Miraculous Short's

Az utolsó éjszaka, Veled...

-Patric... - kezdte Tiana akkor amikor még mi is emberek voltunk. Emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Akkoriban Őt még Tiana-nak hívták engem pedig Patricknak. Emlékszem, milyen volt akkor, az utolsó éjszakán.

_._._._._._.

A tisztáson álltam, és innen jól láttam, ahogyan a csillagok visszatükröződnek, a hegygerincen. Aznap heten, hét levelet kaptunk. Hét ember , fog meghalni, azért, hogy az utókort, csodával védje. Wade és én nem lepődtünk meg, azon, hogy ő a gyógyítás erejét kapta. A srác orvos volt az egyik közeli faluban. A mester, őt választotta, mert ő a legjobb. A mester aszerint választott minket, amilyenek vagyunk. Az akire most vártam, a teremtés erejét kapta, azért mert látja a csodát. Csodát a levegőben, a fákon, a földben, az elmúlásban és újításban. Ő maga is egy csoda. Csoda, mely úgy lopta be magát a szívembe, hogy csak nem is erőlködött. Ő bármiből teremteni tud, bárkinek. Tiana... Ő egy csodálatos ember. A szerelmem. Amikor először megláttam, már akkor is szerettem. Egy cseléd volt az egyik háznál, én pedig éppen otthonról menekültem apám elől. Hogy ki is voltam? Az uralkodó egyetlen fia. Mert ki is lehetnék? De, higgyetek nekem ez nem egy Hamupipőke sztori. Itt minden volt, csak boldog vég nem. Akkor döntöttem úgy, hogy nem fogok többé menekülni apám elől és megmondom neki egy cselédlány lesz a feleségem ha törik, ha szakad! Persze, kinevetett és bemutatta a menyasszonyom akit addigra beszervezett. Ennek már van több éve, de a menyasszonyom még mindig nem a menyasszonyom, ugyanis nem mentem el megkérni a kezét, és ez így is marad. Tiana-t szeretem, őt akarom elvenni. Ez ilyen.

-Patrick...- Ő volt az. Az én egyetlen szerelmem. Rápillantottam. Gyönyörű volt, mint mindig. Magas derekú fekete szoknya, szürke felső volt rajta  és egy vörös kendő pihent a vállain.

-Tiana...- a kezem nyújtottam neki, majd magamhoz húztam, mikor apró kezeit enyémbe csúsztatta. - Te is kaptál levelet... - azúr szemeibe néztem, ő pedig szomorkásan bólintott.

-De... Hidd el Patrick. Tulajdonképpen örökké együtt lehetünk ezek után. - mosolygott rám kedvesen, majd ajkait az enyémre tapasztotta. - Néhányan biztos bolondnak néznének, ha ezt mondanám nyilvánosan az uralkodó fiának. -nevetett fel én pedig vele nevettem. Igaza volt. Apám börtönbe vetette volna, ha hallja. De nem hallotta. És soha nem is fogja hallani. Holnap, meghalok. Legalább is a testem. Ám a lelkem tovább él egy ékszerben, akárcsak Tiana-é és Wade-é és a másik négy szerencsésé.

Reméltem, hogy nem jön hamar a reggel, ám csalódnom kellett. Reggel elbúcsúztam apámtól és azzal búcsúztam, hogy ha visszatérek már menyasszonyom lesz. Mosollyal az arcán búcsúzott. Ha tudta volna... Találkoztam Waddel és Tianaval is aznap, akkor a mester házában. Külön kellett lennünk, mikor meghaltunk és visszaküldtek minket egészen régre, nem is tudom mikorra. Tényleg soha többé nem láttam Tianat, már csak Tikkit, akivel mint jó szülők neveltük a hősöket. A hőseink boldogsága fontosabb volt mint a miénk, így a régi szerelem elmúlt, elhanyagolódott. Pedig talán a feleségem lehetett volna. Lehettek volna gyerekein. Talán együtt élhettünk volna.

De most már ez lehetetlennek tűnik.

Kedves olvasók!
Javaslom ezután FeketeMau novellás kötetéből a Tales of Miraculous-ből az első fejezetet a "Hogyha kwami vagy" c. Alkotását, majd a "Lepkeszárnyas angyal"-t is.
További szép napot!