IGNIS : egy majdnem átlagos kávézó

6. fejezet

- Amy drágám, el tudnád mosogatni azokat az edényeket? Én addig kiszolgálom a vendégeket - nézett rám kedvesen Mamma. Már éppen neki is láttam, amikor hangos tányércsörömpölést hallottam meg a hátam mögül. Ijedten pördültem meg, de meglepetésemre egy húsz év körüli, fekete hajú lány bámult vissza rám, előtte a kezéből kiesett tányérokkal. Aztán hirtelen elvisította magát...

-Niiiiic! Egy szellem mosogat a konyhába!

-Nyugodj már le Sara! Ez csak Amy - jelent meg Nic unott fejjel az ajtóban - amúgy meg csak félszellem.

-Oh... szóval te vagy az új lány - nézett rám megkönnyebbülve Sara. A haja laza lófarokba volt fogva, és egyszerű, fekete keretes szemüveget viselt - bocsi, hogy megijedtem, de én nem látlak csak hallani tudlak téged, mert túl távoli rokona vagyok egy szellemnek - kezdett el szabadkozni - egyébként hogy változtál félszellemmé? - nézett rám kíváncsian. Gondolom elég fura lehetett neki, hogy a levegővel beszélget.

-hát... ööö... nálam volt egy ilyen vas tőr, aztán elütött egy kocsi... - vakartam meg a fejem, és reménykedtem benne, hogy nem fogja megkérdezni, mi a frászért rohangáltam az úttesten... Enyhén kínos lenne bevallani, hogy beszartam Nic-töl.

-Ó az biztos az Ignis tőre lehetett, de, hogy került hozzád? - tette a szája elé a kezét.

-Milyen „Ignis tőre"? Mi van?? - néztem értetlenül Nic-re, mert erről semmit sem mondott nekem, de őt per pillanat „szörnyen lekötött" a törött tányérok szilánkjai - Nic... Most azonnal mond el mi a franc van! -léptem oda hozzá villámló szemekkel.

-Oké, de ha John megtudja nekem végem - ált fel megadóan - szóval ugye négy ősi szellem volt, és most mindegyiknek van egy fémtárgya, amit négy külön csoport őriz titokban. A miénk, mint már gondolom sejted Ignis-é, a tűzszellemé. Robbal régebben fogadtunk, hogy aki kevesebbet bír enni Mamma almáspitéjéből...

-Ki az a „Rob"? - szoltam közbe kicsit nyugodtabban.

-Ja tényleg, te még nem is találkoztál vele. Ő az Ignis csoport vezetője és szerelője, csak most épp kikapcsolódik egy börtönbe - mondta Nic közömbös hangon.

-Mit csinál a börtönben, és várjunk, egyáltalán mit keres ott? - tágult ki a szemem.

-Hát még egyszer régen lecsukták, aztán persze megszökött, de már tök sok barátott szerzett ott, szóval ha a szabadideje engedi, elfogatja magát, aztán ha megelégelte a szórakozást megint megszökik... de amúgy jófej - vigyorodott el Nic, én meg próbáltam nem teljesen lesápadni miközben megemésztettem a hallottakat.

-Na, úgyhogy fogadtunk, és a vesztesnek el kellett lopnia a tőrt, aztán pedig minimum három napig úgy elrejtenie, hogy ne találják meg... És hát Rob győzött, én meg lophattam el az Ignis. Épphogy sikerült, de nem volt időm elrejteni, ezért jobb ötlet híján magammal vittem a suliba... innen meg már te is tudod - nézett rám egy nagy sóhajjal. Ekkor eszembe jutott, hogy a baleset óta még nem is láttam a tőrt.

-Most hol van Ignis tőre? - kérdeztem kíváncsian. Nic először gondolkodva méricskélt, de aztán megszólalt.

-Hát igazából erről se szabadna tudnod, de John szerint Ignisszel együtt por formájában a testedbe került.

-Miiii? - már azt hittem a sors nem tud meglepni, de elfelejtettem, hogy úgy látszik most nagyon pikkel rám a világ - azt akarod mondani, hogy egy elporladt tőr van a testemben, és te eddig nem is szoltál róla?!

-Nyugi van tündérbogárkám, félszellem vagy szóval nem árthat neked.

-Igen, a te hibádból, és nem vagyok a „tündérbogárkád" - böktem az ujjammal mérgesen felé.

-Jólvan csillagom, de mindent becsületesen elmondtam, szóval nincs kedved megismételni a törülközős produkciódat jutalomként? - vigyorodott el, mire én csak egy jól irányzott rúgással válaszoltam.

-Milyen „törülközős produkcióról" beszéltek? - szolalt meg Sara. Fel se tűnt, hogy azóta ott ált mellettünk. Még egy utolsó gyilkos pillantást küldtem Nic felé, aztán megpróbáltam menteni a helyzetet és valahogy kimagyarázni magamat, de ő közbe szólt.

-Semmi fontos, csak kiejtette a törülközőket a kezéből. Egyébként nem kéne folytatni a mosogatást? - lépet védelmezően elém Nic... jó bevallom ez egy picit rendes volt tőle.

Gyorsan a csaphoz léptem, hogy kinyissam, de ahogy megmozdítottam, hírtelen leesett a teteje, és egy rohadt nagy vízsugár lövelt ki belőle, eláztatva mindent és mindenkit. Csurom vizesen próbáltam betömni a lyukat egy ronggyal, de ezzel csak azt értem el, hogy még jobban szét spriccelt az egész. Segítség kérően fordultam körbe, amikor megakadt a szemem egy felsőtesten amire rásimult a vizes póló... egy (sajnos) nagyon izmos és sexi felsőtesten - mi a frászért kell, hogy egy ekkor seggfejnek ilyen jó hasa legyen!? Nem, csak azért sem fogom megszámolni a kockáit... (6!!), na jó, asszem hivatalosan is őrültnek lehet nyilvánítani - vívódásomat a felsőtest tulajdonosának hangja szakította félbe.

-Báránykám, figyelsz te egyáltalán rám? - mászott a képembe Nic. Komolyan kezd érdekelni mi öröme származik abból, ha egy állatfajtának hív.

-Igen? - néztem rá még egy kicsit mindig kábultan.

-Azt mondtam, hogy most azonnal el kell tűnnünk, ha nem akarjuk, hogy John leordítsa a fejün...

-Kinek kell leordítanom a fejét? - hallottam meg egy vészjósló hangot, mire ilyedten Nic-re néztem.

-John figyelj, ez csak véletlen volt... - próbálta megmagyarázni, hogy miért áll vízben a konyha, mire John elkezdett vele üvöltözni. Én csak idegesen ránéztem Sara-ra, amikor hirtelen Bunny jelent meg az ajtóban, és nekilátott ugrálni a földön keletkezett pocsolyákban. Erre Sara oda akart rohanni hozzá, hogy elkapja, de elcsúszott az egyik tócsában, és hasra esett. Nekem pedig ez volt az a pillanat, amikor az agyam felmondta a szolgálatot. Már kezdtem feladni a reményt, hogy élve kijutok innen, de hirtelen egy szőke hajú, Nic-nél kicsit idősebb srác jelent meg az ajtóban.

-Látom elvagytok nélkülem is...- nézett végig vigyorogva a romokban heverő konyhán.

●●●

1,05K MEGTEKINTÉS :))))
Vááá... nem tudom elégszer megköszönni, hogy ennyi mindenki olvassa a történetem.
Igazából gondolkodtam, hogy megpróbálok egy részt Nic szemszögéből is írni,
de aztán rájöttem, hogy azt a perverzséget, ami minden egyes nap az agyában lejátszódik,
elég nehezen lehet megfogalmazni. :D
Viszont ha nagyon akarjátok össze szedem magam,
és lehet, hogy egyszer csak meglepetés szerűen felrakok egy részt
(ha van időm), szóval várom kommentekben, hogy legyen-e. :)