IGNIS : egy majdnem átlagos kávézó

5. fejezet

Csipp, csepp, csipp, csepp - hm... mi csöpög a fejemre? Hideg és nedves, és hmm... várjunk csak, fogadni mernék, hogy ez megint David lesz! Huh, biztos valahogy szerzett egy új vízipisztolyt... de én nem fogom hagyni, hogy másodszorra is lelocsoljon!

Nyitottam ki a szemem egy ördögi mosoly kíséretével, ami egyből az arcomra is fagyott, ahogy megláttam a felettem nyáladzó, rohadt nagy, vérszomjas kutyát. Aztán hirtelen meghallottam Nic kiabálását, és eszembe jutott a tegnapi nap.

-Bunny! Megmondtam, hogy ne zaklasd már kora reggel az új lányt!

A Bunny-nak nevezett vadállat tudomást se véve az ordibáló Nic-ről, megszaglászott, aztán belekuporodott az ölembe, én meg nem merte megmozdulni, nehogy „véletlenül" leharapja a fejem.

-Baszki Bunny... - sóhajtott Nic, ahogy belépett a szobába. Fehér pólót és farmert viselt, sötét barna haja pedig enyhén összekócolva lógott a szemébe - Bogaram, te meg jobb ha vigyázol vele, mert lehet hogy nem néz ki annak, de nála perverzebb élőlénnyel, még életemben nem találkoztam.

-Egy kutya hogy a jó életben lehet perverz? - néztem az ölemben békésen szundikáló nagy, fekete szőrgombócra. Aztán megéreztem, ahogy az egyik mancsa lassan elkezd vándorolni a testemen, engem meg kirázott a hideg - Nic azonnal szedd ezt le rólam! - fordultam idegesen a mellettem álló fiú felé.

-Miért? Pedig olyan jó kis párt alkottok... - vigyorodott el egy másodpercre, mire én csak egy gyilkos pillantással jutalmaztam, ami a reggeli kócos hajamnak, és az este elkenődött szempillaspirálomnak (nem volt időm lemosni) köszönhetően hatásosnak bizonyult.

-Jólvan-jólvan, azért nem kell egyből kinyírni! - fogta meg az ölemben alvást színlelő kutyát - amúgy ezeket Mamma küldi - tett le gyorsan egy kis csomagot az ágyamra, aztán kisétált a szobámból.

Egy nagy sóhaj kíséretével ültem fel, hogy megnézzem mi van a csomagban. Meglepetésemre néhány póló, gatya, fehérneműk, plusz egy minimális sminkcucc (örök hála Mamma) volt benne. Gyorsan kiválasztottam, hogy mit vegyek fel ma, és bementem a fürdőmbe. A falon világoskék csempék voltak és a zuhany mellett állt egy kis asztal, amin pár összehajtott törölköző volt. Rápakoltam a cuccom és levetkőztem. Éppen nagyban zuhanyoztam, amikor váratlanúl résnyire nyílt a fürdőszoba ajtaja. Aztán már csak azt láttam, ahogy Bunny odaoson a kisasztalhoz, és felkapja a melltartóm. Hirtelen fel se fogtam, hogy mi történt, de amikor eljutott az agyamig, gondolkodás nélkül ugrottam ki a zuhany alól magamra tekerve egy narancssárga törölközőt, hogy Bunny után fussak.

Először a szobámban "kergetőztünk", de aztán kicsusszant az ajtómon a folyosóra... én meg természetesen utána rohantam. Ez a kis futkározás meg se kottyant nekem tekintettel arra, hogy kemény hét évig éltem egy helyen Daviddel. Dühösen szaladtam Bunny után, amikor hirtelen lefékeztem, ugyanis a perverz kutya egy fehér pólós alakhoz futott a folyosó végén, és letette elé a melltartómat.

-Amy? - halottam meg Nic döbbent hangját. Ahogy az arcát néztem a szemében csodálkozáson kívül valami egészen mást is láttam, de per pillanat ez egyáltalán nem izgatott, ugyanis EGYSZÁL TÖRÜLKÖZŐBEN ÁLLTAM NICOLAS RIDLEY (és a démoni kutya) ELŐTT!!! A fejem konkrétan lángolt, és szívem szerint most azonnal elástam volna magam valahova jó mélyre.

-Ha egy szót is mersz szólni, nem éled meg a holnapot! - fordultam vörös fejjel Nic felé - és add ide a melltartómat! - Ő még mindig engem bámulva hajolt le az előtte fekvő világoskék fehérneműhöz. Amint felvette, én csak gyorsan kikaptam a kezéből, és piros fejjel visszasiettem a szobámba.

Ahogy beértem, egyből a párnámba temettem a fejem és Nic-ről kezdtem el gondolkodni. A majdnem mindig vigyorgó Nic-ről, aki most csak ledöbbenve ált, és nézett engem... - vááá, ennél kínosabb nem is lehetett volna!

Végül feláltam, és összekészülődtem, aztán jobb ötlet híján lerohantam a konyhába Mammának segíteni. Amúgy ahhoz kepést, hogy ez egy kávézó, egész sok sütit szokott készíteni.

-Amy drágám, jól aludtál? - kérdezte vidáman Mamma, amint meglátott a konyhában. Én csak mosolyogva bólintottam, mert nem akartam rázúdítani Bunny felejthetetlen ébresztését. Aztán eszembe jutott, hogy még elfelejtettem megköszönni az ajándékot.

-Jaj tényleg, nagyon köszönöm a csomagot. Életmentő volt - fordultam hálásan Mammához, aki csak értetlen fejet vágott, és megkérdezte milyen „csomagról" beszélek.

-Hát arról amit Nic-kel küldtél fel - zavarodtam össze teljesen.

-Én erről drágám semmit sem tudok... de várjunk csak, mintha Nicy-kém tegnap említette volna, hogy elmegy vásárolni - nézett rám, egy mindent tudó mosolyával. Én csak ledöbbenve bámultam vissza, és már tényleg nem értettem semmit.

Most akkor Nic vette nekem azokat a cuccokat? - Mosolyodtan el magamban, mikozben elképzeltem, milyen szerencsétlen fejet vághatott, amikor kiválasztotta a szempillaspirálom.

●●●
I love Bunny ♡