Szeress még! /Jacob Sartorius

26

Hogy mi történt? Emlékezzünk egy kicsit vissza...

A karácsonyt és az újévet nagyon jól megszerveztük. 24-én ajándékbontás zabálás, még Jack szülei is itt voltak. Cameron előző nap hazament, hogy ő is a családjával lehessen. aszóval este a szokásos reszkessetek betörők ment.
25-én mentünk a mamáimhoz. Ott is ettünk ajándékoztunk csak a szokásos.
26-án Jack szüleinek már haza kellett menni, de jack is haza vágyott. Sokáig agyalt azon, hogy haza-e menjen vagy ne...aztán haza ment... Minden nap felhívtuk egymást, írtunk, skyp-eltünk.
December 31-én reggel sokáig aludtam pedig Jacob aznap visszajött volna Magyarországra. A repülő gépe 11 órakkor érkezett volna. Fél 12-kor kipattantant a szemem és mikor az órára pillantottam gyorsan készülődni kezdtem. Mivel egyedül voltam (anyumék nem tudtak sajna haza jönni) nem volt kupi. Mikor már induláshoz kész voltam a telefonom csipogott. Csak snapchet jelzett gondoltam valaki biztos kirakott valamit nem érdekes ezért már siettem is ki az ajtón.

A reptérre érve Jackot kerestem de sehol nem volt. Felhívtam, de nem vette fel. nagyon idegesített az, hogy a snapchet folyton csipog ezért megnéztem. Jacob rakott ki egy csajjal csókolózós képeket. Lesokkoltam. A szívem is megállt egy pillanatra... a lélegzetem elakadt...a kezem görcsbe rándult...megszédültem és térdre rogytam... Egy forró könnycsepp folyt le az arcomon, amit aztán a társai követtek... Megnéztem újra a képet és felismertem a lányt...Meddie... Valaki megfogta a vállam. Az illata, ismerős volt. Az az illat amibe beleszerettem. Felálltam, vettem egy mély levegőt, lezártam a telefonom és a farzsebembe csúsztattam. Letöröltem az égető könnyeket és szembe fordultam az illetővel. A szemébe néztem. Tudta, hogy láttam a képeket. Felemeltem a jobb kezem és meglendítettem; ami aztán fájdalmasan csattant a fiatalember arcán. A kezem bizsergett és égett. A szívem összeszorult és nem jutottam szóhoz, de úgy éreztem ide nem kell. Újra vettem egy mély levegőt éreztem, ahogy megtelik a tüdőm levegővel, majd kifújtam. Egyet jobbra léptem és elsétáltam az EX barátom mellett direkt úgy, hogy a vállam súrolja az övét. Magabiztosan lépkedtem teljesen a kijáratig, ahova már egy taxit hívtam. beszálltam lediktáltam a címet és elindultunk. A könnyeim újra égetni kezdték a szemem. A sofőr belenézett a tükörbe majd tüsszentett egyet így a kormány elfordult balra és egy éppen előzni készülő autóval frontálisan ütköztünk.

Most pedig itt fekszem a kórházban törött bordával, jobb lábbal és bal kézzel, ja és még nyakmerevítővel. A szüleim, Cameron, Hunter és persze a "hűs szerelmes,, Jacob is kint ül a váróban. Eddig kómában voltam. Én mindig is tudtam, hogy a 23 a szerencseszámom. Már most haza akarok menni már most utálom...
Nyílt az ajtó és Jacob lépett be rajta. leült mellém és megszólalt;
-Kicsim...,hogy vagy?-basszus, hogy lehetnék! Nézz már rám! Még jó, hogy a lelkemet nem látod... Főleg nem a gondolataimat, ahol épp kibelezem...
-Menj ki!
-Tudom, hogy láttad a képeket de régiek! Ők is ott voltak a reptéren Meddie épp ment Japánba. Letettem valahova telefonom és feltörte...kirakta snap-re te pedig rögtön láttad is.
-És miért nem szetted le?
-Mikor leszálltam a gépről láttam meg és le is szedtem-nem tudom higgyek-e neki...ezek után.

Sziasztooook!!! sajnálom a sok kihagyást...de borzasztó sokat kell tanulnom, segítenem a terhes nővéremnek és a mamámnak. Próbáltam valami ütőset összehozni remélem tetszik! :) Mostantól-ESKÜ!-minden szombaton lesz egy-egy rövid rész!

XOXO

Lukyy