kezembe veszem az ollót és mélyen michael szemeibe nézek.
mégfogom az egyik vállamig érő tincsemet, majd a számmal egy vonalba levágom.
a fekete hajszálak a fehér csempére hullanak.
nem tudom, hogy egyenesen vágom e vagy nem.
nem is igazán érdekel.
csak azt akarom, hogy michael lássa.
- így, vállig érő hajjal még el is hiszem, hogy te vagy lilac. - mondta két napja és tizenhat órája.
szóval most levágom, hogy csak a nyakam közepéig érjen.
nem akarom, hogy elhiggye, hogy lilac még bármilyen formában is létezik.
a neve megmaradt, de én már nem ő vagyok.
újabb és újabb tincsek végzik a földön.
michael végig csillogó tekintettel figyel.
szeretném azt hinni, hogy azért mert vannak érzései.
de ő csak élvezi, hogy megteszem amit akart.
- most ki vagy, szép orgonám?
- minden, csak nem a tiéd.
michael tekintete elsötétül, majd öklével beleüt a tükörbe.
hiába tudom, hogy semmi sem történhet, mégis hátralépek.
feldühítettem.
ő a tűz, én pedig a piromániás.
akkor gyújtom meg, amikor csak akarom, hogy aztán megbűvölve figyelhessem a lángját.
csakhogy ő is akkor éget meg engem, amikor úgy tartja kedve.
most olyan, mintha az íriszeiben lévő sötétzöld foltok az egész szemét kitöltenék.
körmével a tükröt karcolgatja, majd végül homlokát az üvegnek dönti.
lehunyja szemeit, majd mély levegőt vesz.
pillái remegnek, miközben tüdeje megtelik oxigénnel.
- menj el, orgonám.
gondolkodás nélkül lerakom az ollót.
a fém hangosan csattan a márványpulton.
átlépem a csempét borító éjfekete tincseket, majd kimegyek a fürdőből.
becsukom a szememet és egészen ki nem nyitom addig, míg fel nem érek a szobámba.
YOU ARE READING
MIRRORS
Mystery / Thriller- meztelenül? de hisz ruhád alatt hazug a húsod is. szeretnélek levetkőztetni meztelen csontodig. és ha még a csontod is hazudik? meztelensége nem elég! kibontanám csontodat és megnézném lüktető velejét. az lenne a végső megismerés! vagy még az sem...
