Az elődök bekavarnak

3. Fejezet

Helló Mindenki!

Eljött az ideje az új résznek! Miss Sherlock (rád gondolok Szyszyyy) és Miraculousattila! Lenne hozzátok egy kérdésem! Hogy megy a rejtvény-fejtés? Nem jól? Hát akkor itt is van az új fejezet, amiben feltehetőleg leesik nektek, normális emberi lényeknek (Csak, hogy mindenkinek tiszta legyen: Én nem tartom magam normálisnak! És ez így is van rendjén!). Szóval a kis hozzászólások részbe várom a megfejtést. Aki nem tudja, hogy miről van szó, annak itt egy kis házi feladat: Mi a közös (illetve mi lesz a közös) az első négy fejezetben? Elmondom, hogy nem megoldatlan, és ha valaki rájön, úgy fogja majd a fejét, hogy; Erre hogyhogy nem jöttem rá? Elég ismerni hozzá a Miraculous szerelmi háromszögét. Most sokat segítettem! A végére a szokásos: Ha tetszett nyomj rá a kis csillag gombra a sarokban és kommentelj, ha nem tetszett valami szintén kommentben jelezd.

Sziasztok! Továbbra is Fanni voltam, vagyok és leszek.

Marinette szemszöge:

Amint kiléptem a ház ajtaján, egy egész falka információra éhes riporterrel találtam magam szembe. Mintha ezt Alya észre se vette volna, ő ment és magyarázott tovább. Én viszont nem voltam olyan szerencsés, hogy elsunnyogjak mellettük. Rögtön megrohamoztak a kérdéseikkel. Segélykérőn néztem Alyára, aki már elkeseredetten próbált áttörni a fotósok sorfala között. Én pedig kis híján megvakultam, illetve süketültem a sok vakutól és a hangzavartól. Most aztán jól jönne valaki, aki megment. Kattogott az agyam, hogy kitaláljak valamit, de nem volt semmi megvalósítható ötletem. Ide idézhetném az egyik elődöm, de akkor meg hülyének néznének, hogy magamban beszélek. Ráadásul nem hiszem, hogy az előző Katicák meg bírnák oldani ezt a problémát. Nincs más lehetőség, gondoltam. Ki kell törnöm vagy addig válaszolgatni a kérdéseikre, amíg meg nem unják. De ez lehetetlen lenne. Bárcsak jönne egy szőke herceg, aki megment, mint a mesében Hamupipőkét!

Adrien szemszöge:

Mivel ma Nathalie sietett valahova, a sulitól egy utcányira tettek ki a gorillámmal. Eszembe se jutott ellógni, ehelyett dudorászva fordulta, be a suli utcájába, ahol Marinette otthona előtt nagy tömeg volt. Riporterek. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki látta Alya interjúját Katicával. Szegény Marinette. Láttam, ahogy küzdött, hogy kitörjön a riporterek gyűrűjéből. Segítenem kellett neki. Hirtelen ötlettől vezérelve körbe néztem az utcán, de nem járt ott senki, természetesen rajtam kívül. Bebújtam egy hirdetőoszlop mögé és elmondtam a varázsszavakat Plaggnek:

- Plagg, karmokat ki!

Immár Macskaként ugráltam a riporterekig. Ők teljesen fellelkesültek, hogy én is itt vagyok és igyekeztek beszorítani középre. Én viszont megfogtam Marinette kezét és magamhoz húztam.

- Kapaszkodj - suttogtam a fülébe, majd botom segítségével a házuk tetején landoltunk. A riporterek még mindig kérdéseket üvöltöttek és a fotósok kattogtatták a gépeiket. Néhány perc múlva megálltunk kedvenc háztetőmön, ami amellett, hogy szélvédett volt, kiváló panorámát mutatott az Eiffel-toronyról. - Itt biztonságban leszel a hírvadászoktól - mondtam neki és közben kíváncsian lestem a reakcióját. Mit gondol arról, hogy megmentettem, ha nem is az életét, inkább a magánéletét. Hálát és hasonlókat vártam. De, ehelyett, egy morcos Marinettel találtam szembe magam.

- Miért kellett elhoznod? Így nem fogok vele találkozni! - tekintetével fel tudott volna nyársalni.

- Mondd csak, süket vagyok, vagy tényleg nem mondtál semmi: ,,köszönöm, hogy megmentettél"-szerűt? - feleltem egy nagy adag szarkazmussal a hangomban. Erre kicsit elszégyellte magát: