Frozen Heart.-Miraculous //BEFEJEZETT//

1.

-Kicsit fagyosnak érzem a hangulatodat barátom.-ugrott le Fekete Macska az egyik háztetőről. Gyors pillantással mérte végig a lebegő férfit a fehér ruhában. Megmosolyogta jégrémes pálcika jogarát. A gonosztevő egy újabb kék sugarat lövellt ki botjából, jégszoborrá változtatva egy menekülni próbáló járókelőt, majd a jövevény felé fordult.

-Szeretnéd ha téged is hűvösre tennélek?-ráirányítva fegyverét sugarat lőtt felé. A zöld szemű gyorsan és könnyedén cselezte ki támadóját.

-Csak lassan a testtel hóember!-Katica hangja töltötte be a teret, miután közvetlen társa mellett ért földet. Megborzongott. Halálfej legújabb csatlósa jégveremmé változtatja Párizst és mirelit sereget kovácsol a lakóiból. Elég volt végignéznie a környéken ahhoz, hogy tudja, ellenfelük rendkívül nagy veszélyt jelent rájuk és azzal is tisztában volt, ha meg akarják menteni az embereket nincs vesztegetni való idejük. Nem tudta meghatározni, egyesek mióta vannak jégbörtönbe zárva, de nem akart belegondolni, milyen következményei lehetnek annak, ha kifutnak az időből. Ismét borzongás futott végig a testén, de gondolatmenetéből partnere zökkentette ki.

-Ó Bogárkám.-ahogy beszélt lehelete látszott a fagyos levegőben.-Még csak most jöttél, de máris felmelegítetted a szívemet.

A kijelentésre a lány, csak hangos sóhajjal reagált.

-Most nincs erre időnk. Minél előbb fel kell melegítenünk ezeket az embereket.- kiáltotta, majd gondolván, megpróbálja megfejteni, a gonosztevő akumatizált tárgyának hollétét, az egyedül hagyott kocsik között szlalomozva próbált közelebb férkőzni hozzá. Az ellenfél minden eddiginél gyorsabbnak és erősebbnek bizonyult és egyre több embert fagyasztott meg. Katica és Macska egy-egy jól irányzott támadással kisebb időkre ki tudták zökkenteni, de minden alkalommal új áldozatot zárt a jég fogságába.

-Még ne vesd be a macskajajt.-szólt társához Katica, amint egy épület takarásában megbújtak. Aggodalommal figyelték mindketten a magát Fagyos szívnek nevező bűnözőt és nem tudták, hogyan állíthatnák meg. Az idejük egyre csak fogyott, azt sem tudták pontosan, mióta harcolnak. Furcsa hang ütötte meg a fülüket. Mintha valami repedne, majd szilánkosra törne. Egymás után többször. A jégszobrok hagyták el a helyüket és araszolva feléjük közeledtek.

-Akár egy zombiapokalipszis. Csak épp a jégkorszakban.-torzult el egy pillanatra Macska arca, majd felugrott egy közelben parkoló kocsi tetejére, remélve, hogy támadóik nem képesek a mászásra, majd társát is felhúzta.

-Nem bánthatjuk őket.-nézett a lány a fekete maszk mögött rejtőző zöld szemekre.-Nem tudjuk mennyire vannak megfagyva és szerintem egyikünk sem szeretne visszavarrni egy kart vagy egy lábat.- a szőkeség undorodó grimaszt vágott.- Szerencse Talizmán!-kiabálta a lány és feje fülé repítette pöttyös segédeszközét, mely egy kis sminktükör formájában pottyant vissza a tenyerébe.

-Megnézeted vele, milyen fagyos a tekintete?-kérdezte komolyanMacska, mire a kék szemek felragyogtak.

-Zseni vagy kiscica!-mosolygott.

-Tudom. Tökéletes vonásaim egyike.-megvillantotta fehér fogsorát, majd tréfásan bicepszét kezdte mutogatni, mire a lány csak megforgatta a szemeit.

-Elboldogulsz velük?-kérdezte, miközben az egyre csak továbbálló ellenség felé sandított.

-Természetesen Hölgyem.-hintett egy csókot a levegőbe. Majd a felfelé nyújtózkodókra bámult.-Na mi van undok jégcsapok? Engem akartok? Hát kapjatok el!- botja segítségével egy másik kocsi tetejére ugrott át.