When I met you... [ Devin Dressman FF] • BEFEJEZETT •

14 ✶

Lilla

Sok minden történt az utóbbi időben velem,  legfőképp az hogy a szüleim lemondtak rólam amiért Jadent választottam.  Igaz 17 vagyok még csak,  de sokkal érettebb,  mint amielőtt elmentem. 

- Hercegnőm,  ébredj - puszilgatott Jaden.

- Olyan hosszú lesz az út - morogtam.

- Majd az úton alszol - mosolygott a szőkeségem.

Nagy nehezen rávett engem a korai indulásra,  habár nagyon későn feküdtünk le az éjjel,  mert kicsit romantikáztunk miután mindenki elment aludni. 

- Akkor elmeséled hogy mi volt?  - kérdezte immáron a kocsiban ülve Jaden. 

- Először úgy volt hogy engedik a szüleim - mondtam.

- Aztán?  - kérdezte a hercegem. 

- Beszéltem Enery-vel és Hanci-val,  akik megerősítettek hogy jöjjek - mosolyogtam. 

- Ugye nem kell vissza menj?  - fogta meg a kezemet Jaden. 

- Nem, mert összevesztek velem,  így azt mondták azt csinálok amit akarok - mondtam.

- Sajnálom hercegnőm,  de az én szüleim szeretni fognak - simogatta a kezemet.

Miután befejeztem a mesélést el is kezdtem aludni.  Biztos sokáig aludhattam,  mert mire oda értünk már majdnem dél volt. 

- Jaden,  én nagyon izgulok.  Biztosan kedvelni fognak?  - kérdeztem pánikolva.

- Hercegnőm,  nekem van a legkedvesebb és aranyosabb barátnőm a világon,  szóval igen - nevetett a szőke,  majd megcsókolt. 

Oda álltunk az ajtóba,  majd a hercegem elkezdett csengetni.  Nem kellett sokat várni,  mert egy szőke kislány kinyitotta az ajtót,  majd a fiú nyakába ugrott. 

- Ő itt a húgom Sierra - mosolygott Jaden. 

- Szia.  Lilla vagyok - mosolyogva öleltem meg a lányt. 

- Drágaságaim,  végre itt vagytok,  gyertek beljebb - köszöntött minket egy szőke hajú hölgy.

Befáradtunk a nappaliba,  ahol egy magas,  barna hajú férfi ült éppen,  aki egyből felállt,  mint beléptünk.

- Fiam - ölelte meg a mellettem álló fiút.

- Apa - viszonozta könyes szemekkel. 

- Úgy hiányzott már nekünk Jaden - állt mellém az anyukája. 

- Engem Lillának hívnak - mutatkoztam be a szülőknek. 

- Melissa vagyok,  Jaden anyukája - adott két puszit. 

- Én pedig David,  ennek a helyes fickónak az apukája - nevetett a férfi.

Beszélgettünk egy kicsit lent,  majd Sierra felvitt a szobájába hogy megmutassa rajzait,  plüsseit és hasonló csajos cukiságait.

Épp hogy végeztünk a rajzokkal,  mert mehettünk le ebédelni,  ahonnan isteni illatok jöttek. 

- Ugye ízlik?  - kérdezte Jaden anyukája. 

- Nagyon finom lett - mosolyogtam,  majd ettem tovább. 

- Sokat idegeskedett ám hogy mit szeretsz - nevetett az apukája.

Miután végeztünk segítettem elmosogatni.  1 vagy 2 napot biztosan itt fogunk tölteni. 

Daenerys

Remélem Jaden és Lilla oda értek,  mert hiába kértem meg hogy hívjanak egyik sem tette.  Devin és Selena haza jöttek,  mert sikeresen össze vesztek,  ezért inkább nem égette magát Selivel tovább.  Seanről nem tudok semmit,  de nem is nagyon érdekel. 

- Na,  az vagy?  - kukucskált be a fürdőbe Hanci. 

- Nem,  ha a minusz azt jelenti - nevettem.

- Nemet jelent.  Az van a dobozon - mondta a barátnőm,  mire én felsóhajtottam. 

- Jó lenne,  ha Sean-el kibékülnétek végre - folytatta.

- Neki kell lépnie - mondtam,  majd lesétáltunk a konyhába Devinhez. 

- Nem vagyok az - ugrottam a fekete hajú srác nyakába. 

- Leszel,  de majd tőlem - nevetett,  majd vissza ment a szobába. 

- Ezt engedjük el szerintem - nevetett Hanci. 

Igen.  Devin elmondta hogy szerelmes belém,  mert anyukája tanácsát megfogadva a szívére hallgat.  Ha megismerkedésünk elején nem bunkózott volna akkor most lehet hogy vele járnék,  de amit akkor éreztem azt Selenával kiölték belőlem.  Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. 

- Nyitom - kiabáltam.

Kinyitottam,  de egy hatalmas meglepetés ért engem,  mert valakitől egy hatalmas virágcsokrot kaptam.  A kártyára csak annyi volt rá írva hogy " Szeretlek Daenerys ".  Biztos Dylan vagy Devin küldte nekem. 

- Úristen,  ez gyönyörű - futott a csokorhoz Hannah.  - Kitől kaptad?  - folytatta.

- Nem tudom - nevettem. 

Elég kimerült vagyok mostanában,  ezért úgy döntöttem hogy lepihenek. 

Egészen estig aludhattam,  miután felkeltem hallottam hogy valaki megint rátapadt a csengőre.  Elindultam lefelé lassan és kinyitottam az ajtót.  Meglepetten láttam hogy Sean az. 

- Haza is ... - befejezni sem tudtam, amit elkezdtem, mert megcsókolt.

- Szeretlek. Megbocsájtasz, ugye? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

Nem tudom hogy szeretem e még, de az biztos hogy ez most sok mindent megváltoztat, mert szeretem Dylant, de félek hogy Seant jobban.

Meg is hoztam a következő részt. Ha tetszik akkor dobj ☁ és/vagy ⭐.

Pusszancs!