Az elődök bekavarnak

9. Fejezet

- Ő volt az első társam! Szerinted hidegen hagy a halála? Nem, csak meg tanultam jól titkolni, hogy az olyan Macskák, mint te ne szakítsátok fel a régi sebeimet! - Plagg is üvöltött, de jóval nagyobb eredményt ért el, mint én. Most látszott csak, hogy tényleg több ezer éve él, és rengeteg mindent tapasztalt.

- Plagg én... Sajnálom. Tapintatosabbnak kellett volna lennem. Csak hát - sóhajtottam-Marinette az egyik legjobb barátom, és nagyon aggódok érte.

- Semmi baj - fanyarul mosolygott rám. - Legalább kiadtam magamból - ölelésre tártam a karomat. - Ne is számíts rá! Majd megkérem Marinetteet, hogy ölelgessen helyettem is. Biztos mindketten élveznétek - gúnyos mosolyra húzódott a szája. Megdobtam egy párnával, de átment rajta.

- Akkor indulhatunk? - vigyorogtam rá gonoszul. Kitaláltam neki a tökéletes büntetést a beszólásáért.

- Hova? - Ezt csak sejtettem, mivel Plagg épp akkor tömött egy nagy adag camembert a szájába.

- Hát Marinettehez! Plagg, Karmokat ki!

Marinette szemszöge:

Arra ébredtem, hogy valakik beszélgetnek mellettem. Nem figyeltem a hangokra, inkább próbáltam kitalálni, hogy mi történhetett. Az utolsó emlékem az, hogy Adrien felé hajolok. Aztán képszakadás. A hangok egyre hangosabbak lettek, és az egyikben felismertem Tikkit! De ő nem beszélhet senkivel! Kinyitottam a szemem.

- Marinette! - Tikki ráfeküdt az arcomra. Ez nálunk az ölelést jelenti.

- Hol vagyunk? - A világ körülöttem szépen lassan kiélesedett. Már nem csak elmosódott foltokat láttam.

- A lehető legjobb helyen Katica, a lehető legjobb helyen. - Honnan ismerem én ezt a hangot? Ráfókuszáltam az illetőre.

- Fu mester? De, hogy kerülök én ide?

- Adrien küldte ide a szüleidet - válaszolt Tikki.

- Nagyon remek barát lehet ez az Adrien - kacsintott rám Fu mester. Remek, egy újabb valaki, aki tudja, hogy szerelmes vagyok az egyik legjobb barátomba. Meg, ha úgy vesszük a másikba is. Adriennek vajon miért nem tűnik fel, hogy az átlagosnál jobban kedvelem?

- Mi történt? - ültem fel. A jelenlévők meg se lepődtek rajta, hogy nem tudom. Azonban egyikőjük sem válaszolt. Helyette egy másik ismerős hangot hallottam meg.

- Démentalara volt - Jie-Jie hangja a hátam mögül szólt. Hitetlenkedve megfordultam, majd amint megpillantottam felugrottam és átöleltem.

- Kérlek, folytasd - suttogtam a fülébe. A kezemnél fogva leültetett a földre, majd ő is mellém telepedett.

- Démentalara volt az első Katica - kezdett bele, de én közbevágtam:

- Ő az akiről nem akartatok mesélni az Elődök Napján? - türelmetlenül bólintott, és ahogy a szemébe néztem a harag szikráját fedeztem fel, de amint rám nézett az a szikra eltűnt. Jie-Jie elmosolyodott és folytatta:

- Akkoriban azonban még nem volt túl fejlett a szuperhős-rendszer, és nem volt titok, hogy ki kicsoda. Démentalara egy királynő volt, akiről a rosszakarói azt terjesztették, hogy szuper ereje miatt lett uralkodó. Egy idő után elég embert sikerült meggyőzniük róla, hogy gonosz. Ezek az emberek azon voltak, hogy valamilyen álnok csellel a saját szolgálatukba állítsák. A világ urai akartak lenni. Hamarosan rájöttek, hogy nem tudják legyőzni. Ezért egy másik módszerhez folyamodtak - Jie-Jie szemében könnyek csillantak meg. Láthatólag nem volt elég ereje ahhoz, hogy kimondja azt a szörnyűséget.