Az elődök bekavarnak

25. Fejezet

- Hát akkor, lássuk a medvét! - viccelődött. Ezt jó jelnek vettem, mert bár kívülről nagyon hasonlított az unokahúgom rongybaba mackójára - közel sem volt olyan kedves és ölelni való. Mindig igyekezett elfojtani az érzelmeit, mert tudta, hogy azok befolyásolhatnak bizonyos dolgokat. Ennek egyszerű oka volt: apám - velem ellentétben - nem tudott varázsolni. De persze erről csak nagyon kevés ember tudott és annak csak a töredéke élt - köztük én és anyám. A velünk szövetséges birodalmak vezetői pedig úgy tudták, hogy apám azért nem varázsol, mert gyűjti az erőt legnagyobb riválisa, Amandrosz megsemmisítéséhez. És úgy gondolom, hogy Amandrossz meg is érdemelné a pusztulást, épp ezért képeznek engem már kiskorom óta a legjobb varázslók, fegyverforgatók és harcművészek. Hogy egy nap elmehessek hozzá és átvegyem az uralmat a birodalma felett. Ez volt a végzetem, a sorsom. Ezt erősítette meg az egyik, születésem alkalmából idehívatott látó is. És én minden eszközzel azon leszek, hogy megtegyem azt, amiért a világra kerültem.

- A jó hírrel kezdjem vagy a jó hírrel? - vigyorgott rám apám. Összevontam a szemöldököm. Nem szerettem, ha játszott velem. Egyenesen utáltam, ha valaki játszott velem. Viszont, imádtam kijátszani az ilyen illetőket.

- Mivel mind a kettő jó, nem látom be, hogy miért nekem kellene eldöntenem, hogy melyiket mond előbb, tekintve, hogy nem én vagyok az uralkodó, hanem te, apám - jelentettem ki a hivatalos hangomon. Nem is tudom, hogy mikor fordult elő legutoljára, hogy nem a hivatalos hangomon beszélgettem valakivel.

- Akkor kezdem a nagyobb jó hírrel: megtaláltam a módját, hogy legyőzzem Amandroszt - jelentette ki ünnepélyesen, miközben én fulladozni kezdtem a torkomon ragadt húsdarab miatt. Apám néhányszor hátba vert, majd folytatta: - A mai napon egy igen értékes szállítmánnyal halad át az egyik futára; egy rendkívül veszélyes fegyverrel.

- Milyen fegyver? - kérdeztem gyorsan, mikor már kaptam levegőt. Válaszul csak mosolygást kaptam.

- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni - pillantott rám győzedelmesen az apám. Kérdésemre nem kaptam választ, mert komoly arccal ecsetelni kezdte, hogy milyen módszerekkel akarja meggyőzni a futárt, hogy a fegyver nálunk jobb helyen van. Ezek között a módszerek között egyaránt helyet foglalt a rábeszélés, a megvesztegetés és a kínzás is. Apám kedvenc módszerei.

A reggeli után, a terveinken gondolkoztam a kastély birtokának széle felé tartva. Nagyon reméltem, hogy a futárt könnyű lesz meggyőzni, mert nem akartam, hogy apa, kínzások alá vesse szegényt. Elvégre csak egy futár! Bár, megjegyzem: okosabb is lehetne, minthogy egyedül besétál Amandrosz fegyverével az apám területére.

Miközben elmélkedtem, elértem az erdőt (ez volt a kastélyunk területeinek vége) és már jócskán benne tapostam; nem féltem, hogy eltévedek, mivel kölyökkorom óta itt játszottam. Még sötétben is kitűnően tudnék tájékozódni, már csak a hangok miatt is. Ha már szó volt hangokról, meghallottam egyet, ami kicsit sem illett a környezetbe. Egy cseppet sem volt ismerős. Viszont határozottan tetszett. A hang tulajdonosa egyre közeledett, így felmásztam az egyik fára, hogy az ágak közül figyelhessem meg a rejtélyes valakit.

- Ne remegj már Eurosz! Így senki sem fog észrevenni minket - nevetett most a hang. És valóban, nem láttam őket, viszont hallottam, ahogy elsétálnak alattam. Gyorsan elmotyogtam a láthatatlanságukat hatástalanító bűbájt, és amikor ez megtörtént eltátottam a számat. Egy csodaszép lány volt a beszélő és egy fiúhoz szólt. A lány élénkvörös ruhát viselt fekete pöttyökkel. Haja kékesfekete színben fénylett. Amennyire meg tudtam állapítani, harcos volt. Vagy valami olyasmi. Egyértelmű volt számomra, hogy miért kell a futár mellé egy ideiglenes védelmező. Ugyanis, amint megállapíthattam, csak csont és bőr volt. Mintha az egész életét egy szobában töltötte volna. Szürkés árnyalatú bőréhez tökéletesen illett a szintén szürke ruha, amit viselt. Nem úgy nézett ki, mint egy hagyományos futár... Mert abban biztos voltam, hogy a szürke egér srác a futár, aki apám keres. Ezt az is bizonyította, hogy egy hatalmas zsákot cipelt a hátán, de nem roskadozott a súlya alatt. A fegyver minden bizonnyal könnyűre lett tervezve. De ezzel nem törődtem, mert más vonta el a figyelmem.