1. "Takarodj"

259 11 1
                                    

Melani

____________

Reggel hét óra van, az iphoneom max hangerőn csipog, a Nap pedig majd kiégeti a retinámat, ahogyan besüt a hatalmas ablakomon. Magamban szitkozódva, nagy lendülettel fordulok hasra, majd húzom a fejemre a párnát. De a telefon csaknem kussol, így nagy kínok közepette keresem meg, majd elhúzom az ujjamat a kijelzőn, a csipogás pedig abba marad. Csak a tipikus, kínkeserves hétköznap reggeleim egyike ez. Értem Én, hogy a tanulás fontos, most alapozzuk a jövőnket, blabla, de reggel hétkor inkább az alváson jár az ember agya. Már amennyire az ilyenkor egyáltalán működöképes...
De persze jókislány módjára kibújtam a meleget nyújtó, pihe-puha ágyamból, majd a gardróbom fele vettem az irányt. Felrángattam a fekete farmeromat, egy kék-fekete kockás inggel, majd felvettem.pár bőr karkötőt és késznek is nyilvánítottam az öltözékemet.
Világosbarna enyhén hullámos hajamat átfésültem, majd feltettem egy kis szempillaspirált és evvel is készen voltam. Felkaptam a bőr hátitáskám, majd a magas szárú full fekete conversemet és kiléptem a friss levegőre. Telefonomon megnéztem az időt, 7:46  szóval még van időm beérni. Rajzzal kezdünk, szóval úgysincs semmi fontos dolog.

Tíz perccel később már a suli lépcsőn vonszoltam fel magamat a harmadikra, a 38as teremhez. Az ajtó tárva nyitva volt, így szép lassan besétáltam a terembe. A szokásos látvány fogadott, néhány még éledező diák, egyesek a földön ülve körmölték le a következő órai házifeladatot, míg volt aki csak maga elé meredt, na meg persze az egymás szájában csüngő párocskák sem maradhattak ki. Érkezésemre páran felnéztek, de csak pár lesajnáló pillantással el is intéztek. Ja, hát lúzernek lenni nem a legjobb dolog. Ez van.
Elfoglaltam a helyemet az ablak melletti utolsó padban, majd bedugtam a fülesemet, és a becsöngőig meghallgattam egy zenét, hogy gyorsabban elteljen ez a pár perc.
Nemsokára be is tipegett Ms.Bell, a maga régies öltözködésével, és vastag keretes szemüvegével. Gyorsan átnézte a Hiányzókat, majd bele is kezdett az aznapi anyagba, ami durván kimerült abban, hogy az osztályt próbálta fegyelmezni, de csak néhány szó esett pár festményről és annak alkotóiról. Én persze azt a pár sort is buzgón körmöltem a füzetembe, amiben két hónap alatt kemény három oldalt telt be.

A Nap lassan telt, már az utolsó órámra igyekeztem, amikor megpillantottam a bátyjámat, Cameront, ahogy valakit, vagy valamit nagyon keres. Amikor meglátott és felém igyekezett, akkor esett le, hogy engem keres. Sebesen szelte át a folyosót, majd amikor elém ért elkezdett hadarni, a lényeg annyi volt, hogy neki most le kell lépnie utolsó óráról, de szóljak Lukenak, hogy délután tolja át a seggét hozzánk. Azaz hozzá.
Az egyik felem örült, hogy van egy indokom amiért odamehetek hozzá, a másik viszont bepánikolt, hogy úristen, most ezt nem baszhatom el. Gyors átfésültem a kezemmel a hajamat, majd átgondoltam a szöveget, hogy ne valami oltárian hülyén adjam le neki, de mielőtt bármi is megfogalmazódott volna bennem, előttem termett a maga majd' két méteres magasságával, és egyenesen engem nézett.

- elállod az utamat, szivi. - na tessék, azt hittem valami kedveset fog Hozzámszólni erre?! Mondjuk mit vártam...

-  Akkor miért nem kerülsz ki, colos? - vetettem oda neki, amit legbelül megbántam ezerszer, dehát Én elvileg utálom őt... Elvileg.
- Pff, ki vagy te... - köpte, majd elment mellettem, erősen a vállamnak ütközve. Anyád.

