Switched

Kilenc

                                                                                          „Egy életre szól,

                de tekintve az életet,

                    ez nem valami nagy dolog" *

- Mondj már valamit, bármit! Bassz le, hogy hülye vagyok, vagy akármi, csak szólalj meg! –könyörgött Jamie a bátyjának, immár a hátsó kerti műanyag asztalnál ülve. Az idősebb fiú a délutáni incidens óta nem volt hajlandó beszélni vele. Továbbra is csak némán szívta a Marlboro cigarettát. Sűrű füst távozott a száján keresztül, Jamie pedig, aki vele szemben ült, könyörgően nézett rá. A testvére nagy dohányos volt, mégis mindig ügyelt rá, hogy ne lehessen érezni a bőrén, a lehelletén, meg a haján. A ruhájából áradó füstszag viszont keveredett a kölnije illatával, amit Jamie élvezettel lélegzett mélyen be. Senki máson nem szerette a cigaretta szagát, de Nick, mint sok más dologban is, ebben is kivételt képezett.

Kikapta a másik fiú kezéből a cigit, és hogy bosszantsa őt, beleszívott. Dominick nem szerette, ha ezt csinálta, de továbbra sem szólt, inkább hátradőlt a székén. Mögötte a fekete égbolt harmonizált a fiú sötét hajával, és ívelt szemöldökével. Már szinte teljesen besötétedett, csak a házban égve felejtett lámpák, és az égő cigaretta sárgás fénye nyújtott némi fényforrást.

Jamie a kevés fény ellenére próbált olvasni Nick arcából, de ő közömbös arckifejezéssel meredt előre. Ritkán csinálta ezt, ugyanis tudta, az öccsének az a legnagyobb büntetés, ha nem szól hozzá. Ha egyszerűen csak levegőnek nézi. De azt is tudta, hogy nem csinálhatja ezt sokáig, mert az már kegyetlenség lenne. Ezért inkább sóhajtott egyet, majd összeszorította a szemeit.

- Csak nem gondoltam volna, hogy képes vagy eddig elmenni. Azt hittem ezt már megbeszéltük. –nyitotta ki a szemeit, hogy ránézhessen a szőke fiúra. Jamie lejjebb csúszott a székén, és kerülte Nick tekintetét.

- Sajnálom. –suttogta alig hallhatóan. Legszívesebben láthatatlanná vált volna.

- Most már tökmindegy. –vont vállat a másik, miközben izmos karjait a nyaka mögött összefonta. A trikója megfeszült a mellkasán, Jamie pedig elkapta a tekintetét. Miért kell ilyen ellenállhatatlannak lennie még ilyenkor is?

Dominick figyelte a fiatalabb fiút, ahogyan kínosan izeg-mozog a székén. Kicsit megsajnálta őt, végül is hazudna, ha azt mondaná, nem élvezte a dolgot. Hihetetlen orgazmusban volt része, több másodpercbe telt, mire újra visszatért a valóságba. Mikor összeállt benne a kép, hogy Jamie volt az, aki a csúcsig repítette, mikor látta a pihegő arcát, és a meredező ölét, kis híján ő is majdnem ismét felizgult.

A dühe szinte észrevétlenül párolgott el, majd, hogy oldja egy kicsit a feszült hangulatot, a fiú asztalon fekvő kezébe csúsztatta az övét.

A szőke először meglepődött a közeledésen, majd mosoly kúszott végig az arcán, és egy utolsót szívott a cigiből, mielőtt eloltotta. Áthajolt az asztalon, hogy apró puszit nyomhasson a testvére arcára.

- Lehet, hogy át kéne beszélnünk a határokat, amiket felállítottunk. –jelentette ki az idősebb komolyan. Jamie szemében félelem tükröződött, ugyanis az volt az első gondolata, hogy a testvére nem lesz hajlandó megcsókolni őt. Vagy egyáltalán megérinteni.

Dominick látta, hogy kisebb pánikot keltett a szavaival a másikban, ugyanis felnevetett. Felállt a székéről, és Jamie-t maga után húzva elindult a néhány méterre lévő hintaágy felé. A fiú értetlenül követte őt, majd teljesen átadva magát a másiknak, hagyta, hogy a puha ágyra nyomják. Felhúzta a lábait, és törökülésben figyelte a testvérét. Dominick kicsit eltávolodott tőle, majd néhány perccel később egy üveg whiskyvel tért vissza a házból.