Az őrület határán

2.Rész

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Hé! Várj! - jött mögülem a hang.

-Igen? - fordultam meg.

-... szóval...csak azt akartam kérdezni,...hogy mit csinálsz holnap?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Hát...tanulnom kell. - válaszoltam halkan.

-Szombaton? - kérdezte furán.

-Igen, mivel...beadandót kell írnom. - rögtönöztem, elég bénán. De semmi kedvem nem volt egy olyan sráccal találkozni akit most látok életemben először.

-Akkor itt a telefonszámom. Hívj fel ha ráérsz.- majd a kezembe nyomott egy papírfecnit, amit a zsebéből vett elő.

-Rendben. - erőltetettem egy enyhe mosolyt az arcomra.

Már mentem is volna, de megint utánam kiabált.

-Várj! Még a nevedet sem tudom.

-Mia. - fordultam meg. -És a tiéd?

-Erik.

Bólintottam.

-Most már mehetek? - kérdeztem mosolyogva.

-Persze. - nevette el magát.

Zsebre vágtam a papírfecnit és elindultam.

~~~

Mikor hazaértem megcsináltam a spagetti szószt és főztem ki annyi tésztát, hogy anyának is maradjon mire hazajön. Megvacsoráztam, majd felmentem a szobámba. Megnézem egy filmet utána pedig elmentem fürödni. Felvettem a pizsimet (ami egy fekete cica nadrágból és egy sima, egyszerű pólóból állt) és bebújtam az ágyba. Még nyomkodtam egy kicsit a telefonom és körülbelül 10 órakor győzött rajtam az álmosság.

~~~

Reggel arra keltem, hogy a reggeli napsütés bevilágítja az egész szobám. Lasan-lassan teljesen kinyitottam a szemeimet és a plafont bámultam. Elvettem az éjjeli szekrényemről a telefonomat. 7 óra.

Hétvégén persze feltudok kelni korán, de hétközben 10-ig aludnék. - beszéltem meg magammal.

Egy ideig még fetrengtem, majd rászántam magam és elbúcsúztam meleg ágyamtól.

Bementem a fürdőszobámba és felöltöztem. Egy itthoni combig érő fekete pólót és egy szürke nadrágot vettem fel. Megfésültem a hajamat és kontyba kötöttem, hogy ne zavarjanak rakoncátlan tincseim.

Lementem a konyhába, elővettem egy tálat és öntöttem bele müzlit, majd tejet. Csendben megreggeliztem, nem akartam anyát felkelteni. Este nem tudom mikor jött haza, én már 10-kor aludtam úgyhogy valamikor később. Szegény hétvégén is sokat dolgozik. Ha nem a városba tart idegenvezetést, akkor a cégüknél van és tervezik a következő napi programot. Kissebb koromban engem is többször bevitt magával, de mostanában nem voltam.

~~~

Reggeli után felmentem a szobámba és olvastam egy kicsit a kanapén. Fogalmam sincs miért, de egész végig Erik járt a fejemben és nem tudtam a könyvre koncentrálni. A mosolya, a kék szemei. A gondolatmenetemből anya rántott a valóságba.

- Jó reggelt kincsem! - köszönt álmosan.

- Szia anya! - köszöntem - De már 11 óra, az már nem reggel - nevettem fel.

Anya is elmosolyodott és leült az ágyamra.

- Mi volt tegnap a suliba? - kérdezte komolyan.

- Semmi különös. Dogát írtunk matekból. - mondtam röviden.

Anya nem tud arról, hogy mindenki piszkál, csak azt hogy nincsenek barátaim.

- Értem. És hogy sikerült? - kérdezte mintha nem tudná.

- Anya kitűnő tanuló vagyok, szerinted hogy sikerült? - nevettem.

- Csak gondoltam megkérdezem, mint egy normális szülő. - mondta ő is nevetve.

Anya arca elkomorodott, intett, hogy menjek oda hozzá. Leültem mellé az ágyra és szorosan átölelt.

- Nem hiszem el, hogy egy ember sincs az osztályba akivel jól kijönnél. Tizedikes vagy és tavaly óta egy barátot sem szereztél - mondta még mindig ölelve engem.

Finoman eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Anya boldogulok egyedül is. Nem kellenek ahoz barátok, hogy jól érezzem magam. Eddig is megvoltam. Erős vagyok. - mosolyogtam rá.

- Jól van szívem. - simította meg az arcom.

Anyával mindig jó volt a kapcsolatunk. Mindenben egyet értettünk. Mindent együtt csináltunk. Egyedül nevelt fel. Apa híján neki kellett megtanítania mindenre. Járni, beszélni, erősnek lenni. Persze mindig rossz volt amikor az utcán láttam egy kislányt az apjával boldogan sétálni, de nekem ez jutott. Anya sokat mesélt nekem apáról. A megismerkedésüket, az esküvőjüket, minden egyes pillanatot, veszekedést elmondott és persze a halálát. Az utolsó éveiben nagyon beteges volt. Anya már nemsoká szült volna. Csak egy hónap volt hátra, amikor apa meghalt. Anya összeomlott. Nem tudta, hogy fogja egyedül végig csinálni, de erős volt, küzdött és sikerült neki. Mindig mellettem volt és mindenben kiállt mellettem.

Persze nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar megfog változni...

Kérlek komizz, hogy tudjam tetszik-e és folytassam-e?