Azonban eszembe jutott, hogy nekem át kéne adnom neki egy üzenetet, így utána iramodtam, bár már kevésbé olyan lelkesen.
Ő a hosszú lábaival persze kényelmeset sétált, Én meg loholtam utána, és ígyis a folyosó végén értem csak utol, majd egy 'várjálmár' kijelentéssel megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
- Mi a faszt akarsz már?
- Igen, Én is örülök neked. Na de szóval Cam mondta, hogy iskola után menj át hozzá. Valamit meg akar beszélni veled. - montam, és belül ujjongani kezdtem, hogy nem akadtam el, miközben mindezt rohadtulkurvaszépkék szemeibe nézve elhadartam. Csak Bólintott egyett, majd el is húzott onnan. Oda a pillanatnak, na de mindegy. Igazából mindig is csak ilyen "pillanatok" voltak, hiszen Hemmings szemében mindig is csak egy kis lúzer nyomorék leszek, ha nem lennék Cameron huga szerintem még a nevemet se tudná.
Szép meglátasok Melani, nagyon szépek...

Miután végigszenvedtem az utolsó órát, kiléptem az iskola ajtaján és hazafele vettem az irányt. Félúton azonban megállt mellettem egy fekete Mercedes, amelyben egy unott Lukeot véltem felfedezni.
- mielőtt bármi nyálas csodára is gondolnál, Cameron mondta, hogy el kell vigyelek haza, szóval pattanj be és menjünk, mert nincs kedvem ehhez a nézésedhez ahogyan most is nézel rám. - mondta ugyanolyan unottan, majd egy kattanás jelezte, hogy a zár kinyílt.

Az utolsó kijelentésére azonban totál elvörösödtem, amire persze kinevetett. Nem hiszem el, hogy ekkora egy lúzer vagyok. Legalább előtte ne lennék.
Francba már.

Beültem a hatalmas autóba, majd becsaptam magam után az ajtót, amire csak egy szúrós pillantást kaptam a mellettem ülőtől. Vupsz.

Csendben gubbasztottam a pár perces út alatt, míg Hemmings unottan dobolt a kormányon, látszott, hogy a háta közepére se kíván engem. A csendet az Iphonejának csengőhangja szakította meg, a kijelzőn pedig egy bizonyos "Briana" neve jelent meg. - Mit akarsz?
- Nem érdekel
- Faszt, biztos, hogy nem megyek érted
- Oldd meg, nem vagyok a csicskásod.
- Nem érdekel a cincogásod, csak egy dugásra kellettél, mit gondoltál?!

Ezek után csend következett, de a vonal másik végéről hallatszódott, hogy az a bizonyos Briana kicsit sincsen jó kedvében. Olyan hangerővel ordítozott, hogy Lukenak távolabb kellett tartania a telefont.
- Tudod mit Bri?! Nem érdekelsz. Hagyj békén, majd ha kellesz hívlak. Csá.  - emelte fel a hangját már Luke is, majd blokkolta a hívást. Rám vezette kék szemeit, majd megszólalt:
- Erről senkinek, semmit. Értetted? - kérdezte normális hangon, mégis érződött benne, hogy mennyire komolyan gondolna.

- Te nem ilyen vagy valójában Luke. Te jó srác vagy. Nem értem miért baszol el mindent magad körül. Tönkreteszed magadat. Nem ilyen voltál. - a végére kissé felemeltem a hangomat. Magam sem tudom honnan jött mindez, a végére meg is bántam. Én sem ilyen vagyok...

Luke egyre dühösebb lett, és tudtam, hogy nem kellett volna foglalkoznom vele. Kussban kellett volna maradnom, ahogy mindig is tettem. De nem Én ezt is elbaszom. Remek.
- Ne.Foglalkozz.A.Saját.Életemmel.Értve vagyok? Semmi közöd nincsen hozzá, hogy mit csinálok, most pedig kurva gyorsan takarodjál a kocsimból! - ordított rám, nekem pedig megeredtek a könnyeim.

Nekem tényleg már csak a lúzerség maradt...

_

_________________________________

Kicsit laza rész de az elején nem tervezek nagy durranást még😅

Xx, Aani.💖

Difficult friendship |lrh•cod|🔥Where stories live. Discover now