When I met you... [ Devin Dressman FF] • BEFEJEZETT •

3 ✶

* Daenerys szemszöge *

Nagyon hamar felébredek amióta itt vagyok, mert véletlenül sem szeretném hogy valamelyik srác ki kezdjen velem. Felöltöztem és kiültem a kanapéra. Egy idő után csatlakozott Jaden is .

- Jó reggelt, te már fent vagy? - nevetett

- Amint látod - forgattam a szemeit.

- Miért vagy ilyen durcás? - ült le mellém.

- Elrontották a nyaralásomat - hunytam le a szemem.

- Kicsoda? - csodálkozott

- A recepciós szőke picsa, és  hogy is hívják a feketét? - válaszoltam

- Devin? Mi tett? - simogatta a hátam.

- A jelenléte, de mindegy, mert lemegyek iszok egy kávét - álltam fel mellőle.

Minden csöndes lent, mert rettentően korán van még.  Szürcsölgettem a kávémat, amikor megjelent Lil hihetetlenül kómás fejjel. 

- Jó reggelt - köszöntem, de csak lehuppant mellém.

- Figyelj, mi a baj? - kérdezte 

- Ez a mi nyaralásunk lett volna - mondtam, mire ő felkapta a fejét.

- Egy hónapot nem bírsz ki velük? - hajtotta rám a fejét.

- Egy egész hónapot a feketével? Soha - forgattam a szemeimet. 

- Kezdem azt hinni hogy tetszik neked - nevetett, de csak halkan, mert így is az éledező emberek minket néztek. 

- Ne képzelődj. Azt sem tudom kicsoda - harapdáltam a számat.

- Kérhetek valamit? - kérdezte, mire én hümmögtem egyet.

- Attól függ mit - kerekedtek ki a szemeim.

- Ha egy hét múlva sem változik a véleményed akkor elmehetünk másik szállodába vagy akár haza is - mondta, amire felhúztam a szemöldökömet.  

Megvártam amíg ő is végez a reggeli kávéjával és elindultunk vissza fele. A srácok szokás szerint hülyéskedtek. Sean és Julian egy labdával fociztak, Dylan videózta őket, Jaden ült az arrébb rendezett kanapén és bújta a telefonját, Devin pedig kint sem volt. Igen. Végre sikerült megtanulnom a neveket, de néha még össze keverem Seant és Juliant. Bevágtattam a szobába ahol a fekete hajú még javában nyomta a szunyát. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem bámulni hogy milyen aranyosan alszik. Átfordult a másik oldalára amitől én hirtelen elkaptam a fejem és utána ismét vissza fordultam. Percekig nézhettem, mert egyszer csak kinyitotta a szemeit. Néztük egymást, majd megszólalt. Sokkal romantikusabbra vártam amit mondani fog, de nem így lett.

- Mit nézel? - méregetett megint furcsán.

- Semmit - felálltam és ki is mentem. 

- Miért voltál Devinnel egy szobában? - méregetett Sean is. Ma úgy látszik mindenki megbolondult. 

- Vajon miért? Mondjuk azért, mert az én szobám is - forgattam a szemeimet. 

- Azt hittem a nappali a te szobád - nevetett Julian.

- Köcsög - vágtam be a durcát

- Tudjuk hogy szeretsz minket - nyomott egy puszit az arcomra Julian.

- Lil - kiáltottam, aki szélsebesen rohant be az erkélyről. 

- Mondjad - állt meg előttem. 

- Van kedved sétálni? - fogtam meg a karját és húztam lefelé. 

- Bocsi, de Jaden-el megyünk ebédelni - vakargatta a fejét. 

- Mindegy - fogtam és kiültem az erkélyre. 

Szomorúan néztem az erkélyről ahogy ők boldogan és kézen fogva mennek ebédelni. Természetesen nem sokáig maradok egyedül, mert valamelyik srác mindig betalál valami hülyeséggel. Most éppen Dylan volt az aki nem bírt meg lenni nélkülem.

- Mit csinálsz ? - ült le mellém a göndörke. 

- Nézem az eget. Basszus - nevettem.

- Jöttök kajálni? - ugrott ki hozzánk Julian.

- Én igen és te? - nézett rám Dylan. 

- Kihagyom... - néztem továbbra is az eget.

Gyorsan szálltak a percek, mert elmentem felfedezni a várost. Kezdetett már sötétedni és rájöttem hogy teljesen eltévedtem. Leültem egy padra és elővettem a telefonomat ami 15 %-ot mutatott. Szuper még le is fogok merülni. Elkezdtem keresni Lil számát, miután rányomtam a zöld gombra elkezdett kicsörögni, de végül a szám jelenleg nem elérhető lett. Ekkor hatalmas pánikba estem és véletlenül megtaláltam a telefonkönyvemben Sean számát. Pár csörgetés után fel is vett. 

- Ennyire hiányzok hogy a másik szobából felhívsz? - nevetett

- Van egy kis gond - alig tudtam vissza tartani a könnyeimet.

- Te sírsz? Mi a baj? - egyből aggódóra vált a hangja.

- Teljesen eltévedtem... - csuklott el a hangom. 

- Már is indulok. Maradj telefonnál - hallottam még a háttérbe Julian és Dylan hangját ahogy kérdezték hogy hova megy, de nem válaszolt nekik. 

Nagy nehezen sikerült elmagyaráznom neki hogy hol vagyok és húsz perc múlva meg is talált. Először csak szorosan megölelt, majd megfogta a kezemet és elindultunk visszafele. Amikor felértünk elengedtük egymás kezét. Bementem a szobába és levágódtam az ágyra és aludtam is. 

Picinykét hosszúra sikeredett, de amikor elragad a hév akkor nehezen tudok leállni. 

Komizz és Szavazz, ha itt jársz. 

Puszi,

L,