Az elődök bekavarnak

14. Fejezet

Helló Mindenki!

Igen, direkt van dupla rész, mivel az előző héten kimaradt a feltöltés. Megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, nem sokára napvilágra kerül első novellám, amit az ötven követőre tervezek feltölteni. (Ismétlem, tervezem) És azt is megosztom veletek, hogy egyre hatalmasabb és hatalmasabb helyeket érünk el a toplistán, és ez bizonyára annak köszönhető, hogy annyian vagytok, és folyamatosan csak jöttök és jöttök, hogy megismerhessétek az én történetemet. Elmondani nem tudom, hogy mennyire jól esik, hogy amikor bekapcsolom a netet a mobilomon, megállás nélkül jelzi, hogy ez vagy ez a valaki szavazott a könyvemre. Így, itt van egy kis statisztika: 4851 olvasás, 453 szavazat és 357 hozzászólás van (ebben a pillanatban. Nektek hála ezek a számok akkor is nőnek, amikor ezeket a sorokat olvassátok. Úgy bizony). És mivel sokan nem olvassátok a karácsonyi kis könyvem, ide is kiteszem a közvélemény kutatást: Milyen stílusú könyveket szeretnétek olvasni, tőlem? (Bár a terveim szerint a következő könyvem is Miraculous lesz, aminek lehet, hogy lesz egy folytatása, utána viszont egy barátnőm kérésére írok egy könyvet, majd egyet az egyik álmom alapján... Bocsánat, elkalandoztam. Szóval várom a válaszaitok, és feltöltöm a fejezetet)

Fanni, aki túl sokat jártatja a szája mellett a laptopját is (arról írok)

Marinette szemszöge:

Másnap két órával előbb keltem, hogy befejezhessem a meglepetés ruhámat. Tikkit hagytam szunyókálni, mert a tegnap esti átalakulásom kétszer annyit vett el az erejéből, mint máskor. Az egyetlen pozitív dolog ebben az volt, hogy most már ilyet is tudunk csinálni, vagy legalábbis tudjuk, hogy tudunk ilyet is. Az este következményei között az is ott van, hogy a szüleim meg valószínűleg rá fognak kérdezni, hogy miért eszem olyan sok csokis kekszet. Örök rejtély marad, legalábbis számukra. Visszatérve a tervem mintadarabjához, ajándéknak szántam egy bizonyos valakinek, aki sokat segített az elmúlt hetekben. Hamar meglettem vele, ezért elkezdtem készülődni az iskolába. De még mindig marad egy fél órám az indulásig. Ezért olyat tettem, amit még soha, belebújtam egy másnak szánt ruhadarabba. A rubinvörös bársonyon végig simítani már egy kész élmény volt. És ehhez jött a sok apró kis díszítő elem, természetesen fekete színben megadta a kellő Katicás hatást. Az én ízlésemnek egy kicsit kihívó volt a mély kivágásával. Ettől azonban, teljesen illett a valakihez, akinek ezt szántam.

,,Miért kinek szánod?" - Lara hangja meglepetésként ért. Eddig azt hittem, hogy aludt.

,,Sajnos én is ébren vagyok, amióta te felkeltél" - miért keltél fel? Még nyugodtan aludhattál volna.

,,A gonosz sohasem alszik" - elnyomott egy ásítást. - ,,Nem mellesleg nem válaszoltál a kérdésemre" - miért nem olvasod ki a fejemből, ha már úgyis ott vagy? 

,,Ez a baj veletek, emberekkel. Nem értitek meg az olyan mély dolgokat, mint a gondolat-olvasás. De, hadd magyarázzam el neked. Az emberek feje összetett és leginkább egy hatalmas házra hasonlít. Ha valaki elkezd benne barangolni, minden ajtó mögött mást talál. A te agyad például alkotott egy olyan szobát, ami tele van tapétázva Adriennel, és az emlékeid is ott vannak róla. Van egy ugyanilyen Fekete Macskás helyiség is. És mindkettőben megnézhetem, hogy mi a véleményed róluk, illetve az össze elképzelésedet velük kapcsolatban. Meg kell említenem, hogy nagyon piszkos kis fantáziád van, Marinette" - arcom máris felvette egy főtt ráknak a színét. Miért baj, ha arról álmodozom, hogy egymás közelében vagyunk és csókolózunk, naponta vagy százszor? És miért baj, ha ezt két ember, illetve már kiderült, hogy csak egy valaki iránt érzem ezt? - Illetve most, hogy leleplezted életed szerelmeit, már egybeolvadt a kettő szoba, és egy extra nagy oltárszerűség van bent. Csak úgy ragyog, és majdnem kisüti a szememet, ha bemegyek. És van egy problémám is ezzel az összeolvadással. Miért nem tudod Adrien aktáját különválasztani? Nehéz lenne? Mert nem hiszem. Hogy visszatérjek az okításodhoz, elmondom, hogy nem mindegyik ajtót tudom kinyitni, ami a fejedben van. Olyan szobákat is találtam, amik csak éjszaka, vagy csak egy bizonyos napon nyílnak ki. És mindegyiknek más a festése, díszítése és a berendezése is. Meg kell mondanom, hogy igazi mestermunkák. Szóval a legtitkosabb gondolataid egy részéhez, mint például az információ, hogy kihez fog kerülni ez a remekmű, az számomra elérhetetlen. De persze, ha lennél olyan kedves, és arra gondolnál, akinek készítetted..." - Szóval erre megy ki a játék. De csak azért sem fogok arra a bizonyos valakire gondolni.