Tűt a szénakazalban •mendes• ✔️

Hatodik

Halk kopogás zavarta meg a csöndet. Összerezzentem. Óvatosan az erkélyajtómhoz lopakodtam, és kilestem a függöny mögül. Az üvegen keresztül Shawn vonásai derengtek fel előttem. Hátrahőköltem. Engedj be - formázta meg a szót Shawn, mire én kinyitottam az ajtót. Még szerencse, hogy a ruhámat egy régi, erősen szaggatott gatyára cseréltem. Hajam lágy hullámokban omlott a vállamra a fonat hatására, sminkemet viszont már lemostam. Gyorsan előkaptam a szempillaspirálomat, míg Shawn bejött, és felvittem a szempilláimra egy keveset. Megpördültem, mire Shawn-al találtam szembe magam. Hátát nekidöntötte az erkélyajtómnak, arcán kicsit gunyoros mosoly terült el.

- Mi van? - dörrentem rá. - És hogy kerülsz ide?

- Nem tudom - vont vállat. - Csak sétáltam... És egyszer csak az ablakod alatt kötöttem ki.

- Ühüm - hümmögtem.

- Ja - felelte.

- És most? Mi a terved? - pillantottam rá.

- Semmi. Nem tudom. Szerintem megyek - szólt, majd kinyitotta az ajtót, és lemászott az erkélyemen. Kényszeredetten nevettem magam el, majd kiszaladtam utána, és lenéztem a korlátot szorongatva. - Majd csukd be az ajtót - kiáltott fel még egyszer, majd távolodó alakját elnyelte a sötétség. Még mindig nevetve visszamentem a szobámba, elfordítottam az ajtó kilincsét, és behúztam a sötétítőt. Leültem a laptopom elé, és egy Foo Fighters számot kapcsoltam be, majd elnyúltam az ágyon. Nyitott szemmel meredtem a plafonra, majd a lejátszási listán szép lassan álomba merültem.

✖️✖️✖️

Reggel a telefonom pittyegésére keltem. Még mindig ugyanaz a szett volt rajtam, mint tegnap, hajam pedig majdnem ugyanúgy nézett ki. Felkaptam a telefonomat, és megnyitottam az üzenetet.

Hol a frászban vagy?

Értetlenül néztem, majd az órára pillantottam. Nyolc lesz öt perc múlva. Ledobtam a készüléket az ágyra, majd futva indultam a konyha felé. A pulton egy lapocska várt, amin anyu göröngyös kézírását véltem felismerni.

El kellett mennem a Mirage-ba, délután jövök. Reggeli a hűtőben. El ne késs!

Késő. Gyorsa fogat mostam, belapátoltam a reggelimet, majd vettem egy új pólót, és elindultam. Sminkcuccaimat bedobtam a táskámba, és bezártam a kaput. Beugrottam a dokihoz, aki reggel kilencig rendelt, és gyorsan kértem egy igazolást. Ezért szerettem annyira a dokimat, mindig ott volt, ha kellett. De pszt.
Igazolásom szerint reggel gyógytornán voltam az állítólagos gerincferdülésem miatt.
Igazán nem akartam lógni, de a kedvenc pékségemből isteni illatok áradoztak, a szomszéd kávézóból pedig az ital jellegzetes illatát éreztem meg, és nem bírtam ki, hogy ne vegyek. Egy túrós batyuval, és egy lattéval meneteltem az iskola felé ráérősen. A kávét gyorsan megittam, a péksüteményt pedig elraktam későbbre. Lazán bevonultam a sulimba, bemutattam a portásnak az igazolásom, aki rögtön a termembe küldött. Benyitottam, mire minden szem rám szegeződött.

- Miss Altman, örülnék, ha a jövőben pontosan érkezne - mormolta unottan a fizikatanárom. Ó, miért is siettem annyira.

- Gyógytornán voltam - lengettem meg a papírt, mire Rachel torkából valami beazonosíthatatlan hang tört elő.

- Jól van? - nézett a tanárnő a barátnőmre.

- Persze - kezdte. - Csak félrenyeltem - pillantott rám célzatosan. A helyemre surrantam, majd a tanárnő bőszen magyarázott tovább a mágneses hatásokról. Mindössze tíz perc maradt a fiziából, aminek a nagy részében a füzetem margóját díszítgettem.

- Ne felejtsék el a házi dolgozatot Michael Faraday munkásságáról - közölte még utoljára a tanár, majd fogta a mappáját, és kivonult. Épphogy feltápászkodtam, Rachel már le is támadott.

- Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést.

- Gyógytesin - vigyorogtam rá.

- Persze. Én meg a Holdon. Na - forgatta a szemeit.

- Elaludtam - vontam vállat.

- Te? - kétkedve pillantott rám, de a szemei most is mosolyogtak.

- Én - ezzel véget is vetettem a beszélgetésünknek, mivel kikerültem, és átsurrantam a biológia terembe.

- Tessa - szólt valaki. Megfordultam, mire a rajztanárommal találtam szembe magam.

- Igen?

- Ugye nem felejtetted el a holnapi versenyt Shawn-al?

- Nem, egyáltalán nem - ingattam a fejem, pedig teljesen elfelejtettem.

- Akkor jó. Kikérlek titeket a hatodik óráról.

- Földrajz lesz - bólintottam.

- Jó - nyugtázta, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is ment. Carla libegett be a terembe.

- Mi újság? - mosolygott rám. Fekete farmert viselt, fehér, fekete csíkokkal tarkított felsővel. Szőke haja puhán omlott a vállára, fejére napszemüveget tolt. Ezt nem igazán értettem, de ráhagytam.

- Semmi. Elaludtam - mondtam. - Veled?

- Chad... - kezdte.

- Chad? - vontam fel a szemöldökömx

- Chad - bólintott.

- Felfogtam, hogy Chad. Mondjad már.

- Megcsókolt - sütötte le a szemét.

- De jóóó - derültem fel.

- Ja - rágózott vigyorogva. - Mennem kell. Majd összefutunk.

- Oké - intettem után, mikor sebesen kiszaladt az osztályomból. Shawn levágódott a mellettem lévő székre, és meredtem kezdte nézni a padot. Megrezgett a zsebe, mire kiszedte onnan a telefonját. Tágra nyílt a szeme, mikor megnyitotta az üzenetet. Egyszer csak felpattant, és kirohant az ajtón.