When I met you... [ Devin Dressman FF] • BEFEJEZETT •

4 ✶

Kivételesen ma nem keltem korán, de nem tudom miért. Viszont amikor felébredtem akkor nagyon meglepődtem, mert valamikor átölelt engem Devin. Finoman és lassan levettem a kezét magamról és kimentem a többiekhez. 

- Jó reggelt - köszöntem, majd adtam egy puszit Sean-nek. 

- Alakul valami neked is - ugrott közénk Dylan.

- Rohanj az életedért - mondta Sean, majd elkezdték kergetni egymást. 

- Mi lenne ha elmennénk valahova? - vetette fel az ötletet Jaden.

- Én benne vagyok hercegem - nevetett a barátnőm.

- Menjetek szobára - nevetett Sean, aki még mindig rohangált. 

Néztem ahogy a srácok végre lenyugodnak és leülnek fáradtan a kanapéra. Pár perc múlva felugrott a barátnőm.

- Vidámpark? -  tapsolt, mire Sean, Dylan, Jaden és Julian is helyeselt. 

- Enery te nem jössz? - bámult rá Dylan.

- Köszönöm, de kihagynám - nyomogattam a tévét.

Már lassan egy órája elmentek amikor hallottam hogy nyílik az egyik szoba ajtó, tehát felkelt Devin. 

- Csak te vagy itt? - nézett rám kómásan.

- Igen, miért? - nevettem

- Olyan csendes és üres a lakás -nevetett

- Vidámparkban vannak amúgy - húztam fel a lábaimat

- Te hogy-hogy nem mentél? - kérdezte, majd elővett egy csomag csipszet.

- Nem volt kedvem - válaszoltam

- Kérsz belőle? - nyújtotta felém a zacskót.

Nem bántam meg hogy nem mentem a vidámparkba, mert nagyon jól elszórakoztunk Devin-nel itthon. Egészen addig beszélgettünk, ameddig nem csipogott a telefonom. Twitteren megemlítettek egy tweet-ben. Megnyitottam az alkalmazást és láttam hogy Sean mesterkedik valamiben.

Sean : @Daeneryssummer Hiányzol mellőlem a brake dance-ről.

Jót nevettem rajta, majd gyorsan retweeteltem. Mire vissza néztem a telefonomból addigra már ebéd várt az asztalon.

- Megjött az ebéd? - sétáltam az asztalhoz.

- Van kedved velem ebédelni? - húzta ki előttem a széket Devin.

- Ilyen szépen sem kérdezték még meg, szóval igen - mosolyogtam. 

Elkezdtünk ebédelni és közben beszélgettünk, nevettünk is ami kicsit fura volt hiszen eddig nem is nagyon beszéltünk egymással. Nem sokáig maradtunk már kettesben, mert megjöttek a többiek is. 

- Hú, van kaja - ugrott hozzánk Sean.

- Tényleg, ti mióta esztek együtt? - jött oda hozzánk Julian is.

- Azóta amióta szerelmesek - nevetett a távolból Jaden. 

-  Belé szerelmes? - nevetett Devin, amin meglepődtem, mert az előbb még teljesen más arcát mutatta. 

- Ha neked nem kell akkor én szívesen bele szeretek - karolt át engem Sean.

- Nem vagyok játékszer. Bocs - durcásan bevonultam Lil és Jaden szobájába. 

- Tudod jól hogy nem úgy gondoltam, engedj be - ütötte az ajtót Sean.

- Ma sem fogunk unatkozni az biztos...-  mondta Jaden, de Lil félbeszakította.

- ...és még szobánk sincs - hallatszott a hangján hogy szomorkás és fáradt. 

Kijöttem a szobából és Sean vagy ezerszer bocsánatot kért amiért megbántott. Barátnőmnek újabb ötlete támadt hogy ne unatkozzunk. 

- Ma este bulizunk? 

- Én benne vagyok, mert kéne már egy jó csaj nekem is - nevetett Julian.

Mindenki megebédelt, aztán elmentem Lil-el valami szép ruhát vásárolni hogy csinos legyek estére és amúgy is Sean adott pénzt rá. 

Az én ruhám egy kicsit rövidebb lett, de tudja jól Lil hogy az én stílusom nem a legvisszafogottabb. Ő sem panaszkodhat, mert világoskék vagy fehér ruhában olyan mint egy angyal. Amikor vissza értünk már kezdett esteledni, szóval felöltöztünk és kimentünk a srácokhoz. 

- Ez túl sok nekem - pislogott nagyokat Sean, amikor meglátott minket.

- Azta rohadt - követte Julian is. 

- Jól néztek ki csajok - mosolygott Dylan. 

Miután lefutottuk még egy percig tátott szájjal nézzük őket köröket, azután sikeresen elindultunk az éjszakába. Mivel egyikünk sem veti meg a piát, így hamar túl lőttünk a célon, ezért következett be az hogy valamelyik sráccal csókolóztam, de másnap már úgysem fogok és fogunk rá emlékezni. Hajnali 4 kor haza estünk és mindenki kidőlt aludni épp ahova jól esett neki. 

Kicsit megint megszaladtak a betűk, de azért remélem nem bánjátok! 😻

Puszi, 

L,