Zuhanás

7. Rész

Nehézkesen néztem körül, az említett reggeli után kutatva, ami inkább már egy késői ebédnek is betudható lenne, tekintve, hogy már fél kettő is elmúlt, mikor kiszúrtam a Subway-es papírzacskót a konyhapulton. Kíváncsian kukkantottam bele, örömmel vettem magamhoz a szendvicset, mely a régi tojásos-szalonnás kedvencem volt. Talán csak beletrafált, hogy ez a kedvencem, de nagyon jól esett, hogy pont azt hozta, így gyorsan be is tömtem, és mire az utolsó falatot is lenyeltem, tényleg jobban voltam. A fejem már kevésbé hasogatott, és a közérzetem is jobb volt már. Végül egy jó habfürdő mellett döntöttem. Éppen ellazultam, nem gondoltam semmire, csak élveztem a meleg víz nyújtotta lazító érzést mikor a mobilom csörögni kezdett. Bosszankodva nyúltam a kád mellett lévő kis szekrényre, megtöröltem az előtte odatett törölközőbe a kezem, majd a kijelzőre pillantva nagy sóhajjal vettem fel a telefont.

– Igen – szóltam bele unottan.

– Ki a franc az a Matt, és mióta játszik neked telefonközpontost korán reggel? – Csengett dühödten Tim hangja, mikor köszönés nélkül szólt a telefonba.

– Őőőő, meg tudom magyarázni – szólt belőlem a régi rutin, de aztán rájöttem, hogy Timnek jelenleg semmi köze ahhoz, hogy kivel és mikor töltöm az időmet – Vagy tudod mit? Nem kell neked megmagyaráznom semmit! – Vágtam rá kis szünet után.

– De, igen, meg kell, mert ha elfelejtetted volna, még mindig a feleségem vagy és attól függetlenül, hogy most haragszol rám, talán tudnom kellene róla, ha van valakid. – Folytatta ugyan azzal az ideges hanglejtéssel.

– Talán tudnod kellene róla, ha lenne, de mivel nincs, így nem tartozom neked magyarázattal. Matt egy barátom és kész. – Válaszoltam.

– És együtt szoktál aludni a fiú barátaiddal?

– És ha igen? – Provokáltam, melyre a vonal végén csend lett. Nem tette le, hallottam, hogy nagyot sóhajt, majd kicsit nyugodtabban folytatta.

– Ebony, kérlek, ne csináld ezt. Gyere haza, beszéljük meg. Bármit megteszek.

– Kérlek, hagyj már egy kicsit békén. Minden nap fel fogsz hívni, hogy könyörögj? Felfogtam. Azt akarod, hogy haza menjek és beszélgessünk, de Tim, már megbeszéltük, nincs ezen mit tovább taglalni. Nekem gondolkoznom kell, hogy mit szeretnék, és ha rájöttem, hidd el, te leszel az első akivel megosztom.

– Rendben, megértettem. – Felelte letörten, majd folytatta. – Azért hívtalak reggel, mert Dr. Jackson keresett. Azt akarta tudni, hogy akarsz-e még nála dolgozni, mert ha igen, akkor hétfőn vár. – adta át az üzenetet. A munkára mèg pár hèttel az utazásom előtt adtam be a jelentkezèsem, de akkor mèg nem tudtam, mi vár rám.

– Jó, holnap felhívom, köszi- válaszoltam és ezzel hosszú, kínos csend állt közénk. Végül Tim megköszörülte a torkát, majd elköszönt és bontotta a vonalat.

A munkára még pár héttel az elutazásom előtt jelentkeztem de mivel szükségem van még egy kis időre, így kijelenthetjük, hogy az életem minden pontján kipipálhatom a szerencsétlen jelzőt, mert erről is lecsúsztam. Ha nem lennék egy kicsit babonás, akkor most azt kérdezném magamtól:" Mi jöhet még?"

A vizem már kihűlt, a hangulat is elillant, így inkább úgy döntöttem, ma is meglátogatom anyut a kávézóban ezért összekaptam magam és harmadik próbálkozásra fogtam egy taxit.

A kávézóan lassan a szokásos helyemre huppantam le, a pultnál és egy eddig ismeretlen sráccal találtam szemben magam. Fiatal volt, abban sem lennék biztos, hogy elérte már a húsz éves kort. Gyermeteg arca a pubertás kort sem heverte ki. Itt-ott piros foltok jelezték a pattanások jelenlétét, és ha ez nem volna elég, fogszabályzója is bizonyította fiatalságát.