Switched

Három

„Az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek ránk rontani." *

Az éjszaka csendjében csak kettejük lélegzetvételét lehetett hallani. Jamie felemelte a takaróját, és a mellette lévő fiút is betakarta a vastag anyaggal. Nick átölelte őt a karjaival, és finoman csókolni kezdte. Jamie imádta az erős karok ölelését, a másik elnyűtt pólójának frissen mosott illatát, a puha tapintású tincseit, és a mozdulataiból áradó óvást. Szinte el sem akarta hinni, hogy itt lesz neki egész este, zárt ajtó mögött, és csakis az övé. Kicsit félt tőle, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és hogy ha túlságosan is beleéli magát, kiderül, hogy csak egy álom az egész. Vagy, hogy Nick magához tér, és visszakozva hagyja el a szobáját. Már pedig ő ma este ki nem engedi a karjai közül! –simult hozzá az addiginál is szorosabban a fiú.

Dominick érezte, hogy a szőke ragaszkodóan, szinte már birtoklóan csókolja az ajkait, és ahogyan egymásnak simultak a nyelveik, az futott át az agyán, hogy Jamienek van valami baja, amit nem mond el neki. Megszakította a csókot, és ujjait a másik ujjaiba fűzte.

- Kicsit furcsán viselkedsz, van valami, amit szeretnél megbeszélni? –kérdezte kíváncsian, próbálva elkapni a másik tekintetét. Ez nem bizonyult könnyű feladatnak, ugyanis Jamie mindig másfelé nézett. Ez csak felerősítette az idősebb gyanúját. Lehet, hogy megijesztette őt? Nem mer neki szólni, de nem szeretne tovább menni vele a megszokottaknál? Dominick egy pillanatra dühös lett rá, amiért nem őszinte vele a fiú. Hiszen ő megértene bármit! Ha Jamie nem akarja, akkor nem fog semmi sem történni. Egy ujjal sem nyúl hozzá. Bármeddig tud rá várni.

Puszit nyomott a fiú szájának szegletére, majd az állát maga felé fordítva, kényszerítette őt a szemkontaktusra.

- Csak annyi hogy... Nem szeretném többet, ha továbbra is találkozgatnál más fiúkkal. –nyögte ki egy szuszra, miközben rózsaszín pír terjedt szét az arcán.

Dominick megnyugodott, hogy csak ennyit kér tőle. Azok a fiúk, bár Jamie nem tudja, az ő közelébe sem érhetnek. Csak elszórakozott velük. És az öccse azt sem tudja, hogy már egy ideje nem fekszik le senkivel. Bár voltak, akiket megdugott, de a szívét mindvégig az ő édes szőkéjének tartogatta. Soha nem szólt neki, hogy zavarja őt a sok alkalmi partnere, ha ezt előbb beszélik meg, a fiú most nem törné a fejét ilyeneken. Persze ő volt a hibás, gondolhatta volna, hogy nem létezik olyan fiú, akit ez nem zavar! De akkor miért nem mutatta ki soha? Nem akart féltékenynek tűnni? Vagy félt tőle, ha ezt felhozza, szakít vele?

- Megbeszéltük, édes. –csókolt bele a fiú nyakába, akinek az ujjai már a pólója szegélyénél babráltak.

Jamiet boldogság töltötte el, amiért végre ez a súly is lekerült a szívéről. Az ujjaival cirógatta Dominick pólója alól kilógó bőrfelületet, és még idejében fojtott vissza egy nyögést, amit a másik szájának a kényeztetése váltott ki az érzékeny nyakán. Időközben leügyeskedte a fiúról a pólóját, és a kemény izmok az ujjai alatt még jobban felszították a vágyát. Egyre jobban kívánta Nicket, gyorsan kapkodta a levegőt, és segített a fiúnak magáról is eltávolítani a felesleges ruhadarabokat. A földre dobálták őket szanaszét, míg nem mind a kettőjükön csak az alsónadrág maradt. Nick úgy nézett rá, olyan féltőn, mintha bármelyik pillanatban ijedten felpattanna, és ott hagyná őt, hogy ő ezt mégsem akarja. Miért hiszi azt, hogy fél? Be kell bizonyítania, hogy ez nem igaz!

Jamie ujjai a másik alsója alá szánkáztak, követve a V alakú bemélyedést. Cirógatta, ingerelte a fiú bőrét, amitől Nick erekciója tettre készen ágaskodott. Valahogy imádta nézni a duzzadó férfiasságát bokszeralsón keresztül, mindig annyira beindult tőle!