When I met you... [ Devin Dressman FF] • BEFEJEZETT •

15 ✶

- Nem tudom még, mert sok hibát elkövettél az utóbbi időben és Dylant szeretem - mondtam, majd faképnél hagytam.

Nem gondolhatja hogy egy virág csokor és csók után majd megbocsájtok. Lehet hibás vagyok én is, sőt biztos, de előbb beszélnem kell Lillával is a történtekről. Gondolkodásomat Devin törte meg, aki belépett a szobába.

- Szia Hercegnő - mosolygott.

- Devin... ne kezd kérlek te is - kezdett könnyes lenni a szemem.

- Mi történt? - ült le mellém.

- Sean visszajött és megcsókolt - sírva dőltem a fekete hajú fiú vállára.

- Én mindig is szeretni foglak - karolt át engem.

- El kell mondanom valamit...

- Életem, hallgatlak - nyomott egy puszit az arcomra.

- Dylan-el csókon kívül nem volt több, tehát ha valami lett is volna... - haraptam el a végét.

- Megleptél - mosolygott.

- Kérlek hagyj egyedül - mondtam, mire ő bólintott és nagy nehezen kiment.

Igen. Ha úgy nézzük hazudtam Hancinak és Lillának a két legjobb barátnőmnek, de már megbántam és hála istennek nem fog kiderülni. Ennél rosszabb dolog talán nincs is az életben, szóval az életem legnagyobb hülyeségét talán most követem el.

Dylan

Lilla és Jaden nincs már csak itthon, mert ők a szüleiknél ragadtak az autó miatt, de jönnek amint tudnak. Sean haza jövetelével megváltozott megint minden, mert tudom vagy mégsem hogy szereti e Enery-t még, mindenesetre a barátnőm azóta olyan magába szállott lett. Mai nap sem láttam még lent, ezért kezdek aggódni.

- Enery már régóta nem jött ki a szobából, ugye jól van? - kérdezte Hanci.

- Nem tudom, mert azt mondta hagyjuk egyedül - mondtam, majd felálltam az asztaltól.

- Kérlek nézd meg - javasolta a barna hajú lány.

Kérésének eleget téve elindultam felfelé. Az ajtó nyitva volt, de ő nem volt a szobában. Remélem nem csinált hülyeséget, de amikor beléptem a fürdőszobába ott feküdt és a kezein folyt a vér.

- Skacok hívjatok mentőt - kiáltottam el magam, mire Devin és Julian is kirohant.

- Úristen, Eny - rohant hozzá sírva Hannah.

Nem kellett sokáig várni, mert a mentő két perc múlva már a házunk előtt állt szirénázva. Betette két ember az autóba és gondolom nagyon súlyos lehet, mert felírta az egyik a címet és már mentek is.

Daenerys

Amikor felébredtem akkor halk pityegést hallottam. Körbe néztem és rájöttem hogy egy kórházban vagyok, ami azt jelenti hogy élek. Csak pislogni tudok, mert egy hang sem jön ki a számból pedig itt van egy aranyos és fiatalos nővérke is.

- Látom felébredtél. Jobban érzed magad? Az én nevem Milla - kérdezgetett mosolyogva a lány, mire én komor fejjel csak bólogatni tudtam.

- Kérsz egy kis vizet? Szerintem segíteni fog - folytatta és én megint csak bólintani tudtam.

Köhögtem párat, majd ismét megpróbáltam a beszéd témát.

- Köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Szeretne hozzád bejönni egy srác, megengeded? - kérdezte Milla, mire én bólintottam, majd ő kiment.

- Eny, hogy tehetted ezt? - ült le az ágyam mellé Sean.

- Nagyon össze vagyok zavarodva - kezdtem el pityeregni.

- Nem kell aggódnod, mert Dylan és Ansley összejöttek, miután mindent megbeszéltem velük - simogatta a fejemet a barna herceg.

- Én sem haragszom és te? - mosolygott.

- Hogy tudnék rád haragudni? - erőt vettem magamon, majd megcsókoltam.

- Devinnel is elintéztem a dolgot, habár ő tudom hogy nem fogja abbahagyni, de én itt leszek - puszilta meg a fejemet, majd kiment szólni a többieknek.

- Szia Manó - nyomott egy puszit a homlokomra Dylan.

Fura hogy ilyen gyorsan megváltozott, mert reggel még a barátnője voltam, sőt nem is tudom mikor szakítottunk. Ennek fényében egyedül Hanci maradhatott bent.
- Tudsz valamit? - pislogtam rá.

- Csak annyit hogy Sean jól elbeszélgetett vele - nevetett a barátnőm.

- Ugye nem volt balhé?

- nem nyugi, de végre Dylan belátta hogy nem illeték össze - mondta Hanci.

Délután végre ki is engedtek a kórházból, aminek nagyon is örültem, mert utálom az ilyen helyeket. Sean vitt haza és olyan volt, mint a régi szép idők csak mostmár hivatalos. Lukas is írt nekem, amiben gratulált. Beszéltem anyával is, aki sajnos elvált apától, mert amióta én elmentem azóta nem volt önmaga. Lilla és Jaden holnap érkezik meg, de nem tudtam tovább gondolkodni, mert Sean megcsókolt.

- Hiányzott már a csókod - mosolygott, mire én is.

- A tiéd is - kacsintottam, majd átcuccoltam a szobájába.

- Hölgyem, esetleg holnap elfogyasztaná velem az erkélyen összebújva a kávéját? - nevetett Sean.

- Uram, szíves örömest - csatlakoztam.

Este nem telt érdekesen, szóval hamar elaludtam.

* Reggel *

Isteni kávé illatra ébredtem és egy gyönyörű szempárral találtam magam szembe.

- Jó reggelt édes - lehelt ajkaimra egy röpke csókot.

- Neked is - viszonoztam, majd elindultunk kifelé.

Úgy érzem, mintha mindeki titkolná mi történt. Devin is elővette a régi formáját. Valahogy kiderítem mi folyik itt.

Muffinkáim!

Itt is volna a következő rész. Legközelebb ígérem hogy hosszabb lesz. Ha tetszik akkor ☁ és/vagy ⭐.

Pusszancs!