a szemét, és ajkát beharapva hagyta el a kávézót.

Taehyung arcán egy féloldalas mosoly húzódott, ahogy észrevette Jungkook zavarba jövését.

'Meg kell őt ismernem'-gondolta magában Taehyung, majd rászólt Lisara, hogy indulnak.

A kislány kezébe fogta a már kihűlt poharat, majd másik kezét Taehyungnak nyújtotta, hogy kézenfogva menjenek Jungkook után.

'Úgy se látod őt többé, úgy hogy ne szomorkodj miatta'-Jungkook fejét ilyen gondolatok töltötték ki, ahogy hazafelé sietett.

Mielőbb elakarta hagyni a kávézót, és távolabb kerülni tőle, ezért nem tudott normálisan felöltözni.
Felhúzta a pulcsija cipzárát, és sapkáját megigazította a fején, ahogy elért a zebrához, ami most pirosat mutatott.

Az autókat bámulta, amik előtte haladtak el sebesen, ám egy hangnak így is sikerült megütnie a fülét.
Egy ismerősnek tűnő kacajt hallott meg maga mellől, ám mielőtt arcát elfordíthatta volna, egy kéz pihent le Jungkook vállán.

-Ki van kötve a cipőfűződ-mondta Taehyung azon a mély hangján, amibe beleborzongott Jungkook.

A pultos fiú rávezette tekintetét, és szembe találta magát azokkal a sötét szemekkel, és édes mosollyal, amik miatt most a tenyere izzadni kezdett.

Beyond the wordsWaar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu