Game Over [Dzsudzsák]

1. fejezet

Evelin

Már egy jó ideje a lelátón ülve figyeltem a focizó fiúkat, amikor valaki leült mellém. Az egyik játékos. Normálisnak tűnt.

-Szia, Nagy Ádám vagyok, de hívj nyugodtan Nagyinak vagy Ádinak-nyújtotta felém kezét. Kezetráztam vele, majd én is bemutatkoztam.

-Az én nevem Eve..Öhm..Gréti-mosolyogtam rá.

-És, mi újság?

Az edzőre pillantottam. Szúrós szemmel nézett Ádira.

-Majd később beszélünk, szerintem menned kéne edzésre-röhögtem el magam kínosan. A fiú visszament a többiekhez, kapurarúgást gyakoroltak. Az edzésükön is kötelező volt részt vennem, ki tudja, mikor támadnak rájuk. Persze ők úgy tudják, hogy a sportorvosuk vagyok. Nem mondom, hogy nem zavar a hazudozás, de már hozzászoktam. És ez az ő érdekük.

Visszaérve a hotelba, rögtön ebédelni mentem. A srácok is ott voltak. Meg persze Storck is. Épp hogy nekiláttam a rántott csirkémnek, mikor Bernd intett, hogy szeretne velem beszélni.

-Evelin, lenne mára egy feladata. Estére nekem van egy fontos ügyem, és magának kéne ügyelni a fiúkra. Tudom nem könnyű, mivel rosszabbak mint az óvodások. De abban is biztos vagyok, hogy meg tudja oldani. Csak ne hagyja,hogy hülyeséget csináljanak.

Na baszki, kezdem úgy érezni, hogy bébicsősz lettem.

-Rendben van-bólintottam. A gyomrom megkordult, jelezve, hogy ennem kéne.

-És még valami..-hívott vissza. Szomorú képpel néztem a tőlem nem messze levő ebédemre.-Magának kell kivizsgálnia a sportolókat.

-De hát én nem is vagyok sportorvos..-súgtam oda neki.

-Nem is kell, hogy az legyen. Csak mérje meg a testsúlyukat, meg a magasságukat.

Bólintottam, és végre valahára nekiláttam az ebédemnek.

A délutáni edzés előtt van a fiúknak a vizsgálat. Egyesével szállingóztak be a terembe. Mikor Dzsudzsákra került a sor, ahogy belépett, lerántotta a pólóját.

-Te meg mit csinálsz?-néztem rá, ám mivel nőből vagyok, egy kicsit elidőzött a pillantásom kockáin.

-A vizsgálaton félmeztelenül kell lenni, nem?-túrt bele szőke hajába vigyorogva.

-Neem-vágtam rá gyorsan.-Na, állj rá a mérlegre-utasítottam.

Miután megmértem magasságát, és a súlyát is, felkapta a pólóját és kifele indult, de előtte visszaszólt.

-Tetszett a látvány, mi? Egyszer talán többet is láthatsz majd-kacsintott rám önelégülten.

-Remélem nem fogok..-motyogtam magamnak.

Balázs kiment, és őt követte Kleinheisler, azután pedig Böde, majd Nikolics.

Mire végeztem, teljesen elment az idő. Az edzőjük szólt, hogy elmarad a délutáni edzésük, mire egy emberként éjeneztek fel.

A szobámban ücsörögve olvastam át a főnök által küldött adatokat, amikor kopogtattak.

-Gyere!-szóltam az illetőnek, és villámgyorsan a párnám alá gyűrtem a papírokat. Nagyi beljebb jött, és az ágyam mellé állt.

-Hali, sportorvos-csaj.

-Szia, Ádi. Mi járatban erre?

-Szervezünk ma este egy bulit. Az egész csapat ott lesz, és téged se akarunk kihagyni. Van kedved jönni?

Elgondolkodtam a kérdésén, de végül rávágtam, hogy persze. Végülis, egy kicsi szórakozás mindenkinek jár. De nem hagyom, hogy leigyák magukat a sárga földig.

-Oké, akkor nyolckor indulunk a hotel elől. Nem is zavarok, hello!-lépett ki a szobámból.

Volt még másfél órám az indulásig, ezért gondoltam felhívom Amandát.

-Hali, Evi. Mizu?

-Semmi extra, ott?-feleltem lazán.

-Mi az, hogy semmi extra? Könyörgöm, ember! A magyar válogatottal vagy, erre úgy mondod, mintha teljesen hétköznapi lenne!

-Jól van, na-adtam meg magam és mesélni kezdtem. Elmondtam neki, hogy a futballistáknak mennyire idegesítőek a beszólásaik, egyedül Nagyi az elviselhető, és azt is közöltem, hogy totálisan elegem van Dzsudzsákból.

-Biztos csak bejössz neki-mondta teljesen normális hanggal. Elkerekedtek szemeim.

-Neked mi bajod?-nevettem fel kínosan. Az órára pillantottam, és szó szerint felpattantam. Már csak egy óra maradt. Nem szoktam túl sokáig készülődni egy ilyen jellegű eseményre, de még hajat is terveztem mosni.-Na, figyelj nekem lassan mennem kell.

-És hova?-kérdezte Ami. Megszoktam már, hogy ilyen hiperaktív. Szinte biztos vagyok benne, hogy a nap 90%-ában így pörög. És persze a telefonszámlámat sem kíméli.

-Lesz egy ilyen parti-szerűség. És még hajat kéne mosnom.

-Ú, de jó. Persze megértem, készülődj nyugodtan. De még egy kérésem lehet?

-Persze.

-A kanfogó ruhádat vedd fel-mondta teljesen komolyan.

-Hogy mimet?-kérdeztem hülye hangnemmel. Fogalmam sem volt, miről beszél.

-Tudod, amit egyszer én vettem neked. És abba voltál a Dénes szülinapi partián, a srácok meg csak úgy tapadtak rád. Emlékszel?-elevenítette fel azt az estét. Egyből leesett. Te jó ég, annak a ruhának tényleg olyan hatása volt.

-Nem ígérek semmit, szia-köszöntem el, majd leraktam a telefonomat. Felkaptam a cuccaimat, és villámgyorsan hajatmostam. Miközben a hajam száradt, felkentem egy kis rúzst, és kispiráloztam pilláimat. Felvettem azt a ruhát, amit Ami javasolt.

Nem a szerinte levő varázsereje miatt tettem, mivel kizárt, hogy vonzana bárkit is. Az tuti egyszeri eset volt. Csupán a vörös, combközépig érő ruha a kedvenceim közé tartozott. Felkaptam hozzá egy kistáskát, majd egy fekete magassarkút, és el is indultam.

-Hű, de jól nézel ki ma-bókolt Dzsudzsák. Vetettem rá egy kósza pillantást, majd ajkaimat mosolyra húztam.

-Miért, tegnap csúnya voltam?-kérdeztem magabiztosan, majd előrementem, a többiekhez. Felszálltunk a buszra, majd elindultunk.

És akkor elkezdődött az este, ami örökre belevéste magát a fejembe, az fix.

☆☆☆

Hogy tetszett a rész? Véleményeiteket írjátok meg kommentben, hogy tudjam, megéri-e folytatni. De persze a voteokért se haragszom. ^-^

Xx, Kelly