Az elődök bekavarnak

12. Fejezet

- Teremtést jelent. Ezek itt pedig az erő és a szépség - mutogattam. A jelek között egy érdekes darabra akadtam.- Ez itt pedig egy idézet ,,Ami valódinak tűnik sokszor hamisítvány" - mélyen néztem a szemébe. Vidáman pillantott vissza.

- Igazán érdekes. Mintha valaki azt akarná mondani, hogy nem én vagyok az igazi Katica csak egy dublőr - nevette el magát. Én is csatlakoztam hozzá.

- Tudod a kínai tanárom, vagyis inkább senseiem szerint az ilyen idézeteket és tanácsokat emberre szablyák, attól függően, hogy milyen a jelleme, mi a munkája, van-e családja és hasonlók - idéztem fel magamban szigorú, de mindig igazságos tanító mesterem szavait. Katica ismét vihogni kezdett, mire folytattam. - Lehet, hogy valamiért tényleg hamisított vagy.

- Miért is? - valami, általam nem ismert hangot használt, amiből sütött a fensőbbségérzet. - Nem tudok róla, hogy a királyi sarjaknak lenne ilyen kiváltságuk.

- Minden oké veled? - kérdésemre furcsán nézett rám.

- Persze - mondta végül. Aztán minden bizonnyal eljutott az agyáig, hogy mire is gondoltam pontosan, mivel bocsánatkérő arcot vett fel. - Ne haragudj!

- Semmi baj - ez a válasz várható volt tőlem. Már hogy tudnék haragudni életem szerelmére?

- Az jó - vigyorgott rám. Hihetetlen, hogy mennyi hangulatot láttam tőle csak egy fél óra alatt. Lehet, hogy eddig azért nem ismertem ezt az oldalát, mert a harcok miatt keveset beszélgettünk. Elhatároztam, hogy ez meg fog változni. - Vigyáznom is kell, mert még a végén én is elkapom Marinette betegségét - ismételten felnevetett.

- Marinettenek komoly baja van, és nem szabadna viccelődnöd vele! - kiabálásomból látszik, hogy nem kicsit kaptam fel a vizet. Ha valamelyik animében lennénk a való világ helyett, akkor most bizonyára Katica felé magasodnék, ő pedig megszeppenten nézne maga elé. És ebben az a fura, hogy a fele igaz. Tényleg Katica felé magasodom, mert egy kicsikét alacsony, én meg magas növésű vagyok. Viszont ő egyáltalán nem szeppent meg, hanem diadalmasan bámult maga elé, és valamit suttogott is:

- Tudtam! Hyppolitia tartozik nekem - a fura név, amit mondott ismerős volt. Csak azt nem tudtam kitalálni, hogy honnan. Talán egy hírességnek lenne ez a neve? Ez már eleve bukott terv, mivel valamilyen harccal kapcsolatban emlékszem erre a névre. Gondolkodásomnak az vetett véget, hogy fennhangon megszólalt. - Te szerelmes vagy Marinettebe. - csak úgy simán kijelentette. Tudtam, hogy nem lenne esélyem tiltakozni és mivel hazudni sem volt nagy kedvem ezért inkább eltereltem a beszélgetést egy másik mederbe.

- Ha megnézed ezeket az írásjeleket, akkor te is láthatod, hogy leginkább az egyiptomi hieroglifákra hasonlítanak. Ezért azt jelenti, hogy ,,A harmadik, Egyiptom ötvenhatodik fáraójának az udvarában él majd." Az ilyen típusokra mondják azt, hogy jóslat. Tudod, mint a szerencse sütikben - volt akkora mázlim, hogy hagyta a szerelmi életemmel kapcsolatos témákat, és csillogó szemekkel nézett a jóslatra. Majd a tekintetét rám emelte.

- Egyiptom a kedvenc országom. És képzeld! Megtanultam egyiptomiul, és azt számítom a különleges nyelvemnek. Egyelőre, azonban nem tervezek másikat is bemagolni. Ezért is örülök, hogy itt vagy nekem és segítesz - a tekintetem megakadt társam szeménél. Most valahogy más, mint máskor. Nem olyan világos, mint amilyen lenni szokott. Megráztam a fejem. Biztos csak képzelődöm. Már mitől változna meg az ember szeme?

,,Mondjuk kontaktlencse?" - Plagg hangja irritálóan hatott a fejemben. Bár meg kell adni, hogy valószínűleg nem mondott akkora marhaságot. Amikor megkérdeztem Katicát, elnevette magát, majd visszakérdezett: