Egy szürke kisegér története

Egy átlagosnak indult nap

A teremben továbbra is síri csend volt, ahogy Tenten visszasántikált a padjához, majd a tanárnő neki is elmondta a feladatot, hogy ő is nekikezdhessen a munkának. Közben mindenki visszaterelte figyelmét a saját könyvére, aztán folytatta az olvasást.Egy embert kivéve, aki látszólag a könyvére koncentrált,de valójában számára a könyv lapjain nem az évszázadokkal ezelőtt lezajlott események, hanem egy két hete történt horror sztori részletei bontakoztak ki. Sokkal életszerűbben mint szerette volna.

Miközben a fejében az idő visszapörgött két héttel korábbra, könyv szövege összemosódott a források képeivel, és folyamatosan változó képregényként illusztrálta a visszatérő emlékeket. Nyugodtan figyelt a könyvben lezajló eseményeket, amint azok kirajzolták az aznap reggeli történéseket.

Péntek volt akárcsak akkor. Ugyan olyan átlagosnak induló nap mint a többi. Minden részletre emlékezett. Aznap reggel is félhétkor kelt, megreggelizett, felöltözött, majd a buszmegállóban találkozott volna Hinatával, de ő akkor lázas volt és nem jött iskolába. Szóval egyedül ment be a terembe. Leült Lee mellé, majd a helyéről végigmérte a termet. Ino a saját elit hírszerző különítményével tárgyalt a jobb nem is tudni, hogy miről. De akármi is volt az nagyon belefeledkeztek. Kiba Shinónak mesélt valamit, ami biztos, valami sporttal kapcsolatos dolog volt. Sai rajzolt, természetesen teljesen kifejezéstelen arccal. Ezt elég nehéz is volt megérteni, mivel a művészet az érzések kifejezésére való azt várhatnánk, hogy legalább a rajzaiból következtetni lehet a gondolataira, de ez abszolút lehetetlen volt, ráadásul egyéb helyzetekben sem mutatott semmilyen érzelmet. Talán minden osztályba kell egy művészlélek, aki őszintén képes véleményt formálni a többiektől, de Sai őszinteségére csak a brutális a megfelelő kifejezés. A srác egyébként olyan sápadt volt, hogy az ember azt hihetné, hogy már meghalt egyszer, így érthető is lett volna, hogy mért nem tart az Inohoz hasonló félőrültek haragjától.

Visszatérve Inora, nos ő az a fajta szőke volt, akinek simán megvolt az esze ahhoz, hogy akár a jelenlegi államvezetést is megbuktassa, de nem volt hajlandó tanulni. Úgyhogy élte a plázai bandavezérek életét, az éveit kettesekkel zárta. Viszont ha akart valamit, akkor volt ok az aggodalomra, mert ha néhány pillantás azokkal a kék szemekkel nem volt elég, akkor bevetett hírszerző hálózatát, akik néhány napon belül az összes fellelhető kompromittáló anyagot begyűjtötték a célszemélyről, majd ha a fenyegetés nem volt elég, akkor nem félt kiteregetni a szennyest. Bár szerencsére az utóbbira elég ritkán került sor.

Aztán még ott volt Kankuro, aki mindig a lányokat bámulta, és elég gyakran cserélgette a célpontjait nehogy a pillantása megperzselje a feneküket. Mindig feketében járkált, de nem volt goth, viszont azt nem lehetett tudni, hogy minek festi fel az arcára azokat a lila csíkokat. Ha valami szerencse hozó rítus kellékei voltak akkor nem ment vele sokra, mert azóta sem lett barátnője.

-Tenten, gyönyörű virágszálam! Mit olvasol ma reggel?- kérdezte Lee mikor Tenten belépett a terembe egy könyvet tartva a kezében.

-Neked is jó reggelt Lee! Egyébként ugyanazt mint tegnap.-mondta és leült a helyére. Szinte ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt válaszolni Leenek, kivéve Hinatát, aki bárkivel szívesen beszélt volna, de szégyenlőssége miatt a próbálkozásai sokszor dadogásba fulladtak. Persze csak ha leszámítjuk Kibát és Shinót , akikkel minden gond nélkül tudott barátilag társalogni. Shinóval valamiféle rokonlelkek lehettek, hiszen a srác mindig kapucnit és napszemüveget hordott, csak ő nagyon ritkán beszélt, Hinata még legalább próbálkozott. Kiba meg, nos ő volt a társaság hangembere, akinek a mondanivalójához néha a másik kettő hozzá tudott fűzni valamit.

- De Tenten! Tegnap is ugyanezt mondtad!- mondta Lee és leült Tenten mellé.

Tenten letette a könyvet és a mellette ülő vékony fiú felé fordult.

-Nos az lehet, hiszen ez ugyanaz a kalandregény, amit tegnap olvastam.-válaszolta.

-És miről szól ez a regény? Biztosan egy fantasztikus hős kalandjairól és hőstetteiről!-a fiú már a majdnem a plafonig emelte az öklét, és a szemeiből mérhetetlen gyönyörének könnyei kezdtek áradni.Tenten csak nézte és mosolygott azon, ahogy Lee egyre inkább belelovalja magát a szenvedélyes szónoklatába a könyv feltételezetten frenetikus cselekményéről.

-Lee, kérlek nyugodj meg! Ez a könyv neked máris jobban tetszik mint nekem, pedig te még nem is olvastad. -próbálta lenyugtatni fiút, bár nem sok sikerrel járt.

-Hogyne szeretnék egy olyan történetet, ami egy csodálatos hős önzetlen hőstetteiről szól?!

-A hősök sem tökéletesek. Sőt minden történetben vannak olyanok, akiknek a "hősök" a legrosszabb rémálmaik, és ők sem feltétlenül gonoszok. Nem minden fekete-fehér.-mondta Tenten. Lee nem is tudott válaszolni, mert megszólalt a csengő, és inkább vissza ment a helyére.

Az ezt követő öt órán nem is történt semmi figyelemre méltó, kivéve azt , hogy Lee egész idő alatt szinte meg sem mukkant, látszólag elgondolkodtatta az amit Tententől hallott.

A hatodik és egyben utolsó óra fizika volt.Az óra maga teljesen eseménytelenül telt, de tíz perccel az óra vége előtt a tanár felszólalt

-A hétvégén egy páros előadásra kell felkészülnötök. A párokat előre érdemjegyek és szorgalom alapján állítottam össze, hogy egy csoport se legyen ahol csak egy ember dolgozik. A téma szabadon választható, az egyetlen kikötés, köze legyen az elektromágneses hullámokhoz. Szeretném, ha valami érdekeset találnátok ki.-mondta majd felsorolta a jövendőbeli munkatársak neveit. Végül Lee Sai társa lett, szegény még az életkedvét is el fogja veszíteni mire végeznek, Ino Hinatával, Shinó Kibával, Neji pedig Tentennel került össze.

-Rendben, akkor, hogyha nincs kérdés mehettek is. Kellemes hétvégét mindenkinek!- mondta a tanár és már ki is lépett az ajtón.

-Neji, mond lenne egy szabad órád, leülhetnénk a könyvtárban és megírhatnánk az előadást, így hétvégére már nem marad semmi házi?-kérdezte Tenten miután már osztály nagyrésze kiviharzott a teremből.

-Persze. - jött az egyszerű válasz.

Lementek a könyvtárba, majd fél óra alatt megírták az előadást, ami végül "A Lézer Működési Elve és Hadászati Alkalmazásai " címet kapta, egyszerűen levezethető és mégsem száraz téma, amiből egy körülbelül két órás tárgyalás kerekedett. Már négy óra volt mikor könyvtáros szólt, hogy már zárna, ekkor mindketten az órájukra néztek és azonnal távoztak.Kisiettek a buszmegállóba, amikor Tenten hirtelen szédülni kezdett majd elájult. Neji épp időben kapta el, de nemsokára egy ütés nála is leoltotta a villanyt.