fORty-SeCOnd DaY

453 92 15
                                    

mivel egy hét múlva is hiába mondogatták a gyámügyesek, hogy míg be nem töltöm a tizennyolcat nem élhetek egyedül, így végül felkeresték az egyetlen élő és lélegző rokonomat.

a vak, floridai nénikémet.

eredetileg az volt a tervük, hogy majd hozzá költöztetnek.

aztán persze rájöttek, hogy ő nem vigyázhat rám.

szóval aláírattak vele egy papírt - már amennyire egy vakkal alá lehet akármit is íratni - amiben beleegyezett a nagykorúsításomba.

hivatalosan is nagykorú lettem.

vagyis minden ami a szüleimé volt, az az enyém.

úgy érzem, hogy sírnom kéne.

gyászolnom.

szerveznem a temetésüket.

éreznem a hiányukat.

és én mégis csak ülök a szobám poros padlóján, miközben az ajkamról tépdesem a bőrt.

egy könnycseppet sem hullattam miattuk.

pedig meghaltak.

ami azt jelenti hogy soha többé nem látom őket.

és én mégsem sírtam.

az elmúlt másfél hónap minden érzelmet kiölt belőlem.

már nem vagyok semmi és senki.

a testem csak van, de a lelkem már rég elenyészett.

nem tudom, hogy lehetnék újra önmagam.

nem tudom miként érezzem újra, hogy vagyok.

szóval csak fogom magam, kimegyek a folyosóra és leülök a tükör elé.

michael minden mozdulatomat rezzenéstelen tekintettel figyeli.

már megszoktam, hogy smaragdzöld szemeivel folyton figyel, mintha próbálná megfejteni az összes titkomat.

pedig mindketten tudjuk, hogy mindent tud rólam.

nem kell neki kézikönyv, hogy kiigazodjon rajtam.

báb vagyok és önként nyújtom neki a zsinórjaimat.

- milyen nagykorúnak lenni, lilac?

és a hangja sem idegen már.

nem mondom, hogy nem tartok tőle, de azt hiszem ehhez is hozzászoktam.

- ugyanolyan.

pár percig némán fürkészi az arcomat, majd újabb kérdést tesz fel.

- boldogít, hogy meghaltak a szüleid, szép orgonám?

egyből rávágnám hogy nem, csakhogy  a hangok valahogy átformálódnak és végül igent mondok.

michael elvigyorodik, én pedig ijedten kapok a torkomhoz.

- mindig is ezt szerettem volna. hogy boldoggá tehesselek.

hiába kaparászom a torkomat, a hangok ugyan úgy kibuknak az ajkaim közül.

- boldog vagyok.

- még nem, szép orgonám. még nem.

×××

shhh Dom_Lw

MIRRORSWhere stories live. Discover now