Az elődök bekavarnak

14. Fejezet

,,Miért csak az én nevemet ismételgeted? Jó, tudom drámai hatás, meg minden, de akkor is. Csak gondolj rá... Már megint én. Hízelgő, hogy ennyire érdekellek, de ennyire még én sem vagyok nagyképű. Inkább Menefert mondanám annak. Na, ő aztán az. Hallottál már a nagy botrányáról..." - ne tereld el a figyelmem Lara! És nem érdekel engem sem te, sem pedig a rosszindulatú pletykáid.

,,Na, tessék, ezt kapja az ember, ha egy kicsit is előveszi a rosszabbik énét, aki már emberek ezreit kínozta és gyilkolta meg... Felejtsd el, amit mondtam oké?" - emberek ezrei? Nem túlzás ez még tőled is?

,,Mondom, hogy felejtsd el. Beszéljünk másról" - jól van. Akkor mesélj arról, hogy mi a véleményed erről a ruháról?

,,Nem a te stílusod, de én személy szerint el vagyok tőle ájulva" - akkor ünnepélyesen is kijelentem, legalábbis gondolom, hogy a tiéd.

,,Az enyém? Ez komoly? Köszönöm!" - hangján most először hallatszott igazi, őszinte öröm. Mármint azóta, hogy megismertem. Jó tudni, hogy ilyen oldala is van.

- Hány óra van Marinette? - Tikki álmos hangja visszarántott a valóságba. Gyorsan átöltöztem és kis barátom elé helyeztem egy nagy tálnyi kekszet.

- Reggelizz meg, és utána már mehetünk is - jelentettem ki.

- Akkor sietek - teli szájjal beszélt, ezért ezt csak feltételeztem. Lenyelte a falatot, és folytatta. - Tudom, hogy a mai nap nagyon fontos számodra.

- Már miért lenne az? - értetlenül meredtem a pöttyös kis kwamira. Ő hasonló tekintettel nézett rám vissza.

- Azért, mert leleplezed magad Adrien előtt? - a felismerés annyira mellbe vágott, hogyha nem a gurulós kis székemen ülök, a lábaim felmondják a szolgálatot.

- Tényleg... Igazad van - motyogtam kábán. Én erre egyedül nem vagyok képes!

,,Mi az, hogy nem megy? Eddig minden dolog, amire én nemet mondtam volna, neked sikerült! Nem pont most fogod feladni!" - Lara hangja rám hozta a frászt. Nem féltem tőle, csak megijedtem. Az ijedelmem helyénvaló is volt, mivel akkora szinten mennydörgött a hangja, hogy a fülem legalább tíz percen keresztül sípolt. De még nem tartunk ott a történetben, ezért visszatérünk a válaszomhoz:

De ez nem olyan feladat, amihez csak egy kis vakmerőségre van szükség! Ehhez egy egész önbizalom-telep kell! Nekem meg alig egy morzsányi van! Mond, meg mit csináljak!

,,Nem mondom meg, mert ha azt csinálnád, amit én mondok, akkor te Lara stílusú lennél. Márpedig csak én lehetek az egyetlen, az utánozhatatlan Lara! És mellékesen: Adrien beléd szeretett és nem belém. Ezért azt fogod csinálni, ami kellőképpen Marinettees!" - Oké. Normális, ha az ember lánya fél a fejében lakó hangtól?

- A te esetedben vehetjük annak, feltéve, ha nem késel el - tárgyilagos hangját hallva, Tikkire emelem a tekintetem. Megrökönyödve veszem észre, hogy már az egész tál üresen áll. Aztán az órámra pillantok. Tíz perc múlva becsöngetnek! Szerencsére már készen vagyok, ezért csak felkapom a cuccom, elbúcsúzom a szüleimtől és rohanok a suliba. Kivételesen nem lenne muszáj, de a szokás hatalma az én esetemben is él. Meg sem állok addig, amíg el nem érem a tanterem ajtaját. Ott megállok egy percre és miután normálisnak ítélem a légzésem, benyitok.

- Marinette! - Alya barátnőm kellőképpen meglepődik. - Azt hittem, hogy az időre beérésed csak a múlt hétre vonatkozott - miközben leülök mellé, megfigyelem az előttünk ülő fiúkat. Nino eddig hátra fordulva beszélgetett Alyával, Adrien meg csak mered maga elé és gondolkodik.