Prológus

1.1K 60 0
                                    


10 évvel ezelőtt

- Benedict, kérlek, próbálj meg megnyugodni! –kérlelte férjét a nő vörösre kisírt szemekkel.

- Ne mondd nekem, hogy nyugodjak meg! –ordította a férfi kidagadó érrel a homlokán. A nőhöz lépett, és erősen megrázta őt a vállánál fogva. –Nem kérdezem meg még egyszer, kivel kúrtál félre, mi? Kitől van a második gyerek? –változott a mondat végére fenyegetővé a hangja. Nyála a nő arcára fröccsent, aki kétségbeesetten próbált szabadulni a férfi erős szorításából.

- De hát az igazat mondtam! Nem csaltalak meg, esküszöm neked! –erős pofon csattant a nő könnyektől áztatott arcán, sűrű haja az arcába hullott.

- A vak is látja, hogy nem tőlem van! Rajtam röhög az egész környék! Hogy hogyan lehettem annyira hülye, hogy elhittem, szőke gyerekem született! Hogy lehetne már szőke, mikor az én hajam barna, a tiéd pedig fekete? Gondolkozzál már, te szajha! –vágta ismét pofon a feleségét, akinek az erős ütés hatására eleredt az orra vére. – Az a vakarcs még csak nem is hasonlít rám!

A konyha sarkában két fiú gubbasztott a földön ülve, miközben azt hallgatták, ahogyan a szüleik veszekednek a nappaliban. A fiatalabbik fiú, - olyan hat éves lehetett- halkan sírdogált, arcát a kezeibe temetve. A másik fiú, két évvel lehetett az öccsénél idősebb, nyugtatni próbálta a fiút. Egyik kezével a hátát simogatta, másik kezével pedig az aranylóan ragyogó fürtök közé túrt.

- Shh, ne sírj Jamie! Semmi baj! Apa nem sokára elmegy aludni, és az egésznek vége lesz. –beszélt hozzá gyengéd hangon.

- Bántja anyát. Innen hallom, hogy sír. –csuklott el a kisfiú hangja, és még mindig nem nézett fel a testvérére. – Miattam veszekednek. Apa utál engem, és miattam szenved anya is. –tört fel a torkából a zokogás. Kis vállai rázkódtak a sírástól, a bátyja pedig közelebb húzódott hozzá. Megragadta őt a hóna alatt, és óvatosan az ölébe húzta a fiút. Éppen, ahogyan az anyukájuk ölében szokott ülni.

- Nézz rám, Jamie. –utasította az öccsét az idősebb. Jamie lassan felemelte a fejét, hogy testvére kék szemeibe nézhessen. – Nem fogom engedni apának, hogy bántson téged! –szorította magához a fiút erősen.

- Mi lesz ha elválnak, és elszakítanak minket egymástól? –görbült ismét sírásra a szőke fiú szája. Bátyja letörölte a fiú arcán végigfutó könnycseppeket, majd nyomott egy puszit a szájára.

- Minket senki sem szakíthat szét! Nem foglak itt hagyni, azt pedig pláne nem fogom hagyni, hogy te elmenj. Akárhová megyünk, örökké együtt leszünk!

- Megígéred, Dominick? –szipogott immár kicsit nyugodtabban Jamie.

- Megígérem! –ragadta meg a testvére kezét. A kisujjaikkal kezet fogtak, miközben elmondtak egy gyerekmondókát eskü gyanánt.

Ez most rövidke lett, mert bevezető rész, meg ilyenek, a kövi már hosszabb lesz. :)

SwitchedWhere stories live. Discover now