Miraculous Short's

Egy szál rózsa.

-Adrien Kibaszott Agreste. - morgott magában Marinette azon a csodás napon, mikor a kis Emma a  10-ik születésnapját töltötte. A kislány a hatalmas ebédlőben bulizott a barátaival, míg a nyolc éves Luo a legjobb barátjánál aludt aznap. Adrien pedig sehol. - Hol késel.... - sóhajtott, majd a maradék bort is ki itta a poharából. Kibámult a havas tájra és azt várta, hogy nyílik a kapu vagy meglát befordulni az utcába egy kocsit. De nem. Sehol semmi. Már két órája lelépett a férje és nem tud róla semmit. Hugo az emeleten felsírt, így Mari felpattant és felment a kicsiért aki csupán fél éves volt. Az ölében levitte a kisfiút, majd berakta a járókájába, hogy nyugodtan szórakozhasson a pici. Természetesen nem fog aludni, hiszen buli van. Az anya bement az ebédlőbe majd a zenét lehalkítva közölte a lányokkal, hogy ideje átadni az ajándékokat. Persze, kedvesen mosolygott és a hangjában is volt valami lágy.

-Anya. Apu hol van? - súgta neki a kislány, nehogy barátai meghallják.

-Apu olyan különleges ajándékot hoz és olyan messziről, hogy csak holnap tudja oda adni szivem. - megpuszilta a kissé duci pofijá, majd a lány kissé elkenődve ült le a helyére. Sorba nyitotta ki az ajándékokat és a csokik pár perc múlva már a hűtőben voltak. A lányok még egy órán át buliztak és nevettek, mikor a szülők szállingózni kezdtek értük.

-Anya... - immár Emma is az ágyában feküdt és halkan beszélt, mert a szomszédban az öccse aludt.

-Igen szívem? - mosolygott rá Mari.

-Ti vagytok apuval a legjobbak. - magára húzta a takarót, majd pár perc múlva már egyenletesen szuszogott. Mari szomorúan állt fel és ment le a földszintre, hogy egy pohár bor társaságában végig nézze a hír adót.

"TÖBBEK IS ÁLLÍTJÁK: FEKETE MACSKA VISSZATÉRT! "

Marinette felkapta a fejét a szövegre. Kicsit hangosított a tévén és úgy hallgatta.

"-Szóval Tom. Azt állítod, hogy a 10 éve eltűnt szuperhős többek szerint Párizs utcái felett ugrált, ráadásul egy szál vörös rózsával a..."

Marinette kinyomta. Egy szál vörös rózsa...

-A bogaramnak. - Marinette sóhajtott.  Lépteket hallott, majd azok elmúltak és két erős kar ölelte át. - Mert szeretem és mert van valami amit Ő elfelejtett, ám én nem. - Marinette letette a poharat, majd megfordult a karjai közt.

-11 èv sok idő buta Macska. - átkarolta a nyakát ès gyengèden cirógatta a tarkóját.

-Azèrt azt megjegyezhetted volna, mikor győztük le Halálfejet. - mosolyog rá majd lehajol ès megcsókolja, Marinette pedig viszonozza azt. -Bogárkám feledékenyebb vagy. -mosolyodott el, majd egy mondattal eltűnt Fekete Macska, helyette pedig Adrien állt ott.

-Ideje lesz tovább adni Adrien. - mosolygott rá szomorkásan. A férfi elfordította a fejèt. -Vagy átadni Fu-nak. Imádtam Tikkit. De ez a szabály.

-Sose kérd tőlem ezt Mari. - megsimította a nő arcát, majd újra megcsókolta, ám a nő ezúttal eltolta.

-Ma volt a lányod születés napja. És még csak itthon se voltál. Mivel.magyarázod ezt neki holnap? -A férj csak elmosolyodott, majd csókot lehelt a nő ajkaira és...

-Reggel-

"EGY CUKRÁSZDA, EGY JÁTÉK- MAJD EGY KÖNYVESBOLT? MIT MŰVELSZ FEKETE MACSKA?!"

-Te egy őrült vagy Agreste. - morogta a szőkének Marinett, miközben Emma visítva ugrált és ölelgette az apját.

-De így szeretsz! - vigyorgott Adrien.

-Gyerekes vagy...

Vége.