Az elődök bekavarnak

8. Fejezet

- Végre csatlakozol hozzánk Fekete Macska! Már nagyon vártam, hogy felbukkanj a kis csecsebecséddel - Pea hangja úgy hatott rám, mint egy hideg zuhany. Teljesen felébredtem és készen álltam legyőzni őt. Ez a szokásosnál hamarabb sikerült. Talán azért, mert Macska is segített. Ha csak rá gondolok, kellemesen megborzongok.

A győzelmünk után egy első helyezés várt a főző versenyen is. Jó hangulatom odáig tartott, hogy mikor Amen felajánlotta, hogy segít hazacipelni a holmimat, igent mondtam. Rengeteget mesélt magáról, és persze én is beszámoltam neki a mindennapjaimról. Mondhatni, hogy barátok lettünk. Ezután ott maradt a faluban és majdnem minden nap összefutottam vele. Ha nem ismertem volna, azt hinném, hogy direkt botlik belém a zöldségesnél, a hentesnél, valamelyik barátom háza közelében illetve útban a Mester felé. Macskát illetően teljesen össze voltam zavarodva. A mesterhez fordultam, aki szerint álmomban a jövőt láttam. Ez nem is lenne baj, de ahogy egyre több időt töltöttem vele együtt, egyre jobban megkedveltem Ament is. Márpedig, ha álmomban Fekete Macskával csókolózok, akkor nem lenne szabad másba is beleszeretnem. Tikki szerint hallgassak a szívemre. A szívem viszont a jelek szerint a főzéshez irányít, mivel valahányszor csak elkezdek rajtuk agyalni önkéntelenül is nekilátok valamilyen ételt készíteni.

Már lassan egy éve volt, hogy szuperhős lettem, és még mindig nem döntöttem fiúügyekben. Macska állandóan udvarolt nekem. De Amen is nehezítette a döntésemet. Megkérte a kezem! Méghozzá akkor, amikor a Mester kertjében voltunk. Az egészet cseresznye és hasonlóan szép virágok százaival díszítette. Amikor a Mester bement ,,teát készíteni" akkor már gyanakodni kezdtem. Miért nem engem vagy Ament küldi? Azonban csak akkor tudatosult bennem az egész, amikor Amen egy gyűrűt nyújtott felém egy kérdéssel karöltve:

- Lennél a feleségem? - lényem egyik fele igennel válaszolt volna. A másik viszont határozott nemmel. Én a köztes megoldást választottam:

- Nem tudom! - kezembe temettem az arcom. Egy kezet éreztem a vállamon.

- Miért? - a kérdés egyszerű volt, ahogy a válasz is.

- Azért, mert én Macskát is szeretem. Meg téged is, de volt egy álmom, amiben láttam, hogy Macskával csókolózom, és a Mester szerint ez be fog következni, ezért nem mondhatok neked igent - a hadarás nem jellemző rám. Most mégis azt tettem. Legnagyobb meglepetésemre Amen csak mosolygott.

- Ezen könnyen segíthetek - állt fel. - Plagg, Karmokat ki! - kiáltotta, és egy zöldes-feketés fénycsóva után már Fekete Macska állt előttem. Tátva maradt a szám. - Mindig aranyos vagy, amikor csodálkozol, Katica - csak az utolsó szó maradt meg bennem. Katica. Katicának hívott. Ismerte a titkomat.

- Te tudtad... - hebegtem. - De... de... honnan?

- Még a Mester mondta el, amikor átadta a talizmánt. Ő előre tudta, hogy mi fog velünk történni.

- Igazad van - mondtam elgondolkozva.

- Miben? - aranyosan értetlen volt. Mint egy kisgyerek.

- Már semmi akadálya, hogy igent mondjak - mosolyodtam el, és megcsókoltam. Amikor elváltunk az ujjamra húzta a gyűrűt. Életünk végéig boldogok voltunk. És még a halál sem tudott elválasztani minket, mert akárhol, és akármikor találkozunk, újra érzem a szeretetét az én drága kiscicámnak.

Marinette szemszöge:

- És valahányszor új Katica és Macska páros van, azok mindig egymásba szeretnek - fejezte be Jie-Jie a történet kiegészítését.

- És valahányszor új Katica és Macska páros van, azok mindig egymásba szeretnek - ismételtem meg a végét. Aztán felkaptam a fejem. - Hogy mi?

- Ez minden alkalommal így van - válaszolt Jie-Jie. A többiek csak némán figyelték, ahogy magammal veszekszem. - Leleplezed magad!

- Jól vagy Marinette? - kérdezte Alya. Felvettem egy hamis mosolyt.

- Igen, csak túlságosan is beleéltem magamat a történetbe - Adrien elgondolkozva bámult, majd megszólalt.

- Szerintem minél hamarabb jön össze Katica és Macska annál jobb - jelentette ki. Gúnyosan felnevettem.

- Ha rajtam múlna, ez nem történne meg - Adrien összehúzta a szemöldökét.

- Miért nem? Valami bajod van Macskával? - könyökömet megtámasztottam a térdemen, és csak utána válaszoltam.

- Macska jó fej, de minden második lánnyal flörtöl, és rettenetes viccei vannak. Ha engem kérdezel a viccekkel meg lehet békélni, de nem hiányozna egy olyan barát, aki minden lánynak csapja a szelet - nyilatkoztam mélyen a szemébe nézve. A szemem sarkából láttam, hogy Alya kamerája rögzíti az egészet, de ez abban a pillanatban nem nagyon érdekelt.

- Honnan tudod, hogy mindenkivel flörtöl? - Adrien őszintén kíváncsinak tűnt.

- Mint már említettem neked, Katica a barátnőm. Macska mindenféle trükkjét rajta próbálja ki. Másrészt pedig, a saját bőrömön is tapasztaltam. Macska ellopta a telefonom és Alyával is csevegett rajta. Elég bizonyíték? - ujjaimon számolgattam, majd felnéztem rá.

- Mi van, ha Alyával csak udvarias volt? - olyan érzésem támadt, mintha visszakerültem volna a Hősök Csarnokába, de most Fekete Macska helyett Adriennel.

- Még, ha tényleg ez lenne a helyzet, itt vagyok én, és Katica is. Van tipped miért? - gúnyos hangon beszéltem, szinte úgy, mint Katicaként. Közelebb hajoltam az arcához. Mindenki meredtem bámulta a kis vitánkat. Még Jie-Jie is.

- Nem csodálkoznék, ha beléd szeretett volna. És Katicába is. Mind a ketten csodálatosak vagytok - suttogta, olyan közel, hogy simán megcsókolhatott volna. Lehet, hogy ezt tervezte, de már sosem derül ki, mivel megint előjött belőlem a jég királynő, és fagyosan szólaltam meg:

- Ha belém szeretne, akkor azt neki kellene elmondania, nem pedig gyáva nyuszi módján megbízni egy barátját azzal, hogy beszéljen helyette - Adrien arcán meglepetés tükröződött. Én is kicsit megráztam a fejem. Ezt én mondtam? De, hát nem ilyen vagyok! Mintha valami átvette volna felettem az irányítást. Elkezdtem szédülni.

- Minden oké Marinette? - Adrien és Alya szinkronban tették fel a kérdést.

- Miért ne lenne? Attól, hogy Adrien egy gyáva nyúl, még nem fogok elájulni! - gonoszul felnevettem. Nem, ez tényleg nem én voltam. Mi történik velem? A világ egyre jobban elsötétedett. Az utolsó dolog, amit láttam, az egy zöld szempár volt. - Eljövök, érted - suttogtam, majd végleg elájultam.

Adrien szemszöge:

Elkaptam Marinetteet, aki mintha nem lenne önmaga. Belenéztem a szemébe és őrült csillogást véltem benne felfedezni.

- Eljövök, érted - jeges suttogása libabőrössé tett. Felvittem a szobájába és letettem az ágyra. Néhány másodperc múlva felértek a szülei is. Én és Nino elmondtuk nekik, hogy mi történt, mert Alya nem bírt megszólalni. A szülei végül megkérdezték, hogy nem ismerünk-e valami ördögűző, vagy valami hasonló foglalkozású személyt. Rögtön elmondtam, hogy Marinettenek van egy ilyen ismerőse. Amint kiejtettem a számon a címet, elindultak. Én csak haza tudtam menni, és reménykedni. Lefeküdtem az ágyamra, és bámultam a falat. Hirtelen hiányérzetem támadt. Valami furcsa dolog történik. Csönd van. Vagyis Plagg nem nyafog sajtért. Ránéztem a kis kwamira, és azt fedeztem fel, hogy ő is dermedten bambul.

- Plagg - ébresztgettem. - Plagg - üvöltöttem, mire felém fordult.

- Mi van?

- Te tudod, hogy mi történt Marinetteel?

- Démentalara - suttogta maga elé.