Tűt a szénakazalban •mendes• ✔️

Első

Reggel alig tudtam kikászálódni az ágyból. Kinyomtam a telefonomból üvöltő Nirvana-t, és nagy sóhajjal ültem fel. Mindenki azt gondolja, hoy mivel művészeti suliba járok, és a szüleim is a kifinomult zene hívei, én is Mozart-ot hallgatok. Tévednek. Az igazság az, hogy utálom a komolyzenét. Általában üvölt a fülemben a Nirvana, a Guns N Roses, a BMTH, vagy néha a 5 Seconds of Summer. Miközben rajzolok, elengedhetetlen a zene.
Odatipegtem a gardróbhoz, és kivettem egy szaggatott farmert, egy egyszínű, szürke pólót, és egy bordó kardigánt. Kentem magamra egy minimális vakolatot, hosszú hajamat kifésültem, bár így is teljesen göndör maradt. Bedobtam a szemüvegem a táskámba, majd a fülhallgatómat, és a telefonomat felkapva lementem a földszintre. Anyu valami kásával, és gyümölcsszószókkal várt. Csináltam egy kávét, majd emellett megettem a reggelim. Elköszönve anyutól, el is indultam. Most egy BMTH slágert választottam a sulihoz vezető rövid útra, és épphogy véget ért, már oda is értem.

- Tessa! - integetett felém a legjobb barátom, Dylan. Mellette Rachel állt, aki rögtön a nyakamba ugrott. Szegény Rachel nem nőtt valami nagyra, szóval még nálam is alacsonyabb volt, ami nagy szó. Dylan toronyként magasodott fölénk, az erre tett megjegyzéseiért általában ütéssel ajándékozzuk meg.

- Szép jó reggelt. - köszöntöttem őket mosolyogva.

- Neked is. - vigyorgott le rám diadalittasan Dylan.

- Minek örülsz, O'Brien?- dünnyögtem.

- Hogy törivel kezdünk.

- Ó, én művtörivel. - mosolyogtam. Ekkor egy piros sportkocsi hajtott br a suli utcájába, amiből egy All Time Low szám üvöltött. Mindenesetre a stílusa jó. Közvetlenül a lépcső előtt parkolt leállította a motort, és becsapta az ajtót. Leesett az állam. A fiú fekete farmert viselt, szürke pólóval, rá pedig egy inget dobott lazán. Barna haja az ég felé meredezett, szemét napszemüveg fedte. Lazán felsétált a lépcsőn, majd besietett az épületbe.

- Tessa. Hé. Nyáladzol. - bökött oldalba Dylan, mire ráöltöttem a nyelvem.

- Menjünk be inkább. - feleltem, és felviharzottam a lépcsőn, Dylan és Rachel pedig követtek. Bementem az osztályomba, leültem, és elővettem egy rajzlapot. Az iskola körvonalait kezdtem el rajzolni, majd tovább folytattam. Nem jutottam sokáig vele, a csengő félbeszakította az alkotásomat. A tanárnő tűhegyes sarkokon tipegett be, nyomában az ismeretlen, reggeli sráccal.

- Jó reggelt, mindenkinek. - csicseregte a nő. Nem nagyon bírtam a művtöri tanáromat, olyan mézesmázas volt. - érkezett egy új osztálytársatok. Shawn, ülj le Tessa mellé. - na, máris megkedveltem a tanárnőt.

- Szia. Tessa. - mosolyogtam rá.

- Ja, hallottam. - felelte.

- Én kérek bocsánatot. - fontam össze a karjaim.

- Nem tudnád ezt csendben tenni? - fordult felém.

- Ebben megegyezhetünk. - durcáztam be.

- Most is meg szólaltál.

- Te szóltál hozzám. - vontam fel a szemöldököm dühösen. Azt hiszi, hogy idetolja a képét a menő sportkocsijával, a kockás ingével, és a szemkápráztatóan gyönyörű szemével, és mindenki elolvad? Hát nem. Najó, icipicit.

- Most meg te.

- Na jó, befejeztem. - dőltem hátra.

- Ez egy jó ötlet. - mosolyodott el Shawn gúnyosan.

- Hahh, most is te szóltál. - diadalaittas vigyor terült el képemen, mire egyszerűen megcsóválta a fejét. A tannő eközben folyamatosan dumált, de én ezt figyelembe se vettem. Ledőltem az asztalra, azzal a szándékkal, hogy most akkor aludni fogok.

- Páros munka. - csapta össze a tenyerét a nő boldogan, mire dühödten felmordultam.

- Kérhetek másik párt? - emeltem fel a kezem, mire az osztályban lévő lányok szemei felcsillantak. Idióták.

- Az nekem sem ártana. - mondta Shawn.

- Ez esetben. - mosolygott folyamatosan a tannő. - Becca, ülj Shawn mellé, Tessa pedig majd Will mellett fog ülni.

- Csá, Tessa. - rágózott idétlen vigyorral Will. Bírtam a srácot, de volt egy megjátszós hajlama.

- Csá, Will. - utánoztam a hülye vigyorgását.

- Mizu van?

- Semmi. - feleltem, és alig észrevehetően Shawn és Becca felé lestem. Shawn unottan dobálta a tollát, Becca pedig próbálta szórakoztatni, de a fiúnak az arcizma sem rezdült. Ez némi boldogsággal töltött el. Atyaég, Tessa, fejezd be!

- Mi a feladat? - sóhajtottam.

- Valakinek a műveit kell kigyűjteni. - közölte Will, mire elővettem a tankönyvem. - Fejből. - tette hozzá.

- Baszki már.

- Aszittem' tudod. - mondta a srác.

- Megtennéd, hogy nem tárod elém a rágózásod folyamatát? - kezdtem, mire értetlenül nézett rám. - Magyarán csukott szájjal rágózol. - fejeztem be a mondatom.

- Ja, persze. - villantotta felém mosolyát, majd csukott szájjal folytatta a csámcsogást.
Mikor kicsengettek, úgy száguldottam ki a teremből, mint aki tojással dobálnak. Rachel szőke loboncát kerestem, majd odaviharzottam.

- Ahj, Tessa. Az a sportkocsis gyerek nem az én osztályomba jár.

- Azt gondoltam. - feleltem. - Mert az enyémbe.

- Komolyaaaan? - csillant fel a szeme.

- Ja. Ráadásul a padtársam.

- És ennek te nem örülsz? - virult folyamatosan.

- Tudod milyen bunkó? - néztem rá idegesen. - Eszem megáll.

- De azért helyes. - pillantgatott az egyik asztalhoz.

- Össze ne csináljam magam. - forgattam meg a szemem.
Rachel elsietett balettórára, Dylan pedig meg sem jelent a szünetben. Dupla művtöri során vissza lettem ültetve Shawn mellé, aminek hallatán mind a ketten repkedtünk örömünkben. Shawn ki is repült az ablakon. Bárcsak.
Feltűnt, hogy többször pillant rám, mint kellene. Volt, hogy hosszú ideig tanulmányozta a vonásaimat.
És az lepett meg a legjobban, hogy ez engem nem idegesít.