Tűt a szénakazalban •mendes• ✔️

Tizenkettedik

Azt mondják, egy fiú után nem szabad futni. Hát én nem is akartam. Azt akartam, hogy a fiú fusson utánam. De a fiú nem futott. Sőt, nem is nagyon beszélt velem, míg el nem kezdtünk próbálni a bálra. Shawn lazán, mocsárzöld pólóban, fekete nadrágban, és szintén fekete cipőben érkezett meg a próbára, magához híven utolsóként.

- Neked hol a párod? - fordult felém kedvesen a tánctanár. Minden évfolyamnak külön tanára volt. Az oktatót az összedobott osztálypénzekből fizették ki, a suli még véletlenül sem finanszírozta a költségeket.

- Ott jön - biccentettem a közeledő Shawn felé.

- Remek - csapta össze a kezét a tanár.

- Hol voltál? - förmedtem a fiúra.

- Hiányoztam? - vigyorgott rám csábosan.

- Nem azt mondtam.

- Valld be, hogy hiányoztam.

- Az életem árán sem - ingattam a fejem, miközben Shawn átkarolta a derekamat. A szívem hevesen dobogott. Azon gondolkoztam, vajon ő is érzi-e a zakatolását.

- Akkor miért is ver ilyen rohadtul gyorsan a szíved? - nevetett fel halkan.

- Hülye - morogtam. Igen, azt hiszem, érzi.

- Valld már be. Szerelmes vagy belém - közölte.

- Mi? - hökkentem meg.

- Jaja - bólogatott.

- Hát én komolyan beszarok - néztem arrébb, de a szívem megint elárult.

- Csak úgy repes a szíved - bizonygatta.

- Maximum attól, hogy ezután mehetek haza.

- Nem, nem - ingatta a fejét.

- Te rosszabb vagy, mint Will - emeltem fel rá a tekintetem. Emlékeztek még Will-re? Mellette ültem, mikor nem bírtam elviselni az épp mellettem lévő fiút. A tánctanár hevesen magyarázott valami olyasmiről, hogy a tánc milyen fontos és jó dolog, és még millió ilyenről. Mikor megmutatta a lépéseket, Shawn elhallgatott. Mereven figyelte az oktatónkat. Mikor a gyakorlásra került a sor, Shawn esetlenül próbálta elsajátítani a táncot. Olyan béna volt, hogy muszáj volt elnevetnem magam.

- Ne röhögj már, azzal nem segítesz - morogta a fiú, miközben sután rakosgatta a lábait maga előtt.

- Bocsi, csak olyan vicces - nevettem még mindig.

- Tudom, na. Falábam van - felelte. Abbahagytam a röhögést, majd segítettem neki.

- Azt ne oda. Oda lépjél. Te tudod, merre van bal és jobb? Na, akkor balra - okítgattam, hasztalanul. - Hogy fogod te a bálra megtanulni ezeket? - kérdeztem, miközben kimentünk a tornateremből.

- Hát, azt még nem tudom - csóválta a fejét. - Anyu öt éves koromban beiratott egy tànciskolába, azzal a szándékkal, hogy itt majd megtanulok táncolni. Hamarosan kiraktak, mert állandóan ráléptem a partnerem lábára - mesélte, mire felnevettem.

- Hát, az enyémet sem kímélted - néztem le saját, összetaposott lábamra. Szegény Shawn nem győzött bocsánatot kérni, mert állandóan a lábamon kötött ki. - Ha reggelre belilul, eltört - hajtottam félre a fejem, most pedig a srác röhögte el magát. Kiszedtem a cuccaimat a szekrényemből, és belepakoltam nagy, barna táskámba. Shawn ugyanígy tett.

- Tényleg bocs. Egyszerűen nem tudok táncolni, bárhogy próbálkozom is - tárta szét a karjait.

- Nem baj. Valahogy sikerülni fog - mutattam fel a hüvelykujjam. A kapuban álltunk.

- Hát, akkor, én megyek - mondta. Óvatosan közeledett, hirtelen azt hittem megcsókol, de csupán esetlenül lehajolt, és megölelt. A nyaka köré fontam a karjaimat, és beszívtam az illatát. - Holnap találkozunk.

- Oké - mosolyogtam, és bénán intettem egyet, majd figyeltem távolodó alakját, amint elnyeli a parkoló.