Hat

825 40 5
                                    


„Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek." *

Hétfő délután, iskola után Jamie és Dominick egyedül voltak otthon. Az október végi idő egyre hidegebbé vált, Jamie fázott a nappaliban, ezért Nick begyújtotta a kandallót. Jamie a kanapén hevert, a lábára egy krémszínű pléd csavarodott, miközben a biológia tankönyvét tanulmányozta.

Dominick a kanapénak dőlve ült a szőnyegen, a TV csatornák között keresgélve. Látszólag a testvérét nem zavarta a készülékből kiszűrődő hangok. Végül megállapodott a Trónok harca egyik részének az ismétlésénél, mert nem talált jobbat. Az ujjával unatkozva dobolt a combján, majd a szőke fiú felé fordult.

- Hogy megy a tanulás? –érdeklődött ártatlanul. Jamie a szemeit forgatta. A bátyjának esze ágában sem volt olyan dolgokkal foglalkozni, mint például a jegyei. Előző este, mikor a fiú felébredt hajnalban arra, hogy szomjas, végigment a folyosón, és elhaladt Nick szobája mellett is. Az ajtaja alól halvány fénycsík szűrődött ki. A fiú végül úgy döntött, nem megy be hozzá, helyette inkább folytatta az útját a konyha felé. Ugyanis akármit is csinált Nick, órákon keresztül szerkesztette a fotóit, vagy megállás nélkül horrort olvasott, esetleg valakivel telefonált, Jamie nem akarta őt megzavarni.

- A növények életműködéseiből írunk szerdán nagydolgozatot. Ment már jobban is. –dobta le a földre a könyvet, hogy egy kis szünetet tartva elnyúlhasson a kanapén. A biológia tanáruk nem adta le nekik órán a jegyzetet, elvárta a diákjaitól, hogy a könyvből tanuljanak. Jamie számára viszont túl sok információ volt egy helyen, így elkezdte szövegkiemelővel kihúzogatni a fontos részeket. Az eredmény, egy, a szivárvány minden színében pompázó tankönyv volt.

Dominick is kétkedve nézett a könyvre, de nem említette meg. A mostanában olyan népszerű „Nyírd ki ezt a naplót!" jutott róla eszébe. Ő ezt már általánosban kitalálta, „Nyírd ki ezt a matekkönyvet!" címmel.

Jamie a kandallóban táncoló fényes lángokat nézte, mikor megkordult a gyomra. Amikor hazaértek, csak egy szendvicset ettek, amibe bele dobáltak mindent, amit csak találtak a hűtőben. Ez azonban már órákkal ezelőtt volt.

- Együnk valamit. –tápászkodott fel Dominick a földről, majd elindult a konyha felé.

Az anyjuk aznap este hétig a munkahelyén volt, így nem volt még vacsora. Az idősebb fiúnak azonban támadt egy ötlete.

- Mi lenne, ha ma mi csinálnánk vacsorát? –nézett a fiatalabbra.

- Pontosan mire gondolsz?

A fiú tudta, hogy Nick tud főzni, és néha szokott is, de olyankor nem kérte az ő segítségét. Pontosabban nem is a segítségét kérte, hanem hogy csinálják együtt.

- Süthetnénk pizzát. –lépett közelebb hozzá Dominick. A fiú sötét szemeiben elszántság csillogott.

- De azt minden normális ember rendelni szokott.

- De mi nem vagyunk normális emberek. –mosolyodott el a fiú. Végigsimított Jamie oldalán, majd belépett a konyhába.

A fiatalabb fiú a tészta elkészítésében nem tudott segíteni, ezért úgy állapodtak meg, hogy az övé a feltét. Éppen a hűtőből szedte ki a hozzávalókat, de sehol sem találta a kukoricát.

- Nick, van egy rossz hírem. Nincs itthon se kukorica, se olíva bogyó. –biggyesztette le az ajkát a fiú.

- Ugyanezt mondtad a sajtnál is. Meg a paradicsomszósznál. Ott lesznek azok is! –felelte a fiú. Éppen nem volt semmi dolga, ugyanis a tésztát kellett kelni hagyni. Ez azonban nem jelentette azt, hogy segített az öccsének.

SwitchedDove le storie prendono vita. Scoprilo ora