IGNIS : egy majdnem átlagos kávézó

16. fejezet

○ Amy ○

-Lehetetlen! - lihegtem a földön fetrengve, elhaló hangon - egyáltalán nem érdekel, mennyire erősíti az izmaimat, akkor se fogok még egy kört futni - emeltem meg csak annyira a fejem, hogy szembe tudjak nézni John rettentő és szörnyen fárasztó haragjával. Ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy akár örökre magamra fogok haragítani egy eléggé... pocsék idegállapotú alkoholistát, csak egyszerűen szépen le akartam feküdni valahova, és ott is maradni egy jóideig. Már mindenem sajgott a több órás intenzív edzéstől, amit neki sikerült fáradhatatlanul végig ordibálnia. Most komolyan, én eddig még egyszer sem hallottam arról, hogy például „száz guggolás" mióta számít pihentető feladatnak. A borzalom pedig az egészben, hogy szinte tényleg ez volt az egyik legegyszerűbb.

Amint így szenvedtem az erdőben, próbáltam újra felidézni, miért akartam én annyira segíteni Nic-éknek, ugyanis ahogy sikerült kiharcolnom, hogy magukkal vigyenek, önkéntelenül egy óriási bajt zúdítottam a fejemre. Az egész úgy kezdődött, hogy Rob kijelentette, nekem is részt kell vennem a többi kezdővel együtt egy gyors kiképzésen. Pár óra múlva már vigyorogva kisért el egy erdei tisztás közepéig, ahol nagyjából a fél Ignis csoport várakozott többé-kevésbé fegyelmezetten, és utána pedig könyörtelenül John karmai közé vetett. Ez az egész tegnap történt így még sajnos a mai napon kívül maradt öt, ahol tetszése szerint kínozhat minket, önvédelmi óráktól kezdve, egészen a mezőkörökig. Persze a büszkeségem semmiképpen sem hagyja, hogy ilyen hamar feladjam az alighogy megszerzett esélyem, és itt hagyjam ezt az egész edzőtábor szerűséget, amit csak és kizárólag John szórakoztatására találtak ki (szerintem). Főleg miután elképzeltem Nic kárörvendő fejét, ahogy közli velem, hogy ő már előre megmondta mennyire nem fogom kibírni ezt.

-Carvel, ha nem kel fel most azonnal, én fogom állásba rángatni, és az eléggé nem fog tetszeni - tornyosult felém egy bizonyos alkoholista, és rá se kellett néznem, hogy tudjam per pillanat az arcszíne vetekedik egy paradicsom pirosságával.

-John, mindenem fáj, szomjas vagyok, és félig már sáremberré változtam! A legkorábbi időpont, amikor talán képes leszek innen egyedül elmozdulni, minimum két óra múlva lesz, egy kiadós alvás után ... - motyogtam fájdalmasan, és még arra se voltam képes, hogy legalább felüljek. Egy ideig mindketten csöndbe maradtunk, aztán végül John szólalt meg egy sóhajtással.

-Rendben Carvel, ezt most az egyszer megúszta, de ne higgye, hogy holnap is ilyen kedves leszek -segített fel a földről, és ahogy kiegyenesedtem szinte együtt érzően veregette meg a vállam. Bár ez csak egy pillanatig tartott, mert utána ordibálva rászolt egy random srácra, hogy segítsen hazajutni.

------ ▪ ------

-Amúgy engem Gary-nek hívnak - mosolygott rám a mellettem sétáló fiú, mire én is bemutatkoztam. Nagyjából negyedóra pihenő után végül vele indultam, el egy bokrokkal és fákkal tarkított ösvényen, az erdő kijárata felé. Így elsőre egész szimpatikus volt göndör világosbarna hajával, ami szinte külön életet élt az erős szélben - remélem szeretsz motorozni, mert nincs kedvem átsétálni a fél városon, és veled ellentétben nekem még jegyet is kéne vennem, ha például buszra akarnánk szállni - léptünk ki egy nagyobb erdei útra, ahol már lehetett hallani a távoli kocsik zaját. Ekkor nem messze tőlünk váratlanul megpillantottam egy rohadt jó, ezüst színű motort. Nem vagyok nagyon otthon ebben a témában, de azt már észre tudtam venni, hogy jó pár estét tölthetett a kipofozásával. Látszott, hogy szinte az egészet ő rakhatta össze, de mégis úgy csillogott, mintha csak most hozták volna valamelyik híres színész garázsából.

-Egész jó motorja van ennek a madárfészek fejűnek - hallottam meg Ignis hangját. A szenvedésem alatt jobbnak látta ha nem nagyon zavar, de úgy tűnik mostanra már megunta a várakozást. Mivel én még bírtam volna ezt a csöndes időszakát egy ideig, ezért amolyan „ha nem szólok hozzá talán elhallgat" elv alapján, figyelmen kívül hagytam a beszólását, és inkább Gary-re koncentráltam.

-Had mutassam be az én kis gyöngyszememet - paskolta meg vigyorogva a motort, és egy rutinos mozdulattal felpattant rá. Én még mindig leeset állal bámultam a járgányt, de aztán hirtelen észbekaptam, és az állapotomhoz képest egész gyorsan mögé ültem.

-Na ennyit a dédelgetett álmomról, miszerint az első motorozásom egy izmos, olasz pasival lesz a naplementében, lehetőleg nem csurom sárosan... - kapaszkodtam bele tettetett szomorúsággal az előttem ülőbe, aki egyszerűen csak jól kiröhögött, aztán már száguldottunk is egyenesen a kávézó felé.

------ ▪ ------

-Amy drágám, mi történt veled? - ölelgetett mag Mamma, ahogy beléptünk az ajtón.

-És miért Gary-vel együtt érkeztél a motorján - vágta hozzám egyből egy bizonyos seggfej a kérdését, mielőtt még egyáltalán megszólalhattam volna. Nem egészen értettem miért húzta fel magát ezen ennyire, de momentán semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy értelmesen válaszoljak neki.

-Ó, bocs... nem akartam, hogy így tudd meg, de igazából híres együttest alapítottunk, és most éppen világkörüli turnéra indulunk - vigyorodtam el gonoszul Nic szemébe nézve, aki csak lemondóan kifújta a levegőt. Miután kijelentettem, hogy én is velük akarok menni az Aer társasághoz, a köztünk lévő légkör kicsit megváltozott, és nagyrészt inkább próbáltunk nem összefutni, vagy ha ez nem volt lehetséges, akkor gondolkodás nélkül zúdítottuk egymásra a gúnyos megjegyzéseinket - csak azért ugrottunk be, hogy összeszedjem a dolgaimat, de nyugi majd küldünk egy képet Párizsból - folytattam fapofával a műsort, és belekaroltam a mellettem álló magában röhögő Gary-be. Erre egy pillanatra Nic megdermedt, de aztán csak idegesen beletúrt a hajába, és elviharzott. Büszkén sandítottam az újdonsült „zenésztársamra", és próbáltam figyelmen kívül hagyni, egy bennem lappangó alig észrevehető érzést, amit legjobba a bűntudathoz tudnék hasonlítani.

-Amy kincsem, menj, fürödj le gyorsan, addig én csinálok neked egy kis kávét - mosolygott rám Mamma, mire csak hálásan bólintottam, és felrobogtam a szobámhoz. Ahogy a fürdőbe értem először gyorsan becsuktam az ajtót, nehogy Bunny-nak megint kedve támadjon ruhát lopni, és csak ezután kezdem vetkőzni.

Jólesően sóhajtottam fel, amint a forró víz lassan lemosta rólam az erdőben össze szedett sarat - talán mégse kellett volna ennyire felidegesítenem Nic-et - fordultam csukott szemmel a vízsugárba - de végülis ő kezdte ezt a veszekedést... részben... - léptem oda vacogva egy törülközőhöz, ami szépen összehajtogatva várt rám - no mindegy is... van jobb dolgom mint vele foglalkozni - bújtam bele egy tiszta ruhába, és inkább azzal kezdtem el szórakozni, hogy Ignis-t szólongattam magamban hátha kicsit eltereli a gondolataimat.

●●●

Sajnálom, hogy kicsit késtem ezzel a fejezettel, de ennek ellenére remélem tetszett. :)