Tizennyolcadik

2.8K 216 6
                                    

Amikor az előttem lévő lány is kilépett az ajtón, én is elkezdtem pánikolni. Hamarosan bemondták a nevünket, majd én is elindultam a tornaterem felé. Shawn mosolyogva nézett felém, majd mikor egymás mellé értünk, összekulcsoltuk a kezünket.

- Kész vagy? - súgta. Beálltunk a kezdő pozíciónkba, majd egymásra nézve vártuk, hogy a többi pár is elhelyezkedjen.

- Igen - feleltem a tekintetébe fúrva az enyémet. Az utolsók is  becsatlakoztak, és pár pillanat múlva elindult a zene. A fülemben zubogott a vér, szinte nem is hallottam a zenét, csak hagytam, hogy Shawn vezessen. Meglepő magabiztossággal táncolt, mintha erre született volna. A párcserénél szinte megszakadt a szívem, de hamar visszakerültem Shawnhoz. Alig két másodpercnek tűnt a tánc, mintha csak  egy lépésből állt volna, és már a közönség tapsolt is. Megkerestem a szememmel a rokonaimat, barátaimat, és elmosolyodtam. Még Dylan is a nézőtéren ült, és tapsolt. Ő ugyanis nem jött el a bálra, mint szereplő. Shawn átkarolta a derekamat, én pedig a nyaka köré fontam a karom, és lehunytam a szemem. Egy lassabb, nyugisabb szám indult el, a közönség pedig a tánctér felé indult, és sorra kérték le párjaiktól a diákokat. Apa krákogva megkocogtatta Shawn vállát, mire ő zavartan hátrafordult.

- Fiam, ha nem baj - mutogatott rám, majd Shawn mosolyogva átadott apámnak. - Olyan büszke vagyok rád - suttogta, mikor lassúzni kezdtünk.

- Apa, ez még nem is a szalagavató -mondtam, majd feljajdultam, mikor a lábamra lépett.

- Ne haragudj, nem tudok táncolni - szabadkozott, majd inkább átadott kevésbé lelkes nagyapámnak.

- Örülök, hogy eljöttetek - kezdtem meg a társalgást, mire a nagypapám köhögött egyet.

- Én is - felelte, én pedig inkább nem forszíroztam tovább a kommunikációt.

- Lekérhetem? - a hangra óvatosan hátrafordultam.

- Örömmel átadom - mondta mogorva nagyapám, én pedig meglepődve néztem Dylanre. Átkarolta a derekamat, és ide-oda ringatóztunk.

- Nézd, sajnálom. Nem kellett volna ilyen hülyén viselkednem.

- Nem a te hibád. Én voltam a hülye - motyogtam, mire felemelte az állam. Azt hittem meg akar csókolni, de nem tette.

- Én pedig nem úgy kezeltem a dolgot, ahogy kellene - csak azzal nyugtáztam a mondatát, hogy ráhajtottam a mellkasára a fejemet, ő pedig megsimogatta a hajam. Némán hulltak a könnyeim. - Hé, lesírod a sminked.

- Most már nem baj - nevettem fel. Táncoltam még a nagybácsimmal, a három éves unokatestvéremmel, és még anyu is felkért, nagy megdöbbenésemre. Rachel és én később a lelátó alján ültünk, fejemet a vállára hajtottam. Shawnt néztem, ahogy a családjával van, táncol az unokahúgával, és megöleli az anyukáját. Tudtam, hogy halálosan belezúgtam, és nem tudok ellene mit tenni. De őszintén? Nem is akartam. Rachel hamarosan elment a barátjához, majd Carla ült le mellém.

- Rég láttalak - mosolyodtam el szomorkásan.

- Én is. Gyönyörű vagy. És jól mutattok együtt Shawn-nal.

- Köszi - karoltam át, majd megöleltem.

- Hétvégén elutazom. De utána, a szünetben találkozhatnánk - ajánlotta fel, mire lelkesen bólogattam.

- Jó. Megbeszéljük.

- Nézd, ki jön itt - intett a fejével a közeledő személy felé, majd felkelt mellőlem. Shawn felém nyújtotta a kezét, és felhúzott a padról. A tánctérre vezetett, ahol még páran lassúztak a halk zenére. Újra a nyaka köré fontam a karjaim, és ringatózni kezdtünk.

- Tudod, sosem gondoltam, hogy egyszer veled fogok lassúzni - vallottam be.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét, miközben szorosan fogta a derekamat.

- Te voltál a szokásos bunkó, beképzelt rosszfiú.

- Ó - felelte. - Tehát bunkónak képzelték el?

- Nem. Az voltál - merengtem, mire elröhögte magát.

- És - hajolt közelebb, szája mindössze pár centire volt az enyémtől. - Megváltozott a véleményed?

- Igen - súgtam. - Teljesen.

Shawn még közelebb hajolt, majd gyengéden, óvatosan megcsókolt. A hasamban a pillangók életre keltek, sőt, úgy éreztem, mintha vérre menő harcot folytatnának egymással. Mindent elfelejtettem abban a pillanatban, csak ő és én voltunk az egész világon, a zene hirtelen elhalkult, Shawn oedig csak egyre csókolt, mintha sosem akarna elengedni. Mikor elváltak ajkaink, sokat sejtően elmosolyodott.

- Na, és most mi a véleményed, Tess?

- Totál belezúgtam a bunkó, beképzelt rosszfiúba - feleltem, mire újra megcsókolt.

✖️✖️✖️

Sziasztok!
Huhú, imádtam írni ezt a részt. Úgy gondolom, nincs hova húzni a történetet, következő részben epilógus, és vége. Szerettem Tessa és Shawn történetét, nehéz lesz megválni tőle.
Puszi mindenkinek❤️

Tűt a szénakazalban •mendes• ✔️Where stories live. Discover